Artkartell - Alászállás és megszállottság

Az amszterdami Stedelijk Múzeum idén tavasszal a fiatal – 1982-es születésű – brit képzőművész, Ed Atkins önálló kiállítását mutatja be. Ez a múzeum új igazgatójának, Beatrix Rufnak egyfajta főkurátori programnyilatkozata. És az „új” újraünneplése.

A Stedelijk Museum 19. század végi régi épülete és a Benthem Crouwel Architects által tervezett új szárny

Egy kis intézménytörténet. A Stedelijk Múzeum a Benelux-térség legbefolyásosabb és egyik legkomolyabb múlttal rendelkező modern és kortárs múzeuma volt. 2003 óta viszont folyamatosan renoválták és költöztették, míg 2012 szeptemberében végre újranyithatott a régi, immáron felújított múzeumépületben, kiegészítve egy teljesen új szárnnyal. Az előző igazgató, Ann Goldstein (akinek nyitókiállítása az addigi legátfogóbb Mike Kelley-retrospektív volt, épp a művész tragikus halála után) helyét Beatrix Ruf vette át, aki a Velencei Biennále pár évvel ezelőtti főkurátoraként a színtér egyik legbefolyásosabb szereplőjének számít.

Atkins az elmúlt három évben gyors karriert futott be: olyan helyeken állított ki, mint a MoMA PS1, a Serpentine Gallery vagy éppen a Palais de Tokyo. Mégis ez az eddigi legátfogóbb kiállítása, a múzeum új épületének 1100 négyzetméteres alsó szintjén.

Ed Atkins: Szalagok, 2014

Egy félig bevilágított terem, Atkins – általában iPaddel készített – vektoros „rajz-festményeivel” és néhány, csak a vetítő derengő fényében látható, plexitáblára lézerrel metszett versidézettel. Plusz nyolc videó. A kiállítás legkorábbi, 2012-es Material Witness OR A Liquid Cop (Anyagi tanú VAGY egy folyékony zsaru) videóját leszámítva sehol sincs a válogatásban olyasféle fotografikus megjelenítés, amikor a kép a konkrét valóságban is fellelhető dolgot reprezentálna.

A címben szereplő Ouija asztal (másképpen spiritiszta tábla) a szellemidézéskor használt közvetítő felület. A kommunikáció módja a következő: a szellem valamiféle mozgatás segítségével az asztalra rajzolt számok vagy betűk felé tereli a résztvevők kezében tartott fatáblát. Aminek tanúi vagyunk, az egy korábbi materiális létező elanyagtalanodása (szellem), majd annak újrahívása az anyag birodalmába (idézés).

Mindez a nyelven keresztül történik. Atkins munkafolyamatában ugyanis – saját bevallása szerint – első a szöveg. Használ és újrahasznosít már meglévő szövegeket, egyfajta kollázsként, amik ezek után virtuálisan öltenek testet, egy performatív rituálénak köszönhetően. A videókban saját hangját használja fel, kiegészítve különböző zenei elemekkel, egyfajta hangtájképként. A következő lépésben saját arcjátékát alakítja át digitálisan animált „szoborrá”. Ehhez egy olyan arcfelismerő kamerát használ, ami rögtön háromdimenziós modellt készít a performanszból.

Ed Atkins: Szalagok, 2014, állókép a videóból, 2014, Stedelijk Museum gyűjteménye

A komputertechnológia (és a mozifilm) avatár kifejezése a hinduizmus avatára fogalmából ered, ami a halandó lénybe alászálló olyan istent jelöl, aki részben megőrzi földöntúli természetét, részben pedig e világivá válik. A komputer-generált képkészítési eljárásokban az avatár a felhasználó személy grafikus reprezentációja. Ilyesféle modelleket meg lehet vásárolni számtalan internetes platformon, majd utána tetszés szerint lehető őket animálni.

Atkins – saját bevallása szerint – nem akarja, hogy az avatár valódi karakterré váljon. Kizárólag férfi „modelljeinek” nincs igazi személyisége. Főként részeg, sérült, vérző és szitkozódó alakok. A figurák – a történet híján – egyfajta jelenlétté és jelenéssé vállnak, egy hisztérikus, önpusztító digitális musical betéteiként lebegve a térben. A késő kapitalista esztétika és információömlés által megmérgezett üres szellemek, egyszerre hisztérikus megszállók és megszállottak.

Ed Atkins a szimuláció egy olyan repedését hozza létre, ahol nem tehetünk mást, mint engedelmeskedünk felszólításának: „Don’t offer a fucking solution just listen please!”

(A fotógaléria a képre kattintva nyílik meg.)

Részlet Ed Atkins Mai Ouija című kiállításából, 2015, Stedelijk Museum, Amszterdam

Ed Atkins – Mai Ouija
2015. február 21–május 31.
Stedelijk Museum, Amszterdam

Alászállás és megszállottság

Juhász Éva: Iron Lady