Időtlen és végtelen terek, hátulról érkező fény, érzékenyen pulzáló élet, hálószerű szövet, sérülékenység.

Makkai-Kovács képein hangulatok elevenednek meg: a levegőt, a minket beburkoló közeget festi, amely atmoszferikussága érzelmileg hat ránk.

Utópia, installáció, tervezés és intuíció, a test feloldódása a tájban.

Intimitás, explicit pózok, szoci munkásnők, szexről való beszéd.

Faliszőnyeg-hatás, testszerűség, organikus vonalhálók. Élet és halál, idő és várakozás.

Archaikus motívumok, az aranykor megidézése, freskószerűség, szépség.