A festmény a tér középpontjában látható, köré pedig minden irányban egy tágas dialógus épül, ahol tizenhat kortárs alkotó személyes válaszaival szövi tovább a képen szereplő energiával telt festői gesztus jelentésrétegeit. Érdekes vállalkozás, mert meg lehet nézni, hogy miként lehet egy statikus műtárgyat újra élővé és elevenné tenni, ugyanakkor kockázatos is, hiszen nem lehet tudni, hogy a felkért művészeket miként szólítja meg ez a kép. AZ ÖSSZES KÉP: Részletek a megnyitóról. The Space Gallery, Budapest, 2025.
Éppen ezért nem véletlen, hogy egészen változatos a kiállítás anyaga mind mediálisan, mind stilárisan, mind tematikailag. A központi mű köré szerveződő alkotások mind másképpen reflektálnak a a műre, vannak, amelyek a szűk értelemben vett hommage-ként olvashatók, olyanok, amelyek a kör motívumát írják tovább, de olyan is, ami csak távolról szól a Reigl-műhöz. Az alkotók egy része a mű energiájától inspirálódva hozta létre az alkotását, mások a mozdulat összejátékára fókuszáltak, de voltak olyanok is, akik tisztelgése inkább a kiállításon való részvételben teljesedett ki.
Poroszlai Eszter Jógarajz kúpokkal című munkája a mozdulat és a légzés ritmusát idézi galaktikus mintázatként, ahol a cianotípiába hímzett tölcsérek az energia középpontba irányulását, a tágulás és szűkülés váltakozását teszik láthatóvá. A mű nemcsak vizuális objektum, hanem meditatív tér, amelyben a folyamatos energiaáramlás és a mozdulat harmóniája válik megtapasztalhatóvá. A mű az egyensúlyt keresi, azt a belső középpontot, amely Reigl Judit gesztusaiban és a saját alkotásaiban is újra és újra megmutatkozik. Ugyancsak a test és az energia lenyomata jelenik meg Szenteleki Gábor Testjátékában Reigl lendületes, örvénylő mozdulataira reagál, miközben a festői gesztus és a test dokumentációját vizsgálja. Sallay Dániel posztapokaliptikus szobra a rombolásból születő újjáépítés lehetőségeit, Szász Sándor festménye a kozmikus belső univerzum kettősségeit mutatja fel. Vilim Kati rétegelt, texturált vászna a láthatatlan érzelmi terekbe vezet, ahol a gesztus az időtlenség metaforájává válik.
Gesztelyi Nagy Zsuzsanna szintén egyfajta energiamezőt hoz létre, amelyben a lecsorgó tusgesztusok fluid érzeteket keltenek: a piros szín örvénylő dinamikáját fordítja át belső és külső terek hömpölygő áramlásává. Márton Enikő Kapcsolódás festménye szintén Reigl Judit vörös formájának erejére reflektál, miközben az alkotó saját meditatív, spirituális tapasztalatait építette be a kompozícióba. 
Több művész reflektált a középpont és a periféria között létrejövő feszültségre is: Hardi Ágnes mozaikszerűen, négyzetháló struktúrával épülő művének közepén szereplő kör alakú mélyedése centrális erőtérként vonzza a tekintetet. Hardi itt a centrifugális térszerkezetet vizsgálja: hogyan árad szét az energia a középpontból, és miként kapcsolódik ehhez a rend, az irányítottság, valamint az emberi akarat rendszeralkotó vágya. Hasonló elven épül Horváth Lóczi Judit geometrikus falemeze, amely a gesztus geometriává merevített energiáját vizsgálja. Kiss Botond András mély kék kompozíciója a centrumot a látótér peremére helyezi, míg Kiss Márta a hímzés hátoldalát fordítja előtérbe, a repetitív, meditatív idődimenzióval szembesítve a pillanatnyiságot.
Mások az anyag és a test közvetlenebb tapasztalatát hangsúlyozzák. Koleszár Kata lufiból hajtogatott növénye a rejtett robbanás előérzetét hordozza, Kováts Nikolett Burst című műve játékos színekkel idézi meg a spirális központi dinamizmust, Martin Henrik festménye pedig a rend és véletlen törékeny egyensúlyát ragadja meg. 
Cséffai Györgyi Fragments című szobra a Reigl-festmény feszülő energiáját fragmentumokká alakítja: mintha a mozdulat rezgése, dinamizmusa darabokra hullana és kimerevedne. Fürjesi Csaba Dominancia térképe a Multitypie-eljárás révén kontrollált, grafikai struktúrákba rendezi a Reigl-gesztus spontán lendületét.
A kiállítás nem csupán tisztelgés, hanem aktív párbeszéd: Reigl gesztusai nem zárulnak le a múltban, hanem átszövik a jelen alkotói gondolkodását. A Dominancia-központ egyfajta eleven gravitációs erőként hat, amely köré új világok, szólamok szerveződnek. Ez a tárlat azt is bizonyítja, hogy a gesztus, ami a testből és a lélek mélyéből fakad, időtlen: mindig újra és újra megszólíthatja azokat, akik mernek belépni a középpontjába.
Izgalmas kísérlet a The Space Budapest csoportos kiállítása, amelynek főszereplője Reigl Judit, a Horn-gyűjtemény részét képező Dominancia-központ (1959) műve.
