“Amikor az aktív szemlélődés közben figyelő érzékszerveink kellően nyitottak, akkor a jó művek ki tudnak zökkenteni bizonyosságainkból, megszokásainkból, kérdésfelvetésre ösztönöznek, árnyalják nézőpontunkat. Szeretek a fő művek közelében “melegedni”, ugyanis meg van nekik az a tulajdonságuk, hogy folyton nagyobbodnak, tisztulnak, látványukból erőt, energiát, bátorságot meríthetünk.

A festészet számomra szín, energia, poézis, a jelen kitágítása, kereső, figyelő tekintettel a jövő felé. Érzelmi erő köveiből építkeznek képeim, egymáshoz illesztett fénycseppek ezek, amik végül is alkotják a kép “meséjét”. A vonal, amelyet húzok, életem útjává válik. A festés állandó építkezés és rombolás útján halad akaratom és reményeim szerint a befejezésig, előrevivő mozgásban. Nem a létezést, az alakulást festem, a teremtés örömére.” 

Végh András