Januško Klaudia már a Képzőművészeti Egyetemen foglalkozott a final girl archetípusával, a nőével, aki a változatos szenvedések után mégis életben marad, hogy végül erőszakkal leszámoljon a gyilkossal. 2023-ban a ⍙ Her Body, Himself ⍙ című, Liget Galériában megrendezett önálló kiállításán az elnyomott háziasszony szerepével kötötte össze ezt a démonikus, erőtől duzzadó és kitörni vágyó hőst, aki most még tovább fejlődve jelenik meg az acb Attachment tereiben szereplő vászonképeken. Világmegváltásra ugyan nem képes, de megszelídíthetetlen erejéből továbbra sem ad alább.
Kiborgszerű női lények dominálják Januško Klaudia nagyméretű vásznait, elnyújtott, torz, mégis: a férfitekintet által megformált figurák ők, amelyek egyszerre olvashatók a videójátékok heroizált karaktereiként, ugyanakkor a gépesztétika és a transzhumanizmus felől is megközelíthetők. A nő elgépiesedéséről, valamint túlélési képességeiről is szólnak ezek a művek.
Az alkotó olyan vizuális archetípusokat rétegez egymásra, amelyek egyszerre referálnak a kortárs videójátékok és az amerikai szuperhős-akciófilmek világára, ugyanakkor jól passzolnak a feminizmus azon áramlatába, ami kritikus megvilágításba helyezi a male gaze által uralt ábrázolások sajátosságait. Popkulturális és művészettörténeti referenciahálóba illeszkednek ezek a művek, széles értelmezési keretbe ágyazódnak.
A három nagyméretű munkán a női alakok erőt képviselnek: agresszív hősökként tűnnek fel a kiüresedett, ember utáni tájban, a final girl-archetípust testesítik meg, a változatos szenvedéseket kiálló, utolsóként életben maradt héroszt, aki ugyan fegyvert ragadott az az elnyomással szemben, de aki az átélt, folyamatos erőszak hatására maga is gyilkossá vált. Azonban úgy tűnik, hogy épp a határozott fellépésük az, ami a végzet felé sodorja őket: ebben az utópisztikus világban végül teljesen idegenné válnak és magukra maradnak.
Januško festményein az ember és a táj viszonya egyszerre megidézi a Caspar David Friedrich Vándor a ködtenger felett című festményén megjelenő hierarchiát: az arctalan és névtelen Rückenfigur az örök vándorlásra ítélt, magányos és magára maradott alak, aki hiába küzdött, végül nem sikerült békére lelnie. Az alakok szétesettsége, torzultsága, valamint a protéziseknek tűnő testrészek a harcokban megtört, széthullóban levő hőst láttatják, ugyanakkor a túlszexualizált pózok, a figurák elnyújtottsága démonikussá teszi ezeket az alakokat, így tulajdonképpen megfeleltethetők a táj fenségességével és kiszámíthatatlanságával.
Ahogy a kiállításhoz kapcsolódó szövegben olvashatjuk: a művek „a meghódítandó, leuralandó természeti tájat és a hiperszexualizált női testet egymás kölcsönös allegóriájaként” tételezik, így Januško alkotói praxisa az ökofeminizmus felől is olvasható, hiszen képein a természet kizsákmányolása és a nő társadalmi elnyomása párhuzamba állítható egymással. Ugyanakkor az ábrázolt hősnők vadsága, démonikussága, valamint a természet szeszélyessége szintén rokonítható egymással, a cím is így kapcsolható: Too Hot to Handle, a globális felmelegedés épp annyira kezelhetetlen, mint a felforrósodott, dühtől vagy vágytól égő női alak.
A természetfeletti, erőtől duzzadó és szexuálisan túlfűtött alakok egyszerre nagyon idegenek, ugyanakkor mégis: organikus részévé válnak annak a végtelen kiterjedésű, végletes éghajlati helyzeteket felmutató tájaknak, amelyek idegenszerűségük folytán szintén a fenyegetettség érzését ébresztik fel a befogadóban. Januško tavaly ősszel Izlandon töltött alkotói ösztöndíja során gyűjtött tájélményei jelentették ezekhez az inspirációt, képein, ahogy Friedrichnél is, a természet egyfajta küzdőtér, ahol a különféle erők csapnak össze egymással. Ezekben a vihar, tűz és jég súlytotta világokban a női figurák is energiamezők, amelyek a csábítás vagy a harc révén fejtenek ki hatást, ezek által válnak kontrollálatlanná.
Nagyon izgalmas még ezekben a kompozíciókban, hogy tulajdonképpen azzal, hogy egy jól ismert, férfiközpontú narratívába, amelyben a hős legyőzi az ellenséget, egy aktív, cselekvő női karakter kerül, így bár azok túlszexualizáltak, a male gaze számára készült ábrázolásoknak felelnek meg, a karakterük mégis leszámol ezzel a klasszikus hagyománnyal. Kifordítják a sztereotípiákat, megcsavarják azokat, ezáltal mutatnak rá azok elavultságára.
AZ ÖSSZES KÉP: Részletek Janusko Klaudia Too hot to Handle című kiállításából, acb Attachment, Budapest, 2025.
© a művész és az acb Galéria jóvoltából. Fotó: Tóth DávidA kiállítás április 25-ig látogatható.
