Szobortanulmányokkal kezdte, azok a munkák még egyértelműen figurálisak voltak, azonban már azokban is jelen volt valamiféle szenzualizás, érzéki és erősen haptikus kompozíciók voltak ezek. „Velencében és Firenzében töltöttem hosszabb időt, rengeteg fotót készítettem, és akkor jöttem rá, hogy szoborfüggő vagyok. A festészetben is vonz a fény-árnyék hatások mentén létrejövő taktilitás, az, hogy a kétdimenzióba is milyen izgalmasan be lehet emelni így a testszerűséget és a megfoghatóságot. Már akkor tudtam, hogy a festett és digitálisan létrehozott szobortanulmányokkal megszerzett tudást később is szeretném felhasználni”.
Mattesz Panka a testszerűséggel, a testiséggel az erotika, érzékiség, szenzualitás mentén foglalkozik, korábbi sorozatában gyümölcsök felhasználásával készített színes kompozíciókat. „A gyümölcs és a test összekapcsolása izgatott, azonban arra kellett rájönnöm, hogy ez túl sok, hiszen egy csomó gyümölcs eleve hordoz magában a szexualitáshoz kapcsolódó szimbolikát, így ha ezeket testekkel, testrészekkel vegyítem, az már túl direkt, explicit. Szeretem, ha egy kompozícióban van valamiféle bizonytalanság, sejtelmesség, játék”.
A színességet is túlzónak érezte, a rengeteg árnyalat nem tudott egymás mellett lélegezni, gondolta, ezért elindult egy monokróm(abb) irányba. „Színes szürkéket kerestem, közben elkezdtem szénrajzokat is készíteni, amiken ki tudtam kísérletezni, hogy miként tudok puha felületeket létrehozni, a térbeliséget érzékeltetni, a rétegeket egymásra vinni úgy, hogy azok erősítsék egymást, de a kompozíció frissessége, lendületessége mégis megmaradjon”.
Két ilyen nagyméretű szénrajzot meg is mutat, már ezekben is jelen van az erotikus minőség, azonban nekem inkább tűnnek tektonikusnak, mint zsigerinek, viszont nagyon izgalmas, ahogyan ezek a gömbölyű, puha formák egymással érintkeznek, ezek az összesimulások nagyon érzékivé teszi ezeket a kompozíciókat. A rokokót idézik ezek a munkák, már amennyiben a puhaságukra fókuszálunk. És míg ezek szárazak, addig az olajképek egyértelműen nedves érzeteket keltenek, így izgalmasan beemelik az abject fogalmát is a befogadásba.
„Osztrigák belsejét és tintahalak csápjait kezdtem el fotózni, azonban ezeket sosem egy az egyben szeretném megfesteni a vásznon, mert nem a látvány, hanem az anyagi minőségek visszaadása izgat”. Nagyon erősen zsigeri érzeteket keltenek ezek a képek, érzékiek, szenzuálisak, Panka szépen dolgozza össze a színeket, semmi sem lesz homogén, miközben a kontúrokat is folyamatosan elpuhítja.
„Az erotika is életlennel játszik: rejtvényszerűséget feltételez. Az erotikus és szexuális között épp ez a különbség: hogy míg az utóbbi direkt és explicit, addig az előbbiben van valami sejtetés, titokzatosság, valami, ami nem kerül felfedésre, és pont az adja az izgalmát, hogy nincs minden kimondva élesen”. Az alkotó hozzáteszi, hogy azért is szeret belenagyítani a fotóiba vagy digitálisan módosítani azokat, hogy a figuralitás egyértelműségét még inkább eltolja az absztrakt titokzatossága felé. Az elmosódottság, a defókuszáltság a mozgás dimenzióját is beemeli a fotóba, de ez a festményen is hasonlóképpen működik: Mattesz kompozíciói lassú áramlásokat, hullámzásokat mutatnak fel.
Miközben Eva Fabregas munkáiról beszélgetünk, arra jutunk, hogy Mattesz munkái egyaránt beemelik a kanti fenséges fogalmát, valamint a hidrofeminizmus elmélete mentén is lehet közelíteni hozzájuk, viszont a formák egymásba fonódásai, összecsavarodásai vagy átfedései egyértelműen Fabregas Devouring Lovers gigantikus installációjának atmoszférájával rokon, miközben szürreális, groteszk érzeteket is hordoznak ezek a festmények.
Mattesz Panka izgalmasan építi kompozícióinak rétegeit is, aluldra kerülnek a puhább layerek, felülre pedig a gesztusszerű ecsetnyomok, amelyek konkrétabbak, olyanok, mintha a fény megcsillanna a fluid, kocsonyaszerű felületeken, miközben ezzel a metódussal a térbeliség is kiváltható, hiszen a háttér elmosódottsága, valamint a felső réteg konkrétsága megteremti az elöl-hátul különbségeit.
A fény nála egyébként kevésbé transzcendens, inkább chiaroscuro, Mattesz ebben is a reneszánszhoz és a klasszikus festészeti hagyományokhoz kapcsolódik, viszont nemcsak erős színátmenetek, hanem puha tónusok is jellemzik a képeit, olykor egy kompozíción belül is ingázik ezek között, izgalmas atmoszférákat teremtve a képein. Jelenleg a Pikszis Kultúrközpontban szerepel egy munkával az Egy kis szerelem című kiállításon, de remélhetőleg hamarosan solo show-n is látjuk ezeket a képeit.