Dől a bábeli torony a Biennálén

Lokális történetek, globális értékek a 60. Velencei Képzőművészeti Biennálén.

Az „euroamerikai” művészettörténetírás sokáig népművészetnek, kézművességnek, folklórnak, illetve jelentéktelennek minősítette, azokat a képzőművészeket, akik nem kapcsolódtak hagyományaihoz, és nem a kanonizált képzőművészeti dialógusra reagáltak. Közben a kanonizált dialógus egyre elvontabbá vált, és olyan egetverő elméleti, illetve konceptuális magasságokba emelkedett, ami a (laikus) művészetkedvelők számára gyakran élvezhetetlen. A Velencei Biennálén leomlott ez a „bábeli torony”.
A 60. Biennálé kurátora, Adriano Pedrosa elképesztő gondos munkával tárta fel azokat a jelentős művészeket, akik kimaradtak a kánonból. Célja nem pusztán a kánon bővítése, hanem rámutat az euroamerikai művészettörténet csőlátására, illetve megkérdőjelezi hegemóniáját azzal, hogy feltérképezi a művészettörténet eddig észrevétlen párhuzamos ösvényeit.
A művészet mindenkié. Ide illő ez a közhely. A 60. Biennálé lokális történeteken keresztül globális értékeket közvetít. Az emberi méltóságot és sokszínűséget ünnepli. A néző számára hatalmas feladat részévé válni más népcsoportok traumáinak, vagy átérezni és feldolgozni az idegen, mégis emberileg mélyreható történeteket. Pedrosa megérteti velünk, hogy a saját európai történetünk nem fontosabb (sem képzőművészeti sem emberi szempontból), mint másoké. A kurátor nem új mítoszok születésénél bábáskodik, csak segít, hogy eljusson hozzánk, amit fontos lenne látni, számba venni, tudatosítani, de eddig sajnos kimaradt.


Pedrosa az első dél-amerikai kurátor a Biennale Arte történetében. Elsősorban olyan művészek munkáiból válogatott, akik most először vesznek részt a Biennálén. A kiállítás az idegent, a távolit, a kívülállót, a furcsát, illetve a queerek, vagyis különböző nemek között mozgók, kitaszítottak, illetve a bevándorlók és a saját hazájukban idegenként kezelt őslakosok művészeti világát dicsőíti. Címét – 'Stranieri Ovunque' – Külföldiek/Idegenek mindenhol – a Párizsban létrejött és Palermóban működő Claire Fontaine kollektíva által 2004-ben készített szobor sorozattól kölcsönözte. A neon színű szobrokra különböző nyelveken azt írták: „Idegenek mindenhol”. A kifejezés eredetije különben olasz aktivistáktól ered, akik a rasszizmus és idegengyűlölet ellen küzdöttek Torinóban.

A válogatás a laikusok számára is érdekes és élvezetes, a szakmabeliek számára pedig merész és szemléletet tágító. Pedrosa nagy múzeumi tapasztalata megmutatkozik a profi kiállításrendezésen. Az egyes művészeknek, műveknek és témáknak megvan a maguk tere, így a látogatónak van ideje az elmélyülésre.

Az átfogó tematika Sigmund Freud „Das Unheimliche” című cikkéhez és az unheimlich fogalmához kapcsolódik (portugál fordítása o estranho – azonos a szótő, mint a „Stanieri” szóban). Freud 1919-ben megjelent cikkében Schellingre hivatkozva úgy magyarázza ezt a fogalmat, hogy “...mindaz, ami titok, tehát rejtettnek kellett volna maradnia, mégis föltárult...” Jelentése: kietlen, kísérteties, borzongató ellentéte annak, ami bennfentes, otthonos, kies, ismerős, bizalmas. – írja.

A kiállítás két fő állomása a Nucleo Contemporaneo – Kortárs mag és a Nucleo Storico – Történelmi mag az Arzenáléban.
A Nucleo Contemporaneo a művészet és politikai aktivizmus kapcsolatára fókuszál, és a diaszpórák politikai tevekénysége (diaspora activism), illetve a nemi nonkonformitás/engedetlenség (gender disobedience) két fő témakörét fejti ki.
A Nucleo Storico a 20. századi Latin-Amerika, Afrika, a Közel-Kelet és Ázsia kiemelkedő művészeit mutatja be. A válogatás esszé jelleggel megkérdőjelezi az általunk jól ismert euroamerikai modernizmus szigorú kategóriáit, illetve a művészettörténet határait földrajzilag kiterjeszti a „Globális Dél” területeire. A szakértők érdeklődése és tudása gyakran a saját régiójukra korlátozódik, pedig a távoli népek történeteiben rejlő traumák, emberi értékek, művészi szemléletek mind részei modern világunknak.

Reméljük a Pedrosa iránytűjével felderített területek további fontos felfedezésekhez vezetnek, és új csatornákat nyitnak a képzőművészeti párbeszédben.

AZ ÖSSZES KÉP: Részletek a Velencei Biennáléból, 2024.

© Fazekas Fanni és Marco Zorzanello

A self-made hősök fogalma máris megújult a művészettörténetben és a műkereskedelemben is. Ők nemcsak nincstelenségből, hanem megkülönböztetett hátrányos vagy kirekesztett helyzetből indulva váltak világhírűvé. És sikereik talán nem indiánnyárként múlnak majd el, hanem egyre markánsabb szerepet kapnak, sokszínűvé teszik és kiszélesítik a nemzetközi színteret.

— Pátkai Marcell

2024. máj. 01., szerda 05:25
kapcsolódó cikkek
  • Indiánnyár

    Karl May gyermekei nemes vademberekkel találkoznak a Velencei Biennálén. És nem tudnak velük mit kezdeni.

  • Felpimpeli álmainkat a Velencei Biennále

    Alakváltás, karakterfejlődés és a párhuzamos világok gyűjteménye. Szürreális elbeszélés.

  • Az eszképizmus biennáléja

    Menekülés a jövő és a realitás elől a fekete ősanya szoknyája alá. Körséta az 59. Velencei Biennálén. Látlelet és impressziók.

ajánló

Amoako Boafo: Proper Love

A bécsi Belvedere ad otthont a ghánai származású Amoako Boafo első európai múzeumi kiállításának,

támogatók