Pécsi sztori

A Ludwig Múzeum végleg beírta a művészet történetébe a Pécsi Műhelyt. A koncept diadalmenet folytatódik.

Kész. A '70-es évek végleg kanonizálódott.

Részlet a Párhuzamos avantgárd. Pécsi Műhely 1968–1980 című kiállítás land art terméből, 2017, Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum

© a Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum jóvoltából, fotó: Glódi Balázs / Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum Adattára

New York egyik befolyásos, patinás galériásának, Elisabeth Dee-nek múzeumi léptékű termeiben hamarosan triumfál a magyar Iparterv-generáció, épp az egyik pécsi művész, Kismányoky Károly papírszemes önarcképével hirdetve a show-t. Közben a pesti Ludwig Múzeum három szintjét tölti ki a konceptuális neoavantgárd, de már nemcsak a fősodrú mesterek műveivel, hanem egy nemzetközi ínyencség-gyűjteménnyel és a legfontosabb magyar mellékhadszíntér produkcióival. Mert már itt tartunk: a jó egy évtizede tartó '70-es évek hype elérkezett a fejnehéz magyar művészeti élet második legfontosabb városába: Pécsre. Itt élt és dolgozott a Pécsi Műhely, körülbelül 1968 és 1980 között.

Pinczehelyi Sándor: Sarló és kalapács, 1973, ezüst zselatin nyomat, 25,4×20,2 cm, a Ludwig Múzeum gyűjteményéből

© a Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum jóvoltából

Az öt részvevőből egy, Pinczehelyi Sándor évtizedek óta része legendás utcaköveivel és sarló-kalapácsos önarcképével a magyar művészettörténetnek. Kulcsfigura, emblematikus alkotásokkal: hiszen a kommunizmus jelképeit rezzenéstelen fáraóarccal hiteltelenítő portrék a rendszerváltás után katalóguscímlappá váltak, agyonreprodukált főművé. Pinczehelyire igazán nem lehetett mondani, hogy vakfolt meg periféria. Neki bérelt helye van a '70-es évekbeli koncept kánonban – de ez kollégáiról, a '60-as évek végén vele együtt csoportszerű formátumot választó másik négy művészről már kevésbé mondható el.

Részlet a Párhuzamos avantgárd. Pécsi Műhely 1968–1980 című kiállítás táblaképeket bemutató, emeleti nagyterméből (balra Hopp-Halász Károly geometrikus festményei, középen Pinczehelyi Sándor op art művei, jobb oldalt zománcfestmények), 2017, Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum

© a Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum jóvoltából, fotó: Glódi Balázs / Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum Adattára

Ficzek Ferenc és Hopp-Halász Károly már jó úton jár, életművüket gondos galériások ápolják. Megérdemelten. Ficzek nyers, formázott vásznakból domborított reliefszerű képobjektjei a világ bármelyik modern múzeumában megállnák a helyüket. Benne van az amerikai shaped canvas képfilozófiai univerzalizmusa, miközben Czimra Gyula kisrealista tekintetével veszi száma a körülvevő világot, a dekonstruált ablakot és széket, majd megy tovább, a bábuszerű modern ember felé. (És külön tapsot érdemelnek nagy méretű, festékspricceléssel modellált korai szférikus rajzai.)

Részlet a Párhuzamos avantgárd. Pécsi Műhely 1968–1980 című kiállításból (középen Ficzek Ferenc formázott vászonból készített narancscsillaga), 2017, Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum

© a Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum jóvoltából, fotó: Glódi Balázs / Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum Adattára

a jó egy évtizede tartó
'70-es évek hype
elérkezett a fejnehéz
magyar művészeti élet
második legfontosabb városába:
Pécsre

 

Hopp-Halász Károly: Privát adás II., 1974, ezüst zselatin nyomat, 50×60 cm, a Paksi Képtár gyűjteményéből

© a Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum jóvoltából

De az igazi sztár mégiscsak Hopp-Halász Károly, aki mai szemmel nézve a legizgalmasabb és legeredetibb életművet hagyta hátra. A fekete-fehér magasles-sorozata egyszerre magasztos, konkretista, geometrikus sorozat, miközben a Kádár-kori megfigyeltség tájba kitett metaforája. Ugyanilyen elegáns a 3T-vel ironizáló szériája, a T-vonalzókkal és zsákutcajelekkel. A tévére pedig minden magyar művésznél jobban érzett rá: meztelenül belebújt, gyertyát gyújtott benne, habbal kente össze, geometrikus idomokat dugott bele. 15 perc hírnév és hatalomkontroll – ráadásul a régi televíziók hangulatos retró furnérládájában. (Amúgy a Pécsi Műhelyt nem kényszerítette totál a föld alá a hatalom, még kísérleti tévéfelvételes performanszaik is voltak. Hiába, Baranya kultúrpolitikája híresen szabados volt, a megengedő helyi pártelitnek és a közeli Jugoszláviának köszönhetően.) Az életmű másik csúcsát alkotják a miniatürizált múzeumok, a vágyott de nem remélt hírnév kompakt és briliáns mementói.

Részlet a Párhuzamos avantgárd. Pécsi Műhely 1968–1980 című kiállításból, 2017, Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum

© a Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum jóvoltából, fotó: Glódi Balázs / Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum Adattára

A két további tag, Kismányoky Károly és Szijártó Kálmán munkái adnak kellemes csoportmennyiséget a Pécsi Műhelynek. A társaság hozza a '70-es évek teljes koncept eszköztárát és jellegzetes esztétikáját: kifakult papírok, fekete-fehér fotók kopott kartonra kasírozva, analitikus fénykép-szériák, a motívumok folyamatos ismétlése és variálása, szőrös férfimellkasok, kezek és lábak, hétköznapi tárgyak arte poverás elemzése és a fotográfia kereteinek játékos tágítása.

Szíjártó Kálmán: Art gesztusok III., 1974, ezüst zselatin nyomat, Marinko Sudac gyűjteményéből

© a Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum jóvoltából

Pécsi Műhely: Világoskék papírtekercs, fák között kifeszülve, 1970. november 15., ezüst zselatin nyomat, 65,5×100 cm, a Paksi Képtár gyűjteményéből

© a Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum jóvoltából

A sok általános jegy mellett két külön műfajban emelkednek ki a pécsiek. Az egyik a nagy volumenű land art projektek kivitelezése a város hegyes-völgyes környezetében: lobogó csíkok a bányában, geometrikus táblák fákra szegezve, teregetés a mezőn vagy akár épp a smithsoni spirál remake-je. (Miközben mindez megfogalmazódott a kritikusban, összetalálkozott Perneczky Gézával, aki legyintett erre a szekcióra, mondván, hogy ebben a két évben, 1970–71-ben a világon épp mindeni – még ő is – ilyet csinált. De ettől még a pécsiek ritka következetes land art programot vittek végig.) A második, vitathatatlan pécsi unikum a zománctábla. A csoport a geometrikus tradíciót ápoló Lantos Ferenc köpenyéből bújt ki, ezt a szisztematikus festészeti nyelvet vitték át a későmodern esztétikához, a monumentális épületdekorációhoz nagyon illeszkedő zománctábla-művészethez. Ez a ma már táblaképként értelmezhető technika igazi kuriózumokat szült, amik múzeumi gyűjtemények csúcsdarabjai lehetnének!

Pinczehelyi Sándor: Elképzelés, zománcozott acéllemez, 135×135 cm

© az acb Galéria jóvoltából, fotó: Artkartell

Párhuzamos avantgárd. Pécsi Műhely 1968–1980
2017. április 14. – június 25.
Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum

— Rieder Gábor

Megosztás
2017. április 26., szerda 17:55
kapcsolódó cikkek
ajánló

Friedrich Barnabás: Kelet-Európa a negyedem

BigPicture

Friedrich Barnabás: Kelet-Európa a negyedem // Pikszis Kultúrpont

támogatók

© Artkartell 2014