A technorégész

Újra fiatal tehetség portréjával jelentkezünk. Monitoron a magyar–német színtéren dolgozó Fridvalszki Márk. Szintetizálás és 80%-os tisztaságú minimalizmus.

digitális tartalmak materializálása,
fekete-fehér világ, térbe kilépés,
atmoszféra teremtés és egyszerűsítés

Fridvalszki Márk: Starless 1–12 (részlet), 2016, táblaképek (digitális grafika, akril transzfer, vászon, egyenként 60×60 cm), tapéta (digitális grafika, digitális nyomat, egyenként 30×30 cm), installáció a Trafó Galéria Interferencia című kiállításán, 2016

© a művész és a Trafó Galéria jóvoltából, fotó: Surányi Miklós

Fridvalszki Márk 2011-ben a bécsi „Képzőn”, Gunter Damisch grafikusi és festő osztályában diplomázott, aztán – kisebb berlini kitérő után – 2014-ben a lipcsei vizuális művészeti egyetemen kezdte meg médiaművészeti tanulmányait. A nemzetközi vizeken láthatóan teljes magabiztossággal evező művész munkáit itthon a Trafó NEXTfesztjébe ágyazódó Interferencia című csoportos kiállításon néztük meg legutóbb. Ahogyan Fridvalszki meséli: „Áron (Fenyvesi Áron, a kiállítás kurátora) is részt vett a tranzit.hu és a MQ21 bécsi rezideciaprogramjában, amikor én Bécsben tanultam, azóta ismerjük egymást.” Az Interferencián Fridvalszki Márk, Kristóf Gábor, Kútvölgyi-Szabó Áron és Szentesi Csaba munkái szerepelnek. „Áron olyan kiállítást szeretett volna, ahol az alkotóknak az absztrakció nem cél, hanem egy eszköz a különböző koncepciók kibontására.

Fridvalszki Márk: Starless 1–12, 2016, táblaképek (digitális grafika, akril transzfer, vászon, egyenként 60×60 cm), tapéta (digitális grafika, digitális nyomat, egyenként 30×30 cm), installáció a Trafó Galéria Interferencia című kiállításán, 2016

© a művész és a Trafó Galéria jóvoltából, fotó: Surányi Miklós

Fridvalszkinak két munkája debütált az említett tárlaton, a teljesen friss Starless 1–12 című, tapétázással kiegészített digitális kollázs-sorozat és a Hommage für das Material III. címet viselő, kisebb-nagyobb etapokban már 2014 óta alakuló videó. A második alkotás minden, csak nem rapid alkotófolyamat gyümölcse: „sokszor abbahagytam, máshova használtam háttérvetítésnek. Újra elővettem, alakult és erre a kiállításra készült el teljesen. Korábban is megvoltak már a munka tematikus gyökerei, ellenben nem voltak kifejtve.” Gifek konvertálódtak videófájlba, hogy aztán a méltánytalanul kevesek által használt, a computer-barkácsvilág paradicsomában, a Windows Movie Makerben fűződjenek össze mozgóképpé. A loopolt videó a Trafóban kiegészült egy polccal és egy füzettel is, így a sík képernyőről kilépett a látogatók által is érzékelt harmadik dimenzióba. Ahogyan Fridvalszki mondja: „ha úgy vesszük, ez egy teljesen friss munka, mert a szekvenciái korábban nem voltak bemutatva kiállítási környezetben.

A Starless 1–12 tizenkét részes sorozata és az azt kiegészítő fénymásolt, A3-as papírokból álló tapétázás valószínűleg sokunkat zavarba ejtette: vajon tényleg bármilyen irányba elforgathatóak az akril-transzferrel készült (vagyis festékbe átnyomódó) munkák anélkül, hogy vesztenének értelmükből?

Vagy csak mi nem vagyunk elég hozzáértők?

A képeket totálisan el lehet forgatni, hogy melyik szögben állnak nem is igazából fontos, csak a ritmus számít” – mondja a művész.

Fridvalszki Márk: Starless 1–12 (részlet), 2016, táblaképek (digitális grafika, akril transzfer, vászon, egyenként 60×60 cm), tapéta (digitális grafika, digitális nyomat, egyenként 30×30 cm), installáció a Trafó Galéria Interferencia című kiállításán, 2016

© a művész és a Trafó Galéria jóvoltából, fotó: Surányi Miklós

A technoarcheológiai kutatások hívószavait leggyakrabban a Google-be bepötyögő magyar származású alkotó érdeklődése röviden összefoglalva, saját szavaival: „visszamegyek és megnézem mi történt bizonyos technikák keletkezésénél.

A Starless 1–12 esetében a '70-es évek végi computer-művészet esett górcső alá. „Ahol a sorozatosság, a sorozat-elvűség, arányok, ritmus, ritmikák – ilyen és ezekhez hasonló egyszerű matematikai és geometriai hozzáállások révén jött össze egyfajta vizualitás.” A következő kérdésre, hogy miért tizenkét elemes a sorozat, szintén rém egyszerű a válasz: „Most 12 képet csináltam, ez abból is eredeztethető, hogy Lipcséből kellett hazahoznom őket és nem volt többre kapacitásom. Lehetne akár 120 vagy 40 darab is. Igazából minél több, annál terebélyesebb az atmoszférája. Ahogy a képek egymással ritmusban vannak, az is annál erőteljesebb, minél több elemből áll a kiállított sorozat.

Persze ismerjük a fámát: sosem általánosítunk egy kiállításból, két munka nem vázolhat nekünk egy egész életművet stb. Mégis, a trafós kiállítás tökéletes esettanulmány arra, hogy felvázoljuk a Fridvalszki-hívószavakat: digitális tartalmak materializálása, fekete-fehér világ, térbe kilépés, atmoszféra teremtés és egyszerűsítés. Vegyük is végig szépen sorjában, melyik hol érhető nyomon a fentebb említettek mellett és mit jelent Márk eddigi munkáinak tekintetében! Hogy mikor került fel érdeklődésének horizontjára a digitális kultúra, annak ellentmondásai és fejlődése?

Fridvalszki Márk: Techno Escape, 2011, in situ environment, vegyes technika, változó méretek, zene: The Used Teebag (Akademie der bildenden Künste, Bécs, diplomamunka)

© a művész jóvoltából, fotó: Kárpáti János Iván

Elég régóta izgatja az agyamat. Talán 2005–2006 körül kezdődött, de akkor még teljesen más értelmezésben. Akkor inkább a poszt- és transzhumán elképzelések izgattak. Ez az egész még nagyon figurálisan jelent meg nálam, kevésbé reflektáltan, mint mostanában.” A flash aztán komoly érdeklődéssé alakult, jött a híres etnobotanikus, Trence Mckenna, a spirituális szimbiózisok, a szingularitás – szóval filmek, könyvek és a techno minden mennyiségben. A materiális és „nem materiális”, azaz testetlen világ közti vékony jég került az alkotói érdeklődés középpontjába, hogy aztán 2017-re az legyen a kérdés: „hogyan tudom ezt a többfajta irányú érdeklődést, ezt a heterogén palettát szintetizálni, összekombinálni úgy, hogy az eggyé váljon?

A nagyrészt a fénymásolás és nyomtatás technikája iránti érdeklődésből fakadó fekete-fehér esztétika 2005 óta köszön vissza Fridvalszki munkáin. Ahogyan ő fogalmaz: „Általában elég monokróm szoktam lenni – nem dolgozom túlságosan színesen. Nem foglalkoztatnak a színek, inkább szeretem a dolgokat minél egyszerűbben, minimálisabb eszközökkel megoldani. Aztán ebből egyfajta expresszivitást kihozni – használni a fekete-fehér/szürke árnyalat kifejezőerejét és erős kontrasztjait.”

Fridvalszki Márk: Hagere Geometrie-05, 2016, installáció a Chimera-Project Galériában (digitális grafika, akril transzfer, vászon, acél polcok, digitális nyomat)

© a művész és a Chimera-Project Gallery jóvoltából, fotó: Patrick Urwyler

Fridvalszki 2016-os, Chimera-Project-beli kiállítása, a Hagere Geometrie (azaz szikár geometria) sorozatot továbbvivő New, Grey, Polished Chrome azonban kicsit kilóg a sorból. Vannak ismerős tényezők: A3-as elemekből álló tapétázás, technoarcheológiai fejtegetések. Ekkor a Pentagon black büdzséje és az F117-es lopakodó álltak középpontban. „Hogy ez politikailag hogy van, az egy másik sztori, engem szorosan az anyagiságok izgattak a témában.” Akkor mi a különbség? Amikor Márk korábban fekete-fehérben nyomtatott valamit, azt mindig raszterizálta annak érdekében, hogy kiküszöbölje az amúgy létrejövő mini szürke skálát. A Hagere Geometrie sorozatnál elmaradtak a raszterek és bezúdultak a tiszta szürkék. „Ez adalék ehhez a szikár geometriához, annak vitalitás nélküli víziójához és posztapokaliptikus Mad Max-állapotához.

Fridvalszki Márk: New, Grey, Polished Chrome, 2016, in situ environment, vegyes technika, változó méret, zene: FOR.

© a művész és a Chimera-Project Gallery jóvoltából, fotó: Juhász Norbert

Általában a kollázsolások érdekeltek – valahogy egy idő után eljutottam oda, hogy nem rajzoltam vagy festettem. Nem akartam újfajta tartalmakat generálni, mert úgy éreztem, hogy ezek a tartalmak mind ki vannak találva és esetleg jobban is vannak megjelenítve, mint ahogyan én tudnám. 2014-ben kezdtem el komplexebben installációkban gondolkozni.” A chimerás kiállításon is tapasztalt térbe kilépés (egy Christo-szerű becsomagolási gesztus, azaz fekete fóliából, ejtőernyős kötélből és homokból alkotott helyspecifikus installáció is a kiállítás részét képezte) a 2011-es bécsi diplomamunkán, a Techno-Escape-en érhető tetten először. A teleplakátolt „doboz”-szerkezet esetében is szerepet játszott már a hang, a cél pedig, ahogyan több későbbi munka esetében is, az atmoszféra-kreálás volt. A felhasznált hangok elég széles skálán mozognak. A 2016-os Vivum fossilét egy Youtube-ról letöltött aztán online zenei editorral megtört sas-sikoltás kísérte, a 2016-os trafós videón pedig egy FOR. darab szól.

Fridvalszki Márk: Vivum Fossile, 2016, digitális grafika, textil, digitális nyomat, babérkoszorú, szalag, editált hang

© a művész és a NOD Gallery, Prága jóvoltából

Heraldika- és piktogram-esztétika,
emblémák és a redukált absztrakt felfogás.

 


Fridvalszki Márk: Ad Inexplorata, 2015, installáció a prágai Meetfactoryban (digitális grafika, akril transzfer, vászon, digitális nyomat)

© a művész és a Meetfactory, Prága jóvoltából, fotó: Bartosz Swierszczek

Az utolsó átrágatlan csont az egyszerűsítés kérdésköre. Heraldika- és piktogram-esztétika, emblémák és a redukált absztrakt felfogás. Az egymásután halmozott kifejezések konkrét munkákon manifesztálódnak: Ad inexplorata (szó szerint: bele a felfedezetlenbe) például létező katonai patch-eket dolgoz fel, azonban Fridvalszkit nem csak a háttérsztorik izgatják, hanem magukat az emblémákat is izgalmasnak és kísértetiesnek tartja. „Valamilyen sejtelmes dolgot rejtenek maguk mögött általában.” Persze csűrheti-csavarhatja az ember a mondandóját, a művész fogja meg leginkább saját munkái esszenciáját: „A redukált formák az egyszerűségre törekvésből jönnek. A 100%-ban tiszta minimalizmus-a-minimalizmusért viszont nem az enyém.

Fridvalszki Márk műtermében (Atelier Adler, Lipcse), 2017 – a rossz minőségű fénykép és a hungarofuturizmus éve

© a művész jóvoltából

— Szilágy Róza Tekla

2017. január 29., vasárnap 18:09
kapcsolódó cikkek
ajánló

Ekrem Yalcindag: Feels Like Home. Again

Ekrem Yalcindag: Feels Like Home. Again c. // Molnár Ani Galéria

támogatók