Artkartell - Interferencia

Közös jellemzőnek tűnik
az analitikus felfogás,
az eltartás gesztusa,
a dekonstrukcióra való törekvés,
a mediális közegek közötti
oda-vissza átjátszás.

A Trafó Galériában látható művek a szoftverek képi világából, az ipari környezetből, illetve a trash-esztétikából építkeznek. Az alkotók olyan bevett avantgárd eljárásokkal élnek, mint a talált tárgy, a kisajátítás, az újrafelhasználás vagy a kollázs. Ezek a praxisok azonban más közegbe kerülve, más funkciót kapnak, máshogy, közvetettebb módon működnek. Közös jellemzőnek tűnik az analitikus felfogás, az eltartás gesztusa, a dekonstrukcióra való törekvés, a mediális közegek közötti oda-vissza átjátszás.

A figyelmes rendezésnek köszönhetően szép, egységben tartott a tér, miközben jól érvényesülnek a résztvevők különböző megközelítései.

Részlet az Interferencia című kiállításból (Szentesi Csaba kollázsai), 2017, Trafó Galéria

Szentesi Csaba legújabb ciklusán a tépések, a ceruzarajzok, az akvarellel létrehozott csorgások és a lazúros felületek közvetlensége, érzéki élménye monitorszerűen hat. Mintha az alkotó egy tervezőprogram effektjeit bontaná elemeire szigorú módszerességgel. A kiállításon látható papírkollázsai esetében sem a spontaneitás vagy a különféle papírminőség a meghatározó. Itt is a vizsgálódó és elemző tekintet érhető tetten, amelynek tárgyai: komputerorganizmusok. Az egymásra illesztett, tüskés formájú lapok bizonyos részein festékszóróval fújt foltok neonszínben fénylenek.

Részlet az Interferencia című kiállításból (Szentesi Csaba kollázsai), 2017, Trafó Galéria

Olyanok, mint a kipreparált, óceáni árkokban élő halak. De ezek az algoritmusok mélyáramaiban tenyésznek.

Kútvölgyi-Szabó Áron: 4 Minutes Later from a Side-view, 2016, installáció

Szintén egyfajta természettudományos szemléletet tükröz Kútvölgyi-Szabó Áron installációja. A fehér posztamensen példás rendben sorakozik egymás mellett síkidom, makett, mérőeszköz, dokumentáció, sablon és a kék ragasztógyurma. Pillanatkép a kiállításépítés látványkonyhájából – mielőtt összedobnánk a hozzávalókat. A tárgyegyütteshez falra helyezett nyomatok is tartoznak, amelyeken visszatér a rácsszerkezet. Képiségük a számítógépes modellezést idézi. Maga az installáció a művész hosszabb kutatási folyamatába illeszkedik, amelynél fontos a tér és a hálózatelmélet. Érdemes egyébként az instagramját is nyomon követni: elektronikus jegyzetfüzetként gyűjt össze impressziókat kiállítás-enteriőrökről és városi tájrészletekről.

Részlet az Interferencia című kiállításból (Kútvölgyi-Szabó Áron installációjával és képeivel, háttérben Kristóf Gábor táblaképe), 2017, Trafó Galéria

Fridvalszki Márk digitális és analóg technikák közötti passzázsokra és átfordításokra összpontosít. Munkájánál szintén lényeges szerepet játszik a tér, amelyben mediális közegeket nyit össze. Installációjában megjelenik a grafika, a videó és a táblakép, de esetükben nem is annyira a végeredményen, mint inkább a folyamatokon, a különböző mediális reverzibilitásokon, közegváltásokon van a hangsúly. Erős atmoszférájú, VHS-re átrakott videója a digitális torzulások képi lehetőségeit aknázza ki, gépzajokból építkező hangokkal kiegészítve. A filmben a geometrikus alakzatok mellett feltűnnek olyan motívumok, mint a szikla, a hegyvidék, vagy egy tőr és két boglár. Olyan vizuális leletegyüttesként is értelmezhető, amelyben összekeverednek az időrétegek, a technológiák és a formák.

Fridvalszki Márk: Starless 1–12, 2016, digitális kollázs, akril átnyomás vászonra, digitálisan nyomott tapéta

Részlet az Interferencia című kiállításból (Fridvalszki Márk videójával és Kristóf Gábor képeivel), 2017, Trafó Galéria

Kristóf Gábor ipari eljárásokból indul ki. Műveinek létrehozásánál elsősorban az esztétika és a közvetítő szerep érdekli (lásd friss interjúját). A kiállításon két óriási Heidi-képpel vesz részt. Az elnevezés a Heidelberg márkájú ofszet nyomdagépre utal, amelynek elhasznált nyomólemezeit állítja ki absztrakt képként a művész. A felület intenzív kék színe megidézi Matisse-t, akinek művészete új inspirációt jelent Kristóf számára. De ebben a digitális kontextusban akár a kék halálra is asszociálhatunk. Másfelől a nyomdaköpenyek látványa filmkockákra is emlékeztetheti a szemlélőt. Ami a felső és alsó szegély között előhívódik, tulajdonképpen az, ami a képből hátramaradt.

A kép nyoma.

Kristóf Gábor: Heidi: Abstract 1020823M, 2016, ofszet nyomdai köpeny, 169×216 cm

Interferencia
2016. december 17. – 2017. január 29.
Trafó Galéria

Interferencia

Ekrem Yalcindag: Feels Like Home. Again