Nagyon lelkesítő olyan műtárgyakkal találkozni, amelyekben az átgondolt koncepció magas fokú technikai kivitelezettséggel párosul. Ahol nem pusztán az ötlet izgalmas, hanem maga a mű is egy precízen, különös finomsággal és pontossággal kidolgozott tárgy. Kristóf Gábor legújabb sorozatának darabjai épp ilyenek. Amit most látunk a Kisterem Galériában, az egy hosszú kísérletezési folyamat eredménye: az alkotó 2015 óta foglalkozik színterezéssel és dolgozik azon, hogy ezt az elsősorban ipari technikát miként tudja a művészet terébe átemelni. A kiállításon látható darabok bizonyítják, hogy a művész igen messzire jutott ezzel a technológiával, hiszen e festéket elképesztő átgondoltsággal képes rétegezni, valamint a hagyományosan eléggé korlátozott színskálát is sikeresen kibővítette.
Kristóf Gábor Untitleist kiállításának anyaga a Kisterem Galériában izgalmas folytatása a 2021-es Picnic on the driving range tárlatnak. Ám míg az a golflabdák destrukcióján keresztül értelmezte a golf jelenségét, addig az Untitleist kiállítás anyaga a golf sajátos terminológiájából kiinduló művekből áll össze. Mindegyik képen egy-egy kifejezés, jelmondat szerepel. Erős, olykor ultraerőszakos állítások, csatakiáltások, amelyek ezeken a képeken a kiolvashatóság határán billegnek. Kristóf szinte totálisan destruálja ezeket a statementeket, amelyek így, erejüket vesztve, mondhatni kiherélve szerepelnek ezeken a kompozíciókon. Vonalakká, geometrikus formákká alakulnak a betűk, amelyek jelentésüktől megfosztva, puszta látványként értelmeződnek a kompozíciókon.
Kristóf esetében már maga a destrukció is állítás: a mai világban nincs értelme a statementeknek, a mostani világunkat nem a jelmondatok, az erős szlogenek határozzák meg, hanem az egyéni gondolatok, amelyek folytonosan egymásnak ütköznek, olykor pedig kioltják egymást. A jelen erősen individualista, a nagy közösségeket összetartó, az igazságot totálisan birtokolni vágyó szlogenek helyett az érvényességüket gyorsan elveszítő vélemények vannak.
A betűk ornamentikus látvánnyá alakulnak Kristóf Gábor képein, a különböző layerek pedig úgy rakódnak egymásra, hogy a felső szintek olykor módosítják, máskor pedig kioltják az alsók jelentéstartományát. Az egyes szintek precíz és kimunkált módon követik egymást, miközben a felső rétegeken folytonosan át- meg átütnek az alsóbb rétegek. A különféle látványok és állítások egymásra rakódnak, azonban az alsó rétegek minduntalan megpróbálnak a felszínre törni, azok sosem tűnnek el teljesen a felső layerek alatt.
A rétegek egymásra halmozásával izgalmas felületi játékok jönnek létre a művek terein belül. Olykor határozott körvonalak és éles szögek definiálják a felső rétegeket, így homogén képmezők születnek, máskor azonban a visszakaparások egy újabb minőséggel gazdagítják ezeket a kompozíciókat, játékosabbá teszik azokat.
A kiállítás mottója egy Mark Twain-idézet, ami azt mondja: „A golf sosem a golfról, hanem valami másról szól”. Kristóf Gábor munkái, bár a golfban használt kifejezéseket hozzák játékba, tulajdonképpen teljesen mindegy, hogy milyen szövegek adják e munkák kiindulási alapját. Vannak felismerhető betűk, olykor pedig számok is csatlakoznak hozzájuk, azonban ezek inkább látványelemek, mint konkrét jelentéssel bíró szemiotikai jelek. Ezek olykor pozitiv, máskor negatív formaként, olykor pedig egymásra rétegzett rendszerekként jelennek meg a munkákon. Néha nyomtatott betűket látunk, máskor az írás közelebb áll a kalligráfiához, olykor pedig felkaristolt betűket veszünk észre. Ez a változatosság adja tulajdonképpen a képek dinamikáját, ritmusát, sajátos hangulatát. Sőt: van néhány munka, amelyek letisztultak és nyugalmat árasztó kompozíciók, míg mások a graffitik látványvilágát, lendületességét idézik meg.
De nemcsak a graffitik világát juttatják eszünkbe ezek a munkák, hiszen a táblákból építkező, zománcosan fénylő felületeket imitáló képek az 1968. és 1973. között Bonyhádon, a Pécsi Műhely csoport és a hozzájuk alkalmanként csatlakozó művészek zománcműveinek továbbéléseként is tekinthetők. Ahogy Kristóf maga is elmondta: izgatta, hogy az akkori művészeti törekvéseket hogyan lehet átemelni a jelenbe, hogy a művek épp olyan érvényesek és frissek legyenek, mint amilyen Ficzekék zománcmunkái voltak a 70-es években. Az nyilvánvaló, hogy nem lehet ugyanazt csinálni, mint amit fél évszázaddal ezelőtt, de Kristóf remekül továbbviszi azt a gondolatiságot, miközben nem áll meg a puszta geometrikus munkák létrehozásánál. A bonyhádi munkák hidegek és letisztultak voltak, Kristóf ezzel szemben sokkal játékosabb, lendületesebb, dinamikusabb kompozíciókat hoz létre. Miközben művei is a jelen korunkról fogalmaznak meg állításokat.
Az alkotó tervei között szerepel nagyobb léptékű munkák készítése ezzel a technológiával, éppúgy, ahogy a bonyhádiak egész falakat burkoltak be zománccal. Kristóf dolgozik azon, hogy az ő táblái is egész falakat borítsanak be, így az alkotó kompozíciói éppúgy megjelenhetnek a későbbiekben köztereken, mint ahogy a Pécsi Műhely zománcműveinek egy része.
Kristóf Gábor Untitleist kiállításának anyaga a Kisterem Galériában március 31-ig látogatható.
ÖSSZES KÉP: Részlet Kristóf Gábor Untitleist című kiállításásból, 2023, Kisterem
© Fotó: Bíró Dávid
