„Szerintem jobb, mint a tavalyi.” Bármelyik standnál kérdezem, a kollégák mind ezt válaszolták. (A szokásos panaszáradatot megelőzve.)
Évről évre mondogatjuk, hogy a vásár évről évre jobb. Most is. Az Art Market Budapestnek ismét sikerült feljebb tuszkolnia a lécet. Ami azért nem könnyű, hiszen a legkoncentráltabban kelet-európai vásár ugyan már a hatodik évébe lépett, de mindezt egy olyan területen teszi, ahol a valódi kortárs műgyűjtő ritka, mint a fehér holló. Vagyis elég nehéz fajsúlyos nemzetközi szereplőket idecsábítani, hiszen ha nincs eladás, akkor csak a magas költségek maradnak és a biztos pénzügyi bukás.
a bejáratott, profi, pesti nagygalériák
rá tudnak verni kvalitásban
a levadászható nemzetköziekre
Az Art Marketen szereplő külföldi galériák – hangzott el sokszor a kritika – így sokszor csak egzotikus tónusokkal színesítették az összképet, de a színvonalon nem sokat lendítettek. Így van ez idén is az egy-két török és olasz galériással: tarka festészet, behízelgő bronzok, látványos nagyotmondás, ráadásul sok esetben nyugat-európai pénztárcához mért árakkal. De ahogy évről évre emelkedik az Art Marketes színvonal, úgy hullanak ki a másodrangú szatellitvásárhoz illő kiállítók. A berlini szekcióval idén már jobb a helyzet, mint korábban; ezt a kirobbanóan tarka, németes festészetet kezdi újra utolérni az idő, Zellermayer klasszikus modern standjára (plusz a szép Jovánovics-gipszreliefek) pedig igazán nem lehet panasz!
a lengyel színtérben mostanság
igazán van kraft
Az idei kiemelt partner Lengyelország lett, márpedig a lengyel színtérben mostanság igazán van kraft. A legmenőbb varsói galériák már rég a világ élmezőnyében hasítanak, de a Budapestnek megnyerhetőek is profi nívón teljesítettek – teljes mértékben felnőve a hazai galériák krémjének anyagához. Az elegánsan rendezett Starter gombás festményei egész trendik (a mellette álló párizsi Galerie Dix9 is jó animált horrorfilmjével!), a Propaganda műtárgyakra izguló, erotikus és vicces rajzsorozata is szuper. A két szlovén kiállítónál is jólesően bólogattunk, a sörösüveg asztallal és koktélreceptekkel érkező Galerija Galériánál, és pláne a P74 menő koncept szösszeneteinél.
Jól haladunk, nincs mese! A külön épületbe sorolt fényképes mezőny – úgy is mint Art Photo Budapest – egy másik világ. Egységes, jóleső színvonal, sajtófotós-ihletettség, nemes eljárás-nosztalgia. A klasszikus fotóhangulatból csak egyszer-kétszer kacsintottunk ki a nyersen mai trendekre, például a brightoni Crane Kalman izzó fényű álomtájai előtt állva.
Az Art Market ismét idecsábított egy rakás olyan külföldi galériát, aminek jó látni a kiállított műveit. Ettől függetlenül igaz, hogy a bejáratott, profi, pesti nagygalériák rá tudnak verni kvalitásban a levadászható nemzetköziekre, hiszen olyan nyalánkságokat túrtak elő a művészettörténet félmúltjából, hogy csak nyalogattuk a szájunk szélét, miközben patakokban folyt a megnyitós prosecco minden irányba. De ezeket a nagy felfedezéseket egy külön cikkben vesézzük ki – hamarosan!
