Az intézmény, amely fennállása óta nagy hangsúlyt fektetett a képzőművészetben alkotó nők reprezentációjára, ezúttal sem adta alább. Három, a kortárs képzőművészet nemzetközi piacán jelenlévő és alkotó hölgy műveivel adta ismét minden látogatója tudtára, ars poétikája az elmúlt 25 év alatt csak megerősödött.
A kiállításon Helen Beard, Annie Morris és Kristina Schuldt munkái fogják közre a látogatókat. Bár mindegyikük alkotói stílusa eltérő és egyedi, a kiállítótérben mégis a benyomások végtelen áramlásának összhangzatait teremtik meg. A Colourful: a forma, a körvonal és a szín címet viselő tárlaton a nőiség ezerarcú mivoltához ezen szempontok mentén is kapcsolódó alkotások, a művészekhez hasonlóan, a sokszínűséget sugározzák, miközben nem félnek a múlt irányzataiból is merítve, kritikus hangot megütve nyilatkozni korunk társadalmi kérdéseiről.
A kiállítótérben valami olyan megy végbe, amit méltán nevezhetnénk a mindennapok varázslatának, hiszen a nyíltságon túl a különbözőségeinkbe vetett hit szabadságát és normalizálását valósítja meg, ily módon dialógusba kezdve mindazokkal, akik ellátogatnak a galériába. Mindezek mellett azonban nem mehetek el szó nélkül az alkotások nyomán megszólaló intraperszonális diskurzusok mellett sem. A kiállítótérben a műveket mind egyénileg, mind pedig az általuk közösen keltett benyomások csengésében vizsgálva, a befogadó szemek gazdái nyitottá válhatnak az önreflexió újfajta megélésére. Az alkotások ezáltal válnak többé puszta művészeti produktumoknál. Bátran belépnek az egyén, a közösség, mondhatni a társadalom belső tereibe, ahol maradandó lenyomatokat hagyva alakítják tovább a nőiségről, a női létről alkotott gondolatainkat.
Már csak ezért sem tekinthető véletlennek a kiállítótérben megtekinthető művek elrendezése. A galériába lépve Helen Beard Mountains to Climb című képe fogadja a látogatókat. A művésznő alkotásainak középpontjában két olyan szépségkifejező szimbólumrendszer találkozása áll, amelyek a klasszikus és kortárs művészet remekeit szinte magától értetődő módon kötik össze. Ebben az evidenciában elkényelmesedve azonban könnyű figyelmen kívül hagyni az emberi test és a természet ábrázolásának lehetőségeiben rejlő összefonódásokat. Erre világít rá Beard a kiállításon megjelenő további két Wear Me és Licking My Wounds című műveivel, amelyekben a nagyon is emberi vágyakat, tetteket, ábrázolási szokásjogokat gondol újra. Mindazonáltal a befogadó nyitottságára és saját magának adott szabadságára hagyja, hogy a dinamikusan megfestett képeiben milyen mélységeket és magasságokat kíván meglátni a test és a táj váltakozásain túl.
Annie Morris munkáinak szimbolikus tartalmait mind papírra vetni legalább annyira lehetetlen, mégis csábító vállalkozás, mint az önmegismerés végtelenjének teljes megtapasztalása. Ez mégsem tartja vissza sem a laikus műkedvelőket, sem pedig a képzőművészet világának hivatásos tagjait. Többek között a művész Night Drawing címet viselő, faliszőnyeg formájában testet öltött alkotása szolgál erre elvitathatatlan bizonyítékként. A műben megjelenő gyerekrajzoknak is tekinthető motívumok halmazára még hatványozottabban igaz a Beard-képeknél is említett interpretációs kötetlenség. A már-már kaotikus vonalvezetések között a befogadónak lehetősége van elidőzni, felfedezni mindazokat a jeleket, formákat és motívumokat, amik számára kiemelt jelenőséggel bírnak. A megértés, rálátás és akár felismerés ilyen formában megmutatkozó sokszínűsége milliónyi magunknak szegezett kérdés megválaszolásában segít, vagy éppen újakat vet fel. Nem túlzás azt állítani tehát, hogy a szokatlan, szinte naiv formavilág egyedülálló komplexitást mutat.
Morris munkái közül további két szobor kapott helyet a kiállításon, a Stack 3, Cobalt Turquoise és a Stack 8, Viridina Green. A két munka legszembetűnőbb tulajdonsága, hogy a gravitációval dacolás érzését teljes természetességgel művelik és adják át a szemlélőknek. Ez az egyensúly, a gömbök vidámságot árasztó színeivel a harmónia dinamikus, mégis megtartható, idealizált létállapotát tükrözi. Érdekes, sőt szívszorító azonban belegondolni, hogy ezek a felszabadult, gyermeki boldogságot árasztó alkotások a művész egyéni traumáinak árnyékában születtek. A befogadói élményt persze ez az apró adalék nem kell, hogy megváltoztassa. Az egyén interpretációjára sem kell, hogy hatással legyen, mégis rámutat a művészet, az alkotás és a létrejött produktumokon keresztüli közös megélések gyógyító erejére.
A kiállítás keretében szerveződött triumvirátus harmadik tagja Kristina Schuldt. A galériában látható művek alapján bátran megengedhető az a kijelentés, hogy Schuldt személyében a kortárs művészet, modernizmust nyomokban tartalmazó alkotójával állunk szemben. Persze Beard és Morris munkái kapcsán is bátran boncolgatható a popart, az absztrakt expresszionizmus, vagy akár a futurizmus mai művészetben való megjelenése. Schuldt mégis új magasságokba emeli a szürrealizmust, mint a napjaink kérdéseire válaszolni képes eszköztárat, természetesen a kortárs szellem megkerülhetetlen csavarjával. A Reverse és Youhtless weather című művekben megjelenő szétesettség azonban a kritikai jellegen túl más jelentésrétegeket mutat. Az egyértelmű problémafelvetés a számtalan szerepkörbe való beleilleszkedés képtelenségén felül az újra összerakás lehetőségét is felkínálja. Szinte felszólítja a nézőt, hogy önmaga teremtse meg saját rendjét akár a részek szokatlan összeillesztésével.
Mindezeket összegezve tehát, a kiállítás méltó megkoronázása a Deák Erika Galéria 25 év alatt véghezvitt munkájának, ami persze közel sem jelenti az út végét. A tárlat mindenki számára meglepetéseket és váratlan ráismeréseket tartogat. Összeköti a múlt és a jelen művészetét három kiemelkedő alkotó munkáin keresztül. A Colourful egy olyan kiállítás, ahol a látogató szavak és magyarázatok nélkül is érteni, érezni tud. Mindenki számára sokat adó, gazdagító élmény.
A kiállítás október 20-ig látogatható.