Artkartell - Varga Ádám: Unknown Insignia

AZ ÖSSZES KÉP: Részletek Varga Ádám: Unknown Insignia c. kiállításából, aqb Project Space, 2025.

Varga Ádám művészeti praxisában olyan kardinális művészetfilozófiai kérdésekkel foglalkozik, mint a reprodukálhatóság és a kisajátítás. Festményei elkészítéséhez egy plottergépet használ, amellyel a digitálisan megtervezett motívumokat vágja ki. Ezzel az ipari eszközzel reflektál arra a kérdéskörre, hogy a kortárs művészet milyen határokat állít a művészeti ágak közé.
Az Unknown Insignia című egyéni kiállítás az elmúlt időszak heraldika (címertan) témájával foglalkozó nagy volumenű művészeti projekt eredményeit mutatja be. Célja a heraldika festészeti újraértelmezése, valamint egy fiktív dimenzió megteremtése. A heraldika a pajzsot, mint formát tartja alapvető elemének, hiszen a korai darabjai pajzsokon jelentek meg, ennek segítségével váltak a harcosok megkülönböztethetővé. A címerek elsődleges funkciója tehát az azonosíthatóság. A családoknak, városoknak, később iskoláknak, intézményeknek és testületeknek is lehetett, illetve egyeseknek a mai napig van címerük, és ezek legfontosabb funkciója a különböző identitások közvetítése. Így a heraldika szigorú formai és színbéli szabályai megkülönböztethetővé teszik ezeket a jelrendszereket más vizuális kódoktól.
Az Unknown Insignia, vagyis az ismeretlen jelvények vagy címerek kifejezés arra utal, hogy Varga Ádám címerei ismerősek, de mégis bizonytalanná tesznek, mivel a fő funkciójuknak, vagyis az egyértelmű azonosíthatóságnak nem felelnek meg. Művei rámutatnak arra, hogy a mai vizuális kultúránkban fellelhető címerek közül számos már rég nem felel meg a középkorban megalapozott heraldikai szabályoknak, hiszen a használatuk, és jelentésközvetítésük módja az idők során átalakult. Varga Ádám a művek többségénél hű is marad a pajzsalakhoz, azonban direkt szembemegy a heraldika formai és színbéli szabályrendszerével. Ezek egy-egy elképzelt identitáshoz társíthatóak, amelyek egy párhuzamos, absztrakt dimenzióban léteznek, és a kortárs vizuális kultúra nyelvezetéből táplálkoznak. Így az egyes képek létező címerkonstrukciókra emlékeztetnek bennünket, például focicsapatok címereire, vagy különböző márkák logóira, de fontos, hogy nem azonosak velük. Minden esetben színekkel és formákkal hatnak az asszociációs reflexeinkre.
Varga Ádám 2023 nyarán kezdett el foglalkozni a heraldikai rendszerek kérdésével, amikor egy utazás során felfigyelt ennek változékony formavilágára. Érdekelni kezdte egy olyan vizuális hagyomány, amelyet hosszú múltja miatt ritkán kérdőjeleznek meg, nagyon zárt, mégis folyamatosan változik. Ugyanakkor ha megvizsgáljuk a közvetlen környezetünkben jelenlévő címereket, hamar feltűnhet, hogy a mai vizuális kultúrában sok esetben logóként, vagy cégérként, sajátos esztétikai eszközként funkcionálnak.
A téma elméleti karakterén túl, Varga Ádám festményeiben jelentős szerepet játszik a technikai kidolgozás is. A címerterveket tartalmazó digitális képállomány magába foglalja a teljes sorozatot, amelynek csak egy része valósult meg festményként. Ez a tervekből felépülő gyűjtemény a kiállítás során egy művészeti kiadványban jelenik meg. A kiállításon látható munkákban a digitális tervek szerkesztettsége kiegészül az anyagiságukból fakadó analóg megoldásokkal, mint a szabadon hagyott nyers vászon kihangsúlyozásával. A festés folyamatának vízszintes szálkázottsága lágy textúrát eredményez a képek felületén, míg a stencilformák határozott, szabályos élei gépies, vagy mesterséges hangulatot tükröznek. A plottergéppel kivágott formák nem matricaként, hanem stencilként funkcionálnak, és a kivágott pozitív és negatív formák is felhasználásra kerülnek a munkafolyamat során. Ebben az elfedéseken és kitakarásokon alapuló folyamataban az egyes kompozíciók egymásra helyezett rétegekből épülnek fel, és a kész képek csupán a maszkolóanyag és a fóliák eltávolítása után leplezik le magukat.
Az aqb project space térbeli adottságai dinamikus nézőpontváltásokat tesznek lehetővé. Az Unknown Insignia kiállítás a sorozat különböző megközelítési módjait szemlélteti, és variációinak sokszínűségét mutatja be. Így a befogadó mindig más művekkel kerülhet párbeszédbe, attól függően, hogy honnan szemléli őket. A tárlat különböző csoportjain belül a kisebb méretű, fehér hátterű festmények a logók, és a cégérek vizuális nyelvére reflektálnak. A papíralapú, airbrush technikával készült munkák finom anyagszerűségükkel printszerű hatást keltenek. A nagyméretű festmények közül az Art FC és a Champion a futballcsapatok címereinek esztétikáját imitálja, míg a Social és a Union a szocialista címerek formai jegyeinek és a piros szín használatának eltúlzását helyezi középpontba. A Kék és Piros kép a női és a férfi nem sztereotip színkódjaira reflektál, az Engraved Arm és a Hatched Crest című művek különböző dőlésszögű vonalakkal kitöltött formái pedig a klasszikus heraldika szerinti színkódolásra utalnak, amelyben minden vonaltípus más-más színt jelöl. Ebben az esetben azonban ezek direkt szabálytalanul, csupán formai eszközként vannak alkalmazva. A Ma és a doo festmények olyanok, mintha egy animáció pillanatképei lennének, melyben címerré összeálló formákat mozgásban lévő struktúrákként látjuk, így lehetséges, hogy egyes elemek a pajzsformán kívülre kerülnek. Ezt a hatást erősítik a kiállítótér falaira is kiterjedő, festményekről kölcsönzött motívumok.
Tóth Boglárka

Varga Ádám: Unknown Insignia

Szeivolt Katalin: Szélcsend