Wirth Abigail narratív kerámiái hétköznapi helyzeteket és érzéseket mutatnak be, kihangosítják azokat a kétségeket és nehézségeket, amiket anyaként tapasztalunk meg. Egy kaotikus létállapot pillanatképei ezek, amelyek a saját idő elvesztéséről, az önmagunkról való rendelkezés szabadságának megszűnéséről szólnak, amelyek amellett, hogy megkérdőjelezik az anyasághoz kapcsolódó sztereotípiákat, valamint az önmegvalósítás és gyereknevelés közötti lavírozás humoros helyzeteit is elmesélik. És bár a téma komoly, az alkotó ábrázolt jelenetek teli vannak játékossággal és humorral, a groteszk eszközével képes kiszedni a méregfogát ezeknek a történeteknek, amelyekre így mi, nézők is felülről, bizonyos távolságból tudunk rátekinteni.
A kerámiák a 90-es években népszerű Polly Pocket játék vizualitását idézik, amelynek kagylószerűen felépülő szerkezetében a családi élet színterei tárultak fel, ahol a játékbabák mindenféle otthoni tevékenységet végezhettek, jellemzően olyanokat, amelyek a női sztereotípiákhoz kapcsolódtak. E játék esztétikáját appropriálva With Abigail érzékenyen, mégis játékosan mutat rá, ahogy hirtelen bezárul és szűkké válik a saját univerzumunk, amikor a gyerekével otthon maradó anyaként kell helyt állnunk. A ábrázolt jelenetek a komolyság és komolytalanság határán oszcillálva mesélnek arról, amikor egy anya sokkarú Sivaként egyszerre százfelé szakadva próbál gondoskodni, szórakoztatni és rendet tartani, amikor az egész nap a ringatás és kiságyba tétel között cirkulál, amikor a nő az egész napos hisztiben próbálja meghallani a saját gondolatait vagy, amikor annyira kimerül, hogy rendetlenség kellős közepébe huppanva kicsit elengedi ezt az egészet. Az egyik leghumorosabb kompozíció talán az, amikor a védőnő sárkányként tüzet okádva okítja az édesanyát a táplálás helyes módjáról. E jelenetekben a nő egyedül birkózik a kihívásokkal, Wirth érzékenyen szól az anyaság magányáról, a magára maradottságról, valamint az emberi kapcsolatok hiányáról is.
A Polly Pocket játékokhoz való kapcsolódás a banalitás felé tolja ezeket a jeleneteket, azonban a Madonna-képek megidézése mégis aurát von a művek köré, a szentség felé közelíti azokat. E szempontból van ebben az anyagban két kiemelkedő mű, amelyek arany háttere mgerősíti e kompozíciók ikonszerűségét: az egyik a Szent Anna harmadmagával képtípust idézve egy játszótéri jelenetet fest, a másik pedig a Szűz Mária a Kisjézussal jelenet, amelyben Wirth az énidő eltűnéséről szól.
Az ornamensek szintjén is széles a merítés, a japán metszetek felhői, a néprajzhoz köthető növényi motívumok, a portugál csempék díszei, a Marokkóra jellemző virágos minták, valamint a szocializmus idéző rajzolatok egyaránt megjelennek ezeken a kompozíciókon, a narratívákba pedig olykor egészen groteszk pillanatok is becsúsznak, ami pedig a középkori bestiáriumok vad világát juttatja eszünkbe. A Fülöp Tímea által kurált válogatásban azt is érezzük, hogy ezek az időben és térben távollevő esztétikák valamilyen módon mégis összefüggenek, kirajzolnak egy harmonikus szövetet. A kompozíciók esztétikuma, szépsége ad egyfajta megnyugvást is, hogy a nap végén mégicsak megéri felülni erre a hullámvasútra és vállalni a kialvatlanságot, a magányt, a káoszt és a folytonos készenlétet.
Nagyon izgalmas a számomra az anyag koherenciája, ami annak ellenére jelenik meg, hogy Wirth motivikusan és vizuálisan is számos kultúrkör esztétikáját ötvözi egymással. A kék-fehér színhasználat egyszerre van jelen a florklórban, ugyanakkor a kínai kerámiák hatása is tetten érhető. A kiállítás darabjainak egy része a sérülékenység és sebezhetőség fogalmát is beemeli, erre ráerősít a kintsugi vagy más néven kintsukuroi, a törött kerámia javításának japán művészete, amikor aranyporral kevert lakkal ragasztják meg a sérült kerámiát. A technika az objektum történetének részeként kezeli a törést és a javítást, nem próbálja azt álcázni, épp úgy, ahogy Wirth Abigail is őszintén és nyíltan beszél az anyalét kihívásairól, valamint, hogy mennyire sebezhetővé teszi a nőt a társadalom által rákényszerített szerepeknek való megfelelés kényszere. Ugyanakkor a kntsugi megidézése a tökéletlenség felvállalását és a hibák ünneplését is célozza.
AZ ÖSSZES KÉP: Részletek Wirth Abigail am projectsben rendezett kiállításából. Budapest, 2025.
© a művész és a Molnár Ani Galéria jóvoltából. Fotó: Hegyháti Réka
