A BME Építészmérnöki Karán diplomáztál, mi vonzott erre a pályára?
Alapvetően nem építésznek készültem. Inkább a bölcsész irányok érdekeltek, katolikus iskolákba jártam, aminek köszönhetően megtanultam latinul. A nyelvekhez is volt érzékem, hamar letettem a nyelvvizsgákat. Volt öt év, amikor klasszika filológus szerettem volna lenni, a családomban is van egy irodalmi/írói véna, dédpapám könyvet is írt. Mindenki azt gondolta, hogy én is ilyen irányba fogok továbbtanulni, ám – a reál tárgyak szeretete miatt – mégis matematikusi pályára készültem. Két teljesen ellentétes dolog vonzott, nagy dilemmát okozott, hogy akkor hova tovább. Az építészet ötlete mintegy huszárvágással jött, belecsöppentem a rajz előkészítőbe, ahol ott ragadtam. Az egyetem második évében találkoztam Major Györggyel, aki a doktori témavezetőm volt. A vele való találkozás és közös munka érlelte meg bennem a gondolatot, hogy van helyem a pályán.
Említetted, hogy mestered Major György DLA volt, akivel tanulmányaid befejezése óta is együtt dolgozol. Rajta kívül kik inspiráltak még, van-e építész példaképed?
Gyurinak a szerepe kimagasló, hozzá hasonló inspirációs forrást szinte nem is tudok mondani. Nagyon aktív munkakapcsolat alakult ki közöttünk, folyamatosan pályáztunk, nem csupán építészeti, de kurátori projekteken (Velencei Biennálé) is dolgozunk. Amennyiben példaképet kell megneveznem, őt mondanám, mert egyszerűen lenyűgöz az építészeti lángelméje. Rajta kívül természetesen sok más, izgalmas figurával találkoztam a munkák kapcsán. Például Vincze Lacival, aki szintén motivál, remek építész.
Több építészirodával (Reálterv, Teammajor) is együttműködtél, majd 2020-ban sajátot (NAUTES Építészműterem) nyitottál. Milyen projekteken dolgoztál/dolgozol jelenleg?
A NAUTES Építészműtermet hatan alapítottuk. Gyakorlatilag három kisebb iroda/csapat találkozásából születtünk. Az egyik csapat korábban a Bright Field Studios irodáját vitte. Velük sokat dolgoztam, így volt egy nagyon jó baráti és munkakapcsolat. Velem együtt jött az irodába a férjem, Francsics Laci, aki szintén építész, Hidasnémeti Máté kollégám pedig a harmadik irányból érkezett. Így alapítottuk meg a műtermet. Kezdetben – még a NAUTES alapítása előtt – hamar elkezdtem szabadúszóként funkcionálni, kiszakadva az irodai, bejárós létből, majd a férjemmel alapítottunk egy pici irodát, amit évekig vittünk. A legfontosabb közös munkánk az Aquincumi Múzeummal való együttműködés volt, amit aztán a NAUTES-be is bevittünk. Nyolcadik éve csinálom, és egy doktori iskolás projektből (BME) indult ki. Emelett „kismilliónyi” más munkánk is volt, de az aquincumi a legfontosabb.
Alapvetően foglalkoztat a műemlékvédelem, amibe óhatatlanul bele kellett ásnom magam. Maga az Aquincumi Múzeum és környezet is védett, műemléki terület. Ehhez más hozzáállás szükséges. A feladat kapcsán olyan időtávlatokon kellett elgondolkodni, ami az emlék, az emlékezet, a védelem és a rom fogalmai mentén valamilyen állítást és gondolkodást tesz szükségessé.
Kiállító is vagy, Ház vagy írás című Budapest galériabéli tárlatod tíz éves kutatómunkád összefoglalása az építészet és az utópia kapcsolatáról. Hogyan jutott eszedbe, hogy egy irodalmi és egy művészeti szakterület között összefüggéseket keress, miként jutottál el ennek kiállítási formába történő megvalósításához?
A BME Doktori Iskolájába már úgy jelentkeztem, hogy ez a gondolatkör foglalkoztatott. Témavezetőmmel, Major Györggyel találtuk ki, hogy ezzel a tematikával jelentkezzem. A fő mozgatórugó a bölcsészet, az irodalom iránti érdeklődésemből fakad. Az első beszélgetéseink Gyurival arról szóltak, hogy hogyan lehetne rekonstruálni, megépíteni Morus utópiáinak a tereit. Ezekből a diskurzusokból kiindulva jutottam arra, hogy számomra ez nagyon gazdag felvetéseket kínáló téma. Immáron tizedik éve foglalkozom vele, és kiapadhatatlan forrást jelent a számomra. Elképesztően sok rétege van, nem pusztán építészeti, de más is.
A kiindulásként szolgáló irodalmi utópiának az egyik legfontosabb tárgya a tér. Ezáltal válik építészeti témává ez a látszólag távoli dolog.
A doktori évek alatt és utána is nagyon sokat írtam, szeretek publikálni, grafománnak is tartom magam. Az mindjárt az elején látszódott, hogy ezt a témakört nehéz szélesebb közönséghez eljuttatni. Egy ideje már a fejemben volt, hogy ebből egy önálló kiállítást is remekül meg lehetne szervezni. Innentől kezdve a szerencse vezetett. Sulyok Miklós művészettörténész, a Budapest Galéria kurátora elolvasta a doktori kutatásomat, és látott benne fantáziát.
Miként függ össze az építészet és utópia?
Ez egyszerre egy könnyű és egy nehéz kérdés, hiszen majdhogynem erről szól a kiállítás. Mint már említettem, ez egy szoros kapcsolat. Irodalmi utópia nincsen meg építészet nélkül. Az irodalmi utópiának van egy hármas struktúrája: a korkritika, a modell társadalom és tér leírása. Ebben a triumvirátusban a modell térnek nagyon fontos szerepe van, mint az elképzelt, ideális társadalomnak a kerete. Vagyis nem elég kitalálni, de fenn is kell tartani a megfelelő közösségi működést. Ennek a fizikai fenntartója az építészet.
Egy interjúban részletesen elmondtad, mi látható a kiállításon. Valóban nagyon komplex: fotók, zene, 3D fogalom-diagram, és folytathatnám. Igaz, hogy egy ilyen összetett elméleti probléma bemutatása nem egyszerű, de vajon a befogadó képes-e mindezt türelemmel végig nézni, hallgatni és értelmezni?
A visszajelzések alapján igen. A kiállítás már egy ideje látogatható, sokan jártak itt. Kritikákat is meghallgathattam, ismerősök, barátok mondták el a véleményüket. Azt hiszem, a látottak befogadhatók. Van, akinek talán túl sok, de mindenki ki fogja tudni választani ebből a „tömegből” azokat az alkotásokat, amelyek előtt hosszasabban elidőz.
Építészként elsősorban az emeleten bemutatott nyolc épületről kérdeznélek. Melyikben hogyan valósul meg az utópisztikus, azaz a lehető legjobb építészet. Miközben utópisztikus az, ami csak utópiaként létezik, nem megvalósítható.
Érdekes, hogy azt mondod: utópisztikus. Alapvetően két fogalmat szoktunk megkülönböztetni: utópikus és utópisztikus. Pont azért, mert az utópiáról a köznyelvi használatban negatív dolgok jutnak az eszünkbe: monotonitás, elviselhetetlenség, önkényesség. Én a pozitív oldalát próbáltam megragadni. Az utópiához számos olyan motívum tartozik, ami izgalmassá teszi az építészetet. Ez az optimizmus vezetett a nyolc épület kiválasztásában is.
Az első két épület, a 100 lakásos passzív ház és a Trendo11 lakóépület. Ezeken keresztül azt próbáltam megértetni, hogy lehet másképpen lakni ma Magyarországon. A két épület ideáját tekintve szorosan kapcsolódik a Napváros elképzeléséhez, ami a sokféleség megőrzésén alapul. Másrészt egy közös lét kifinomultabb formái, amikor a tudomány ahhoz segít hozzá, hogy a térben mindenki megtalálja a helyét. Ezeknek az épületeknek fontos a közösségi használata, társadalmi vonatkozása, szociális iránya.
A következő objektumok: a hotel, a szálloda az ideiglenes lakóhely témáját boncolgatják. A Hotel Ezüstpartnál ez evidens, a Piarista Központnál kevésbé. Ez utóbbinál az a mozzanat érdekelt, hogy egy rendnek a tagjai hogyan találnak otthonra a sűrű belvárosi környezetben.
A harmadik egy ökofalus téma. A máriahalmi ökofalu szélén lévő vadházak a természetbe való visszatérés, a nagyvárosból való kiszakadás motívumát láttatják. Végül két iroda példáját is láthatja a közönség. A Mol Campus és az OTP Székház nagy cégeknek az otthona. Az irodaépületek a jövő munkahelyeinek a kérdéseit vetik fel: milyenek legyen a munkaterületeink, hogyan állunk a környezetünkhöz, miként őrizzük meg, vagy teremtünk újat.
A hatalmas anyag, amit összegyűjtöttél úgy gondolom, további munkára inspirál. Milyen terveid vannak vele?
Amit egy ideje már halogatok, az a földszinten látható „Eutoposz kódex” című könyvnek a kiadása. Több tárlat tervén is dolgozom már. Nem mindegyik kapcsolódik szorosan a Ház vagy írás-hoz, de van például olyan kamarakiállítás tervünk, ami ennek a gondolatiságából fog kinőni, amennyiben megvalósul.
Mi az utópia, és miként függ össze az építészettel? Erre a kérdésre ad választ a Ház vagy írás című kiállításával Szántay Zsófia, a NAUTES Építészműterem társalapítója és tervezője.