Artkartell - A Golflabda szeletelő

a labdákra úgy tekintek,
mint egyfajta időzített bombákra
vagy éppen magokra

Részlet Kristóf Gábor Picnic on the driving range című kiállításából, 2021, Schemnitz Galéria, Selmecbánya

Pár éve egész meglepetten láttam, hogy elkezdtél golflabdákat nyitogatni. Akkor még nem értettem, mire fel, de most úgy tűnik, összeállt belőle egy nagy adag. Először is adódik a kérdés, hogy hol találkoztál egyáltalán a golfozással?

Világosan emlékszem arra a napra, amikor a tévében a WTC elleni támadást közvetítették, így arra is, hogy mielőtt belefutottunk volna bátyámmal a hírbe, Tiger Woods ütéseit néztük a Eurosporton. Kitörölhetetlen emlékké vált így ez is, nagyon elidegenítő és fenséges volt egyszerre.

Szóval 2001-ben kezdődött…

Nem teljesen, mert van egy még korábbi eset, de azt csak egy fotó miatt tudom felidézni. Szüleim elvittek minigolfozni, és én, a hónom alá szorított ütővel, végül apám szemöldökcsontját találtam telibe. Talán emiatt sem tudott komolyabb kapcsolatom kialakulni a golffal…

Részlet Kristóf Gábor Picnic on the driving range című kiállításából, 2021, Schemnitz Galéria, Selmecbánya

Nem állíthatjuk, hogy a képzőművészek körében nagy hagyománya lenne a golfnak. Igazi „signature” téma. De hogyan jutott eszedbe ráadásul felszeletelni a labdákat?

Azt valahogy már korábban eltárolta az agyam, hogy színes a belsejük, így amikor kezem ügyébe került három darab, nyilván meg kellett erről bizonyosodni. És ezzel elindult a lavina...

Nehéz felvágni őket?

Egyáltalán nem, sőt, javaslom, hogy mindenki próbálja ki otthon! Viszont: a körfűrészt nem ajánlom, balesetveszélyes! A baltának nagyon élesnek kell lennie, és a célzás nem olyan egyszerű. Ami bevált: a labdát valami gyurmaszerű anyaggal stabilizálom, majd egy vastagabb konyhakést egyszerűen átkalapálok rajta.

Részlet Kristóf Gábor Picnic on the driving range című kiállításából, 2021, Schemnitz Galéria, Selmecbánya

Akkor most már mindent tudunk a golfszenvedélyről. De hogy kerültél a selmecbányai Schemnitz Galériába, ahol éppen fut a golflabda-szeletelős kiállításod?

A galéria programját egy négytagú kuratórium állítja össze, aminek tagja Vlado Beskid is, a nagyszombati Jan Koniarek Galéria vezetője, akivel már dolgoztam korábban is. Ő keresett meg, még talán 2019-ben, hogy volna-e kedvem valamit összehozni a számukra. A kiállítást a vírus miatt kétszer is halasztottuk, de talán nem is baj, végül is így állt össze ez az anyag.

A kiállításon vannak táblaképek, lepotyogó labdákkal. Olyan a hatásuk, mint egy Spoerri-féle csapdaképnek…

Érdekes, erre nem is gondoltam! De kétségtelen, hogy ennél is nagyon fontos rejtett motívum a gravitáció és egy konkrét, performatív pillanat kimerevítése. Meg a csapdakép az egy jó szó, és mivel ezeknek a munkáknak alapja egy stanc, azaz rétegelt lemezekbe ágyazott pengék rajzolata, mindig ott van a vágás lehetősége. Hozzáteszem, a vágás, a szúrás és úgy általában a penetráció elég markánsan jelen van az egész environmentben. (A traktorkereket, amiket még Csehszlovákiában gyártottak, a helyi TSZ utódintézményéből kaptuk; a trágyaszag még talán most is érződik rajtuk…)

Részlet Kristóf Gábor Picnic on the driving range című kiállításából, 2021, Schemnitz Galéria, Selmecbánya

A táblaképek mellett csomó labda hever szétszórva, néha felvágva, néha nem, egy helyen locsolócső fészekben tojáshalomként, majd egy homokspirál – na jó, koncentrikus körök – közepén, totemként…

Igen, azt szerettük volna, hogy a látvány kicsit a jó ízlés határát súrolja, hogy ez a motívum kicsit túl is legyen járatva, nagyon különböző asszociációkat szőve egybe. A központi elemtől indulva, ami egy farönk, balta és ugye a halom széthasogatott labda, az ezo-spiriutális-szimbolikus kikacsintáson keresztül, a galaktikus dimenzióig terjed a skála. Amúgy a labdákra úgy tekintek, mint egyfajta időzített bombákra vagy éppen magokra, amikből ezek a potenciális víziók születtek.

Régóta foglalkoztat a tájkép műfaja, ráadásul a tájképnek a mediatizált, sokszor digitális ikonba sűrített megfelelője. Tőled tudom, hogy a Windows sztenderd háttere is egy egyszerű fotóból való. Hogy kapcsolódik össze ez a golffal?

A standardizációban, a konstruált természetképben, legalábbis az én szememben. Sok golfklubbot látogattam meg az utóbbi időben. Egész elképesztő „tájképek” ezek. Zavarba ejtően virtuálisnak hatnak, holott az ellenkezőjét célozzák.

Kristóf Gábor fotója a golfpályáról

A kiállítás újság formában megjelent katalógusa Kristóf Gábor képeivel

Ha már mesterséges táj, Szinyei Merse Pál híres pázsit akcióját direkt megidézed. (Amit, ha elengedjük a fantáziánkat, nevezhetünk az első magyar land artnak, koncept artnak, ready made-nek és öko art installációnak is.) Hogy került ez ide?

Végül is az egész kiállítás Szinyeinek lett címezve, ami azzal a banális felismeréssel kezdődött, hogy tavaly volt a halálának 100. évfordulója, miközben mi meg bent ültünk a kijárási korlátozás kellős közepén. Sétáim alkalmával találtam rá egy golfklubra, ahol az élet ugye ment tovább, mintha mi se történt volna. A címben is jelölt „driving range” a gyakorló pálya, ahol az ember a technikáját fejleszti: a sportolók itt egy vonalban állnak és ütögetnek a vakvilágba. Na, ez a labdákkal teli mező, tök úgy néz ki, mint egy virágos mező, a szereplők pedig sokban hasonlítanak Szinyei hőseihez…

És így jutunk el a golfimpresszionizmustól a gyeptégláig.

A pázsitos sztori az egyik kedvenc triviám Szinyeivel kapcsolatban. Ugye az történt, hogy amikor a bécsi szalonon kiállította a Pacsirtát, a kritikusok nagyon lehúzták a brutális palettája miatt, főleg a zöldeken lovagoltak. Szinyeink erre gyeptéglákat hozatott a festmény elé, mire a kritikák megenyhültek. Ugyanúgy, mint – a kiállításra való készülés alatt – én is a golffal kapcsolatban.

Részlet Kristóf Gábor Picnic on the driving range című kiállításából, 2021, Schemnitz Galéria, Selmecbánya

Kristóf Gábor: Picnic on the driving range
Schemnitz Galéria, Selmecbánya
2021. február 19–március 28.

A Golflabda szeletelő

Ekrem Yalcindag: Feels Like Home. Again