Dolce Keserü

Színorkán. Színtornádó. Színrobbanás. A magyar absztrakt festészet nagyasszonya Pécsett foglalja össze pályáját.

Keserüről leperegnek
a nyugati terminusok.

Részlet Ilona Keserü Ilona Színe-Java című kiállításából, 2016, Pécsi Galéria m21

© fotó: Artkartell

Keserü Ilona – a modorosak kedvéért Ilona Keserü Ilona – elképesztő intenzitású képei töltik meg a pécsi Zsolnay-negyed óriási föld alatti kiállítóterét. Együtt az egész életmű, 1959-től 2016-ig. Impozáns pályaív, a kései szocreál heveny tagadásától kezdve (erről tanúskodik a színes türkizekkel átpancsolt szőnyista asszonyportré), a villámgyorsan megtalált absztrakcióig és tovább, egészen az olaszos zenei színtanulmányokig.

A fáma szerint Keserü Braque-ot és Picassót látott Lengyelországban, és ennek hatására döntötte el, hogy valami radikálisan mást csinál, mint amit a főiskolán tanítottak neki. Formázgatta a nyers vásznakat (intimtájék alakúra) és keresgélte a laza gesztusmotívumokat. Ha akarom, a '60–70-es éveket jellemző post-painterly abstraction magyar hangja volt, firkált, hullámzó kör formáival. Csakhogy Keserüről leperegnek a nyugati terminusok. (Na jó, a formázott vászon, a shaped canvas azért nagyon ül.)

Részlet Ilona Keserü Ilona Színe-Java című kiállításából, 2016, Pécsi Galéria m21

© fotó: Artkartell

A vasfüggönyön túli nonfiguratívok az érzékeny lélekvirágoktól a szenvtelen formalista kioltódás felé meneteltek ekkoriban. A jelentés legyalulása felé. A Greenberg által felmagasztalt kései modernizmus révbe ért, illetve fel a csúcsra, nem is csúcsra, hanem egy fennsíkra, ahol kényelmesen el lehetett üldögélni, és gyártani a képeket, egyiket a másik után. A forradalom győzött, nem volt szükség nagy jelszavakra és mondanivalóra. Egy tucatnyi '60-as évek végi hard edge-képnek az Államokban kábé annyi „jelentése” volt, mint egy teremnyi nagybányás tájnak mondjuk 1912-ben, Budapesten.

Magyarországon viszont tétje volt a dolognak. Semmitmondásból senki nem is nyúlt hozzá. Ezt láttuk legutóbb – a pár évvel fiatalabb – Bak Imre esetében a Paksi Képtárban is. De míg Bak Imre finom kézzel szőtte bele filozofálgatásainak eredményeit a sávok közé, Keserü nem rejtjelez, hanem nagyon harsányan és direkt módon járja végig témaköreit.

Először a bartóki program jegyében kötötte össze az ősi archaikus népművészetet a kortárs festészettel. Merített sokféle motívumból: népviselet, hímzés, domborított és varrott applikációk, festett-vésett szuszék ládák, természeti formák, kavicsok, gubancok, reneszánsz képek szövegszalagjai stb. Menthetetlen beleszeletett a kétszáz éves balatonudvari temető jellegzetes, szív alakú sírköveinek rajzos záródásába – és ezt töltötte meg egyetemes tartalommal, központi képi motívummá emelve, mint Vajdáék tették a szentendrei házak későbarokk formáival. Máskor a szivárványszínek tarka együttesét kötötte össze egy igazán humanista témával, az emberi bőrszínnel.

Részlet Ilona Keserü Ilona Színe-Java című kiállításából, 2016, Pécsi Galéria m21

© fotó: Artkartell

A brutálisan telepakolt
pécsi életmű-kiállítás
felér egy szivárványtornádóval.

Részlet Ilona Keserü Ilona Színe-Java című kiállításából, 2016, Pécsi Galéria m21

© fotó: Artkartell

Keserü festészetét eredendő kolorista alaptermészete határozza meg. Szín. Szín. Szín. A pécsi egyetem professzoraként az egész baranyai kortárs festészetet a kolorit felé terelte, de a végén se vált formalista megszállottá. Legújabban a speciális, érett reneszánsz festészeti technikát, a cangiantét élesztette újra. Ez valamiféle trükkös színkontraszt-tudomány (a restaurált Sixtus-kápolnában is ez látható), aminek köszönhetően a keleti selymek ragyogását lehet egy festett alaknak kölcsönözni.

A brutálisan telepakolt pécsi életmű-kiállítás felér egy szivárványtornádóval. De legalább végigkövethetjük Keserü teljes pályáját, a figurális korai munkáktól, az első absztraktokon, a formázott vásznakon és a textilkísérleteken keresztül, az érett művekig, egy hatalmas zengő rúderdőig, és tovább a bőrszín-képekig és a cangiantéig.

Ha van női princípium, Keserü absztrakcióba foglalta.

Ha nincs, a kiállítás tömény színkavalkádja akkor is olyan, mint egy nagy adag, nehéz, csupacukor, csupakalória, első osztályú, nagyon édes és nagyon laktató tányérdesszert.

Részlet Ilona Keserü Ilona Színe-Java című kiállításából, 2016, Pécsi Galéria m21

© fotó: Artkartell

— Rieder Gábor

2016. április 08., péntek 08:04
kapcsolódó cikkek
ajánló

Knyihár Bence: Közvetlen elmozdulások

Knyihár Bence: Közvetlen elmozdulások // Zsdral Art Galéria, Balatonfüred // Ancora Contemporary Gallery szervezésében

támogatók