Sok éven át Németországban éltél és dolgoztál. Mi hozott vissza Magyarországra? 
Megunva a kétlakiságot tervben volt, hogy hazaköltözünk, ha a férjem nyugdíjas lesz. Lassacskán kiépítettünk magunknak egy nagyon kellemes lakhatást itthon, ami sokkal jobb életfeltételeket biztosít, mint ami Németországban volt. Eljött az a pillanat, amikor hazaköltöztünk.
Miként tudtál beilleszkedni a hazai képzőművészet körforgásába, könnyen vagy nehezen találtad meg itthon a helyedet?
Nehezen tudtam/tudok itthon beilleszkedni. Hiányzik a 23 év, amíg Németországban éltem. Nem fogadtak tárt karokkal, van elég művész itthon is. Nagy a konkurencia, de ez máshol is így van, az embernek ki kell vívni a helyét a művésztársadalomban.
Új kiállításod a Merj élni, meghalni bárki tud! az Artkartell projectspace terében Frida Kahlo festészetéből inspirálódott. Nem először mutatod be ilyen jellegű műveidet, hiszen 2017-ben Fajgerné Dudás Andrea képzőművésszel közösen állítottatok ki Frida Fiestas címmel. Mit láthatott ott a közönség, és mennyiben más a mostani tárlatod?
2011 ben kezdtem el Frida Kahloval foglalkozni egy nagy betegség után. Megragadott az őszintesége, amivel a saját betegségéről, a saját gyötrelmeiről festett. Könyörtelenül őszinte, ez megfogott, nagyon kevesen vagyunk ilyen bátrak. 

Felidéznéd a festőnőre való rátalálás pillanatát, mikor és hogyan történt?
A Frida Fiestas a Fajgernéval való közös tárlatom, amelyet dr. Bordács Andrea szervezett a Szombathelyi Képtárban, és utána a Művészetek Háza Veszprém is bemutatta ugyanezt az anyagot. Itt most csak az én Kahlohoz való viszonyom látszik, úgymint a betegséghez való viszonyulás, a férfi-női kapcsolat. De sok Kahlo képet is „újra írok”, amelyek csak megfognak a másságuk, az egzotikumok révén. Hasonlóan a Classic Reloaded  sorozatomhoz, ahol klasszikus festményeket idézek meg a saját festői eszközeimmel. 
Milyen technikájú, jellegű műveket láthatunk most tőled?
Technikáim most sokrétűek. Vannak papír alapon festett akrilképek, ahol a keret hozzá van festve a képhez, így annak részese lesz. Vannak vászonra festett akril- és olajképek, amikre még cipzárakat, gyöngyöket, anyagmaradékokat kollázsoltam. Ugyanakkor a legújabb periódusomból is láthatunk képeket, ahol csillámport is használok, ezáltal egy dekoratív, mély tüzű felületet hozva létre.
”Boros Viola számára Frida Kahlo nem egyszerűen ikon, hanem olyan szimbólum, amely ma is eleven erővel hat: a fájdalom felvállalásának, az önelfogadásnak és a női erőnek a jelképe” – olvashatjuk a Kocsis Katica kúrálta tárlatod leírásában. A fentebb leírtakon túl mit jelent még számodra Frida Kahlo művészete?
Számomra Frida művészete az abszolút bátorságot jelenti, megjeleníteni nyersen azokat a dolgokat, amiket inkább elhallgatnánk, szégyellnénk.

A tárlatod óhatatlanul arra készteti a látogatót, hogy Frida Kahlóval való hasonlóságokat és különbségeket keressen műveidben. Milyen eszközökkel sikerül saját hangodat erősíteni?
Az én festői eszközeim szerintem eltérnek az övétől, már csak a hatalmas méretű, 320 x170 cm akril, vászon miatt is, az ő képei többnyire picik a számomra. Múzeumi méreteket festek, és az anyaghasználat is más. Belekollázsolok mindenféle textilmaradékokat,  csillámport, neon színeket használok, amik az ő idejében még nem is léteztek.

Melyik alkotásodról beszélnél szívesen részletesen?
Esetleg az 1954 címűről. Ez Frida halálának az éve, ekkor már csak elnagyolt csendéleteket festett, ő, aki előtte precízen kidolgozta a képeit. Ez a sokrészletű munkám 3 m x 6 m. Tükrözi a betegség jó és rosszabb pillanatait, a fàjdalom különböző állomásait. A képen már Frida nincs rajta, csak gyümölcsök, amiket a halála után elleptek a hangyák. Veszprémben installációként állítottam ki,  előtte asztal állt fonnyadt gyümölcsökkel, elszáradt virágokkal, hangyás terítővel. 
Frida Kahlon kívül kinek a munkái inspirálnak?
Sok jó művész inspirál, a kedvenceim: Picasso, El Greco, Bosch, Baselitz, Anselm Kiefer, Bukta Imre. A jó festők.

Folytatod tovább a hasonló tematikájú képek készítését, vagy új irány felé tekintesz?
Most kicsit visszanyúlok a régi Boroshoz. Festek pár új Minotaurusz képet, és persze a Fridát is folytatom. Sorozatokban gondolkodom, és ezek mindig fejleszthetőek.