Artkartell - Gőbölyös Luca: Lábujjhegyen

AZ ÖSSZES KÉP: Részletek Gőbölyös Luca Lábujjhegyen című kiállításából, Foton Galéria, 2024.

A VALÓSÁG ÉS ANNAK BARBIE MÁSSA
...Barbie 1959-es születése után néhány évvel, közkívánatra, mintegy az ő oldalbordájából, létrejött fiúpárja, Ken. A Barbie babát feltaláló/kifejlesztő Ruth Handler a saját gyermekei, Barbara és Kenneth után nevezte el a babákat, de –nyilvánvaló marketing okokból - a kiemelt pozíciót meghagyta Barbie-nak. Ken így mintegy Barbie accessoire-jaként van jelen, mint egy szép retikül vagy magassarkú cipő. Így, itt ironikus módon, kivételesen megfordul a való életből ismert és megszokott hatalmi struktúra: Ken elnyomott, eltűrt kisebbségként szerepel, akit Barbie maximum reprezentációs célokra használ (lásd a Barbie-filmben mulatságosan csetlő-botló, Kent alakító Ryan Goslingot). A Dreamland itt kivételesen nem csak egy elérhetetlen, hanem egy valóságosnak tűnő lehetőséget mutat fel. Lehet cégvezető, űrhajós, államelnök vagy Nobel-díjas tudós, vagy egyszerűen csak szingli, akit nem kötnek a kötelező társadalmi nemi szerepek, nem alapít családot, szabadon dönt a sorsa felől – illetve, segít legalább eljátszani a szabad döntés aktusát is. De mi történik mindeközben Kennel, aki Barbielandben a háttérbe szorított, “tárgyiasított”, hatalom nélküli kisebbség szerepét tölti be?
Ezt a kérdést járják körül Gőbölyös Luca itt látható fotói, aki visszanyúl 1996-os “Untitled” című kiállításának anyagához, amellyel Magyarosrszágon először ábrázolt és tett publikussá egy társadalmi csoportot, a transzok addig láthatatlanságra ítélt közösségét. A politikai rendszerváltás egy vizuális művészeti rendszerváltást is hozott, azonban a jelen neopreskriptív és tiltó, cenzúrázó kontextusában érdemes megvizsgálni, miként lehet ezt a mostani retrográd, restauratív folyamatot a jelen vizuális eszközeivel megjeleníteni. Azaz, miként írható le a queer közösség művészeti és politikai reprezentációja a rendszerváltástól máig. Különös tekintettel arra a politikai klímára, amelyben, akár csak nyomokban is LMBTQ tartalmú könyveket gond nélkül szét lehet tépni, le lehet darálni, le lehet fóliázni, és a Nemzet Múzeumából tizennyolc éven alúliakat ki lehet tiltani. A diktatorikus hatalom tehát, szokás szerint, a látás, a láthatóság cenzoraként lép fel – business as usual, nincs itt semmi látnivaló.
Gőbölyös fotóin az AI technológiával kreált, és még jobban deperszonalizált Ken figurák hátterében, szellemképként megjelennek a ’96-os kiállítás valóságos modelljei, akik transzként már eleve átmentek egy transzformáción, vizuális önreprezentációjukban átlépték a nemi identitás határait, átformálták magukat valaki mássá, mint akit a társadalmi és nemi szerepük előírna nekik. Egy idealizált nőképet, a nőiség elképzelt esszenciáját performálják ironikus, önreflektív túlzásokkal megtoldva. Ők lebegnek itt a művi AI-Kenek mögött, mint Hamlet mögött, fölött atyjának szelleme. Az AI Ken (a GI Joe mintájára) az új, poszt-posztmodern, plasztik Hamlet.
....Barbie már régen nem csupán egy játékszer, hanem egy pop kulturális ikon. Ezen a kiállításon politikai ikonná is válik, amely nem csupán az aktuális hatalmi diksurzusra, hanem a most formálódó és kibontakozó, új vizuális technológiákra is reflektál. Az AI, VR, HOLOGRAMM, AVATAR, DEEP FAKE, azaz a fake-kultúra küszöbén, egy új szürrealizmus van kibontakozóban, amely legalább annyira kötődik a beléjük táplált valósághoz, mint amennyire el is rugaszkodik tőle. A posztmodern kultúra után, amely a mélység helyett, a felületre koncentrált, a legújabb vizuális technikák ezt a felületet igyekeznek ismét „mélységgé” transzponálni, ezzel többszörös kulturális és vizuális szellemképeket kreálva. Vajon a transzformáció újratranszformálása visszavisz az eredetihez? Csakhogy az eredetiség fogalma már jó ideje szertetfoszlott; újabb és újabb, egymásra rakódó, szellemképes rétegek képződnek, aztán idővel, nyilván ezek is eltűnnek. All those moments will be lost in time, like tears in rain – ahogy Roy, az android mondja a Szárnyas fejvadászban. A jelen, kissé más fénytörésében feltett, hamleti kérdése azonban, aktuálisabb mint valaha: lenni vagy nem lenni? Ez itt a kérdés. Szegény Barbie, szegény Ken, akik pedig csak játszani akartak.
Bán Zsófia, író
részlet a "Life is your creation" kiállítás megnyitójából

Gőbölyös Luca: Lábujjhegyen

Ekrem Yalcindag: Feels Like Home. Again