Több évnyi száguldás után
a nemzetközi műkereskedelem
elkedvetlenedett és megtántorodott.
Egy évvel ezelőtt teljes joggal beszéltünk trendfordulóról. Méghozzá negatív trendfordulóról. Több évnyi száguldás után a nemzetközi műkereskedelem elkedvetlenedett és megtántorodott. Persze, szeretnénk mi így megtántorodni, ahogy a globális műkereskedelem megtántorodik! „Nem volt egy őrült év” – foglalta össze tapasztalatait egy New York-i galériás az új eklektikát felvonultató miami gigavásáron decemberben.
A 2008-as pénzügyi összeomlás előtt a kortárs és a modern műtárgypiac teljes erővel fújta a lufit, a krízis után össze is omlott, de nem olyan pusztítóan, mint az a tankönyvekben áll! Sőt, a hozzáértők inkább korrekcióról beszéltek: az ostoba sznobságból és a győztes mindent visz elve miatt túlértékelt kereskedelmi sztárok (pl. Damien Hirst) buborékja kidurrant, az áraik pedig nagyot zuhantak.
GYÜLEKEZŐ FELHŐK
Jó pár gyűjtő és galériás vesztett egy rakás pénzt, de a globális műtárgypiac már 2011-re visszatért a válság előtti csúcsra, a kortárs szegmens pedig őrült rakétamenetbe váltott, 2014-ben már sokkal nagyobb összforgalmat bonyolított le, mint bármikor korábban. De a sunshine&happy nem tarthat örökké: egy évvel ezelőtt már kijöttek az első rossz eredmények. Az aukciókat szemléző Artprice grafikonjának vége szomorúan lekonyult.
Szignifikánsan.
Joggal tartottunk attól egy évvel ezelőtt, hogy nehéz idők következnek. De nem így történt! Az aukciós összforgalom vége ismét fellendült, beleértve a kortársakat is. Akik igazán megszenvedték ezt az időszakot, azok a spekuláns galériások rulettasztalán megpörgetett olyan fiatal sztárfestők voltak, mint Oscar Murillo vagy Lucien Smith. Esetükben radikálisan visszaestek az árak, lezajlott egy komoly árkorrekció – amit azért kevesen bánnak igazán. Nem túl jó, ha harminc alatti friss tehetségekért bolondul meg az árverezőházak népe. Nekik még galériázás kell és fokozatos karrierépítés, nem gyors haszonra ácsingózó ügyeskedők hada.
Nézzük meg a kortárs összforgalom (árverezőházaknál mért) eredményeit a grafikonon. Igazán barátságosan kunkorodik felfelé a 2016-os vége:
Mondhatjuk akkor, hogy minden rendben van?
Nem.
A globális piac nem érzi jó bőrben magát most, 2017 legelején. Hiába kampányolt ugyanis a teljes képzőművészeti elit a Brexit ellen, Nagy Britannia az uniós kilépés mellett voksolt, kiszámíthatatlan pénzügyi jövőt ígérve a világ második legnagyobb (lásd a patinás londoni aukciósházakat!) művészeti forgalmát lebonyolító szigetországnak. És akkor még nem is beszéltünk a frissen megválasztott Donald Trumpról, akinél jobban még egy amerikai elnököt se utált a szcéna. Kiszámíthatatlan piaci akciók a horizonton, értetlenkedő bunkók által kirobbantott potenciális kultúrharccal. A feltörekvő BRIC országok közben még rosszabb bőrben vannak, mint egy évvel ezelőtt: hol van már a duzzadó kínai kisgömböc vagy az orosz olajoligarchák feneketlen pénztárcája!
Nemhiába idegeskedik a globális műtárgypiac.
De kétségbeesésre nincs semmi ok. A gondfelhőket a nagypolitikai szelek kavarják, nem az aggasztó belső problémák, a befektetésre szánt pénz pedig szívesen menekül jobb híján a műtárgypiacra. A kamatszegény években itthon is egyre többször duruzsolják a pénzügyi pályáról érkező kíváncsiskodók, hogy műtárgyba kéne fektetni...
BEÉRETT A GYÜMÖLCS
Tényleg: mi a helyzet itthon?
Megszokhattuk, hogy a magyarországi műtárgypiac annyira elszigetelt a globálistól, hogy más bioritmus szerint hullámzik. Míg 2013–2014 körül a nemzetközi kereskedés a csúcson pörgött, itthon a hét sovány esztendőt nyögve vegetáltak a kortárs galériások. Most viszont, amikor kint nem robog a konjunktúra, beindult az üzlet. A klasszikus piac is remekül szuperál, nem tértünk még vissza a válság előtti őrült vásárlási lázhoz, de szezonról szezonra komoly forgalom keletkezik a nagy árverezőházaknál. Nemcsak a régóta dédelgetett hazai kedvencek (Munkácsytól Csontváryig) érnek el rekordárakat, hanem beérett a magyar vadak, azaz a franciás avantgárdhoz köthető home-made stílusirányzat sokéves szakmai PR-építése: Tihanyi Lajos Pont St. Michel című párizsi fauve látképe 170 millió forintért kelt el pár nappal karácsony előtt.
És a kortárs művészet?
az Iparterves nemzedék
végre befutott Londonban,
több tízmillió forintos árakat hozva
A magyar kortárs piac volumenében még mindig eltörpül a régi mestereké mellett. De már nem sokáig. A '60–70-es évek nagy generációja, az Iparterves nemzedék végre befutott Londonban, több tízmillió forintos árakat hozva. Ebből könnyen kiszámolható, hogy hamarosan a kortárs műtárgypiac már nem pár elhivatott galériás önemésztő hobbivállalkozása lesz, hanem a magyar klasszikusokkal összevethető étvágygerjesztő szegmens. Elől menetel Maurer Dóra, a magyar kortárs művészet „arca”, aki a londoni kortárs műtárgypiac trendteremtő szentélyében, a White Cube-ban kapott egy sikeres retrospektívet. („Művészettörténet történt” – írtuk róla.) Utána jönnek a férfi kollégák, a patinás Mayor Gallery Jovánovics György gipsz reliefjeit mutatta be, a mindig szexi, fiatal Carl Kostyál pedig előbb Gáyor Tibor geometrikus idomait, most pedig Bak Imre absztrakt képeit.
A neoavantgárd londoni triumfálása nem véletlen egybeesések sorozata! Filantrópok, gyűjtők és galériások tudatos, szisztematikus, évekig tartó építkezése áll az Iparterv sikere mögött, a Bookmarks-sztoritól kezdve, a Tate Modern vásárlóbizottságának megnyerésén túl, a Bátor Tábor aukcióira idecsábított külföldiekig. A gyümölcs beérett.
Hét bő esztendő vár a magyar kortárs művészetre a kissé felhős globális piacon.
