Hosszú, traumákkal teli életet tudhatott maga mögött Leonora Carrington (1917-2011), a szürrealizmus legjelentősebb női alkotója. Brit arisztokrata családban született, de volt menekült és fogoly egy elmegyógyintézetben, míg végül Mexikóba szökve teljesedett ki művészete.
Életműve olyannyira jelentős, hogy a jeles párizsi Musée du Luxembourgban 126 művéből rendeztek kiállítást. A kronologikus és tematikus ívű retrospektív tárlat Carrington főbb témaköreit érinti. Betekintést nyerünk firenzei korszakába, ahol felfedezte magának az olasz reneszánsz művészetet, megismerjük franciaországi éveit, amikor Max Ernst társaként végleg elkötelezte magát a szürrealizmus mellett. Végül mexikói évtizedeinek munkáin keresztül követhetjük őt azon a belső utazáson, amelynek célja önmaga megismerése volt.
Carrington neve talán kevésbé ismert a hazai közönség előtt. Pedig feminista szerepvállalásával, függetlenségével, különleges látásmódjával méltán vívott ki ismertséget, sikert, olykor megbotránkozást. Nem csupán aktivitása volt rendkívüli. Zavarba ejtő világával egyrészt meghökkentette, másrészt lenyűgözte alkotásai nézőit. Számos csatát vívott, hogy megbecsüljék. Korának társadalmi normáival szembeszegülő személyiségét, különös gondolkodását úgy tűnik, ma jobban értjük.
A tárlaton festmények, szobrok, fényképek, írásos dokumentumok és az alkotóval készített film nyújtanak átfogó ismeretet a gazdag életműről. Kiemelt figyelmet kapnak az ír, kelta mitológiával, boszorkánysággal, alkímiával rokonítható festmények. Ezeken emberek, állatok, torz teremtmények jelennek meg. Leonora Carrington művészetének ereje bizarr látásmódjában, fantasztikus kreatúráiban, képzettársításaiban rejlik. A Carrington dadája által mondott mesék némelyike távolról sem kedves történet. Az egyik kompozíción, a Blue Hell-Cat & Devil Bear (1933) címűn két fenevad méregeti egymást. A felső sarokban olvasható felirat szerint egy kék ördögfióka és egy ördögmedve rontanak egymásra. A mű nemcsak a figurákat körülvevő jégbarlangtól hat dermesztően.
Az ördögmedve kardfogú tigrist is megszégyenítő foga, a kék ördögfióka szűk, vészjósló szeme rémisztő. A telített színvilágú, grafikusi módon, finom vonalakkal létrehozott akvarell ijesztő lényei ellenére is harmonikus. A Sisters of the Moon, Lucienne (1932) akvarellel, grafittal papírra készült korai alkotása jóval békésebb. Miként Carrington 15 évesen készített sorozata, ez a darab is önmagát ábrázolja: lobogó vörös hajú tündérként, varázslónőként. A piciny kompozíció Carrington érett látásmódjáról vall, de arról is, hogy mindig megvolt benne a valóság és a fantasztikum közötti határ eltörlésének igénye. A sorozat különböző figurái önmaga többféle személyiségének képi kifejezései: tündér, boszorkány, állat-ember, ló alakjában. Később ő maga mondja: elkerülhetetlen volt, hogy kiűzze magából ezt a sokféle személyiséget, hogy végre szabad lehessen.
Carrington szürreális világa ennek a folyamatnak, egy belső utazásnak az eredménye. Különös, bizarr képei pályája során mindig sokféle értelmezésre, asszociációra adtak lehetőséget. Ilyenek a mexikói évek alatt készült, többnyire vörös hátterű olajfestményei is, amelyek Bosch zsúfolt kompozícióit idézik és amelyeket a mitológia mellett az ezotéria inspirált.
AZ ÖSSZES KÉP: Reprodukciók és enteriőrök a kiállításból, Párizs, 2026.
© a Musée Luxembourg és a szerző jóvoltából.Figuráinak metamorfózisa, szimbolizmusa posztviktoriánus elemekkel keverednek, ebből alakult ki Carrington sajátos stílusa. Mint a szürrealista irányzat klasszikusa, Carrington méltán kapott helyet a Musée du Luxembourg falai között.
