Szabó Tamás: A rap videóid sok helyen láthatóak, de eredetileg képzőművész vagy. Minek tartod magad?
Szőke Gáspár: Nehéz kérdés. Elsősorban képzőművészként definiálom magamat, miközben a szakmám tanár, ráadásul még zenélek is. Legtöbbet talán a Gazsi Rap Show kapcsán lehet rólam hallani, de nekem a képzőművész identitásom legalább ilyen fontos. A zenélés bizonyos szempontból egy kiszámíthatóbb világ, hiszen a folyamatos számszerzés mellett a koncertek is rendszeresek. Ráadásul a visszajelzések is egyből megjönnek. A műteremben meg csak festem a képeket... Elég különböző ez a két világ. Ugyanakkor egy képzőművész lehetőségei szerintem tágabbak, mint ahogyan a legtöbben értelmezik. Én például belefogtam egy animációs filmbe Juhász Balázs (Balu) barátommal. Az egy órásra tervezett film egy Szmörf nevű csávóról szól, aki az ősrobbanáskor jött a világra. A kezdeti állapota csak egy sejt volt, de később emberként éledt újra. Több műfajú animáció lesz, mert van benne 3D, stop motion, élő festés és még sok minden más is. Egyébként a zenét is egy hibrid valaminek fogom fel. Akármilyen zenei elem belekerülhet, akárkivel lehet együtt dolgozni és a szövegek tekintetében sincs megkötés.
a hatás fontosabb,
mint hogy a végeredmény
tökéletes legyen
Szőke Gáspár: Nagyon sok sík egymáson megint, 2014, olaj, vászon, 40×30 cm
© a művész engedélyével
A klip pont olyan terep, ahol egyesülhetnek a zenei és a vizuális ambíciók. A te klipjeid, hogy készültek? Milyen elképzelések és technikák jelennek meg bennük?
Az első klipjeim egyike – mint például a Sorozatgyilkos naplójához készült videó – stop motion technikával készült. Ezt egyébként Szombat Éva forgatta (fotózta) és a diplomamunkája részeként fel tudta használni.
A vizuális részét és a ruhákat Juhász Balunak köszönhetem. Ő találta ki eredetileg, hogy legyenek beöltözések a képeken. A korai klipjeim nagy részénél nem nagyon volt koncepció, pár óra alatt elkészültek. Később rájöttünk, hogy a mai technikával már mindenki tök jó videókat tud csinálni. Eldöntöttük, hogy készítünk egy kevésbé „trash” világú klipet is. A Hurrá nyaralunk videóját már jobb minőségben vettük fel a Balatonnál. Ehhez aztán csináltunk jelmezeket is: volt egy Madárijesztő, egy Bádogember és egy Oroszlán figura. Az Oroszlán ruhája kínai törölközőkből lett összevarrva, a Madárijesztőét kamionos ruhákból csináltuk, a Bádogember jelmezét pedig 300 sörösdobozból raktuk össze. Ez is jól jellemzi a köztem és Balu közötti munkát. Mindent magunk barkácsolunk össze. Szerintem maga a hatás fontosabb, mint hogy a végeredmény tökéletes legyen. Merünk hibázni, ha abból valami új dolgot tanulhatunk. A szépség sokszor eltereli a figyelmet a dolgok zsigeri tartalmáról, ami nálam a lényeg.
Szőke Gáspár: Süti szerencsepatkókkal, 2013, olaj, vászon, 80×60 cm
© a művész engedélyévelA mostanában nagyobb médiavisszhangot kapott Addig üsd a vasat klipje hogyan készült? A háttérben a te munkáidat láthatjuk?
Nem. Az abban látható dolgok a Csakoda csoporthoz köthetőek. Az alapítókat, Trapp Dominikát és Dés Mártont még az egyetemről ismerem. Azzal a céllal hozták létre a Csakoda projektet, hogy művházakba és kisebb közösségekhez is eljuthasson a tagok, illetve általában a fiatal magyar kortárs alkotók művészete. Minden megyében – nagyjából random – ráböktünk a térképre, és az ujjunk alatti települést kerestük meg. Ilyen alkalmakkor elmentünk a helyi művházba, felraktuk a képeket, éjszaka ott aludtunk, másnap reggel pedig leszedtük a munkákat és hazajöttünk vonattal. Esetleg, ha meg tudtuk dumálni a művházassal és volt még időnk, akkor elmentünk egyet kirándulni vagy berúgtunk a helyiekkel az ottani pizzériában. Mondanom sem kell, hogy a budapesti galériás közeghez képest ez egy teljesen más világ.
És hogy lett ebből klip?
A Csakoda – összesítve az élményeket – Dunaújvárosban csinált egy négy napos kiállítást, ami tulajdonképpen egy fesztivál is volt egyben. Ennek alkalmával forgattuk a klipet. A forgatókönyvét a helyszínen találtuk ki. A háttérben látható munkák közül a szerszámos dolgokat Keresztes Zsófi csinálta, Mécs Miki pedig a kutyás installációt jegyzi. A klip ötlete egyébként ott a helyszínen fogalmazódott meg.
Volt egy olyan kliped is, a Munkakerülő Munkadalhoz, ahol láthatóan a festés és átrajzolás folyamata van felgyorsítva. Ez hogy készült?
Van egy flockdraw.com nevű weboldal, ahol lehet élőben rajzolni. Meg is oszthatod az itt készült képeket, de másokkal is rajzolhatsz egyszerre. A haverjaimmal teljesen rákattantunk. Akár tizenketten is rajzoltunk egyszerre egy képet. Amikor négy embernél több rajzol, akkor mindenkiből előjön az agresszió és csak kizárólag a másik rajzát akarja elrontani. Rájöttünk, hogy a chat-funkció aktív használatával, három fővel tök jól működik a dolog. A klip végül úgy készült el, hogy Menyhárt Norbi, Juhász Balázs és én kezdtünk el rajzolgatni, mindannyian otthonról. Ha elkészült egy kép vagy eluntuk, akkor újat kezdtünk és persze úgy, hogy folyamatosan belerajzolgattunk a másik dolgaiba. A klip ezt a 3–4 órás folyamatot örökíti meg, kábé százszoros gyorsításban.
Mint képzőművész hogyan sikerül az érvényesülés?
Amikor elkezdtem, még hatalmas vágyaim voltak. Elhatároztam, hogy én galériás művész leszek és azt is, hogy elsősorban a festésből fogok megélni. Aztán valahogy nem ugrott a sült galamb a számba. (Mondjuk lehet, hogy ez a személyiségem miatt is alakult így.) Ugyanakkor nem tudnám elképzelni az életemet a festés nélkül. Néha nem tudom rendszeresen csinálni, és olyankor egy idő után szörnyű hangulatom lesz. De ha magáról a festészetemről kell beszélnem, akkor kicsit bajban vagyok. Nálam azok a dolgok, amiket most csinálok, egy ösztönös folyamat eredményei. Az egyetemen sokáig azt hittem, hogy csak az van, amit ott tanítanak. Aztán azokat szépen lassan kezdtem direkt elfelejteni. A legfontosabb, ami az iskolából mégis megmaradt bennem, az a struktúra. Ezt minden mostani munkámban is igyekszem megtartani, bár eredetileg a sorozatos csendéletfestések során vált számomra fontossá. Ettől kezdve szeretem, ha felépülnek a képeim és van rendszerük. Ezt minden absztrakt képemben valamiért fontosan érzem.
Szőke Gáspár: Csíkminta átlóháromszögekkel, 2014, olaj, vászon, 40×30 cm
© a művész engedélyével
