Artkartell - Citokin vihar

AZ ÖSSZES FOTÓ: Részlet Pacsika Rudolf Citokin vihar című kiállításából, 2020, Horizont Galéria

Pacsika Rudolf: Citokin vihar
2020. május 27–július 1.
Horizont Galéria

Pacsika Rudolf sokszínű, behatárolhatatlan képzőművészeti tevékenységet folytat. Fontos számára, hogy szándékai ugyanolyan energia-telten, közvetlen hatással jelenjenek meg egy technikailag nehezen kivitelezett computer-installációban, mint a legegyszerűbb vonalrajzban. Ennek megfelel az a rendkívüli szabadság, ahogy alkotásainak megjelenési formáit váltogatja: szobor, fotó, videó, animáció, vázlatok, festmény, kinetikus-szobrászati elemek, meghökkentő egyensúlyi szituációk, speciális project-ek.

Korábbi munkáira alapvetően a konceptualista dematerializáló attitűd volt a jellemző, gyakran jelennek meg személyes hangulatú, mindennapi tárgyak az alkotásaiban. A széles megvalósulási spektrum épp ebből az anyagtalanságból és nem valami műfaj-fetisizmusból ered. Pacsika egy különösen nyitott, érdeklődő művész, aki alkotói munkája során a saját precíz logikáját követi. Alkimista módjára bontja ki egy-egy dolog alapját, hogy a közönséget folyamatos kérdezésre, látásra, egyfajta kulturális asszimilációra késztesse. Ötleteiben, szellemes megoldásaiban a könnyedség, játékosság kritikai érzékkel párosul. A kiállítótérben esetleg szokatlannak tűnő dolgok, a vizuális, pop-kulturális, művészettörténeti, gazdasági vagy politikai természetű referenciák egy olyan rendszer montázselemei, amelyekkel a létező, magát pragmatikusnak vélő világot és nyelvet érezhetjük abszurdnak. Noha szemlélete alapvetően intellektuális, szerinte a képzőművészet feladata kikapcsolni a kultúrának azt a verbális módját, ami akadályozó és alkalmatlan a világ megismerésére, ítéletek alakítására. Műveinek egyszerre lehetséges racionális, metafizikai és mindezt megkérdőjelező olvasata. Alkotói érzékenysége, amely egyszerre komoly, játékos és mély, sose fullad melankóliába.

Pacsika a 2015-ös OFF-Biennálén az Illetékesség című mobilszobrát állította ki, amely mozgáskorlátozott székekből álló szerkezet pneumatikus mozgatásához lélegeztető gépként használt egy kompresszort.

A mostani kiállítás címe mintha ez utóbbi műhöz kapcsolódna: – CITOKIN VIHAR – utalás az aktuális koronavírus okozta betegség azon fájdalmas, roham-jellegű fázisára, aminek során a szervezet védekezési reakciója során túlzott mennyiségű immun-anyag szabadul föl a tüdőben, még drámaibb állapotba taszítva a beteget.

Ahogy Pacsika fogalmaz a kiállítással kapcsolatban: ,,A cím nem a kiállítás témája, sokkal inkább magára a művészeti tevékenység folyamatára, alapinspirációjára utal. Amennyiben teret adunk azoknak az elméleteknek, hogy a művészet egyfajta túlélési stratégia, az említett immunreakciót az alkotás aktusának egyfajta metaforájaként foghatjuk fel. Vagyis az inspiráció gyökere a védekező, megmaradási életösztön, szellemi-intellektuális önvédelmi mechanizmus. A citokin esetében ez a reakció abszurd módon eltúlzott, a szándékával szemben egy önromboló, veszélyes eszkaláció. Az alkotás esetében egy olyan feszültséggel teli állapot, amiben a disszonancia remélhetőleg feloldódik valami fajta katharzisban.”

A Horizont Galériában a művész az utóbbi időszakban készített új munkáiból mutat be néhányat. Ezek az alkotások részben korábbi munkáinak továbbfejlesztései, másrészt újabb kezdeményezések. Elmondható, hogy a korábbi kiállításaihoz képest az egyéni kézjegy nagyobb szerepet kapott a megvalósításban, úgy mint a ceruza vagy a festékek használata, de a mozgó kép, illetve térben megjelenő művek is megjelennek.

Pacsika Rudolf az amszterdami Rijksakademie van Beeldende Kunsten posztgraduális képzésén tanult (1996-7), ahol tanára volt többek között Richard Deacon, Denys Zacharolopulos, John Hilliard, Dan Graham, Jaroslaw Koslowski, Herman Pitz. Ezt követően számos hosszabb rezidencia-programban vett részt, többek között Franciaországban (Centre D’Art Contemporain - Domain de Kerguéhennec; Zoo Galéria, Nantes; Cité des Arts, Párizs; Ein Hod, Izrael; AIR Krems, Ausztria). Továbbá számos egyéni és csoportos kiállításon vett részt, mint például: Trans-Europa Halles Festival - Wärkstetten und Kulturhaus, Bécs; Jeune Peinture '92, Grand Palais, Párizs; Around Us - RAM Galéria, Rotterdam; Kinetika Art Fair '10, London; Kunstunternehmen – Schlosspark, Karlsruhe; Lost and Found, CBK Dordrecht; Relationen, Schafhof – Europäisches Künstlerhaus Oberbayern, Freising; B5 Studio - Marosvásárhely) valamint helyen Budapesten és Szentendrén. Doktori címét az MKE-n védte meg. Alkotásai a Domain de Kerguéhennec, (Bignan, Franciaország), a Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria; a Ferenczy Múzeumi Centrum, Szentendre; valamint a Janco Dada Museum (Ein Hod, Izrael) gyűjteményeiben szerepel.

Citokin vihar

Close Enough - Perspectives by Women Photographers of Magnum