Artkartell - Fényerőterek

A hazai fényművészet alakulásából mutat be fejezeteket ez az áttekintő jellegű válogatás, de szerencsés módon nem feszül rá túlzottan a történetiségre. Pozitivista listadüh helyett intuitíven dolgozza fel a műfajt, és rajzol fel egy jól követhető ívet az 1960-as évektől egészen napjainkig.

Szilágyi Lenke–doraberkes: Berlin Brandenburgi Kapu, 2004, Erzsébet Híd, 2005, fényfestés, archív pigment print

Komoróczky Tamás: Írás egy jövendő őskoponyán, 2014, installáció (neon nyilak, posztamensek, múzeumi tárgyak, videóvetítés)

Tematikus csoportkiállítások esetében előfordul, hogy az alkotások a koncepció illusztrációiként sorakoznak. Itt nem ez történt, mert a kurátor a műből kiindulva bontotta ki az elméleti szálat, és nem fordítva. (Ki kell még emelnünk a figyelmes rendezést, amelynek köszönhetően egymást nem zavarva, egységben működnek a kiválasztott művek, de önmagukban is teljesek, erősek.)

érzékenyen mozgat

többféle szempontot

és értelmezést

Az első terem középpontjába az asztronómia, illetve azon belül is a nap áll. Az égből érkező sugarak természeti és transzcendentális jelentései egyaránt helyet kapnak ebben a szekcióban. Jó ötlet volt beemelni a téli napforduló felé tájolt bronzkori település makettjét vagy a barokk szentképet, mert inspiratív módon kiszélesítik a kortárs anyag hivatkozási pontjait. Innét kétfelé ágazik a kiállítás, jobbra találhatók azok a konceptuális művek, amelyeknél a fő alkotóelem maga a fényforrás. Nem hagynak a külső szemlélő pozíciójában, fizikailag és mentálisan egyaránt bevonnak a fény munkájába: testünkkel hol felfogjuk, hol értelmezzük, hol alakítjuk, hol pedig megéljük.

Halász Péter Tamás: Light Globe, 2015, objekt

Domián Gyula: Nyomkövetés, 2004, installáció színes fotódokumentációja

Az első teremből balra haladva a fény neoavantgárd felhasználási módjaival ismerkedhetünk meg az eseményeket rögzítő korabeli dokumentációk (fénykép, szöveg) segítségével. Ezt követi a '90-es évek legendás partikultúrája, amely a zene és a vetítés kombinációival kísérletezett. Hallucinogén képi világába enged betekintést a szimulációs terminál – és még VJ-ként is kipróbálhatjuk magunkat.

A fény köztéri szerepét árnyalják a '30-as évekbeli „Budapest by Night” képeslapok. A díszkivilágítás máig világszerte élő gyakorlatának ideológiai vonatkozásain meditálhat a látogató. Hiszen az, hogy melyik épületet, plasztikát emelnek ki a város sötét szövetéből, az a nemzeti önkép és a hatalmi reprezentáció részének tekinthető. Az éjszakai városi terek másik ornamense a fényreklám is felidéződik a felvételeken. A fényfestést, illetve ennek felturbózott változatát a mappinget (homlokzatra szabott animáció) bemutató fotók és videók vezetnek át bennünket az új technológiákhoz (LED, 3D), amely a látvány és a hang párosához hozzákapcsolja a virtuális teret.

Eperjesi Ágnes: Rövid Ima, 2010, diainstalláció

Mengyán András: Polifónikus vizuális tér I., 2009, installáció (festett alumínium zártszelvény, UV-fény)

A kiállítás – szándéka szerint – a fényt a környezettel való dinamikus kölcsönhatásában kívánja vizsgálni. A többéves kutatómunka során kiérlelt koncepció érzékenyen mozgat többféle szempontot és értelmezést a fény kortárs művészetben betöltött szerepével és funkciójával kapcsolatban.

Több fény! Fénykörnyezetek
2015. április 13–augusztus 23.
Új Budapest Galéria

Fényerőterek

Az anyag önnön valójához szeretnék közelebb jutni.