Részletek: Crisis Verticalis: a meg nem értés szintjei – Józsa Benedek egyéni kiállításából, Románia, Kolozsvár (Cluj), Farkas utca (Mihail Kogălniceanu) 23 sz., református óparókia, 2025.
© a művész jóvoltából. Fotó: Muresan Bereczki Vilmos György, Polgár István DávidCrisis Verticalis: a meg nem értés szintjei – Józsa Benedek egyéni kiállítása
Sose éltünk még annyi jelentésréteg között, mint napjainkban. Az információs társadalom áldása és egyben átka is az, hogy különböző korok tudásához és valóságához egyszerre van korlátlan hozzáférésünk. Gyakori érzés ebben a jelentéskavalkádban a krízistudat, amely egyszerre késztet arra, hogy szembenézzünk jelenünkkel, és gerjeszt pánikot. Jelen korunkról elsőkézből ismerjük azt a fajta széthúzást, megoszlást, melynek okozója talán nem más, mint a folyamatos építkezés és halmozás, törtetés és haladás. Ha információs bőségünkből, ha véleménybuborékainkból visszatekintünk, rájöhetünk, hogy mindez valójában nem választható el az emberi civilizációtól. Egyre globalizáltabb társadalmunk zaját gyakran csak felhangosítja, hogy közvetlen környezetünkben is egyre nagyobbak az ellentétek, a polarizáció. A kialakuló káoszban mintha állandóan újraértelmeznénk magunkat, közös emberi múltunkat és irányainkat; az, hogy közös nevezőre jutunk, sokszor egyre kétségesebbnek látszik.Létezik egyáltalán olyan érték, amelyben mindannyian egyformán hiszünk?
A kolozsvári Herepei-ház falfestéseire már messze a reformációt követően, 18. században kerül sor, bibliai versek latin nyelven kaptak helyet a falakon és a mennyezeten, erkölcsi-vezetői útmutatásként szolgálva a termet használó döntéshozók számára.[1]
Józsa Benedek alkotásaiban központi szerepet játszik egymás meg nem értése. Műveiben a konfrontációnak azon abszurd aspektusát emeli ki, amely rávilágít arra, hogy ha gyakran eltérő nyelveken is, de mind ugyanarról beszélünk.A kiállítás központi művének kiindulópontjaként a latin nyelvű, feltárt szövegtöredékek sora és nyelvi különbözőségük szolgál. A Crisis Verticalis című térspecifikus munkában összeférhetetlennek látszó elemek, eltérő korok értékközösségei és törekvései találkoznak az emberi nagyravágyás megnyilvánulásával. Míg a torony egyszerre civilizációs és hitbeli elköteleződés jelképe, a Bábel tornyának katasztrófája túlmutat vallási kereteken, melynek részeként az addig egymást értő egyénekből összezavarodott, nyelvek alapján széthúzó társadalom jött létre. Az installáció jelentések és korok keveredésén keresztül a káosz mai voltára kérdez rá. Hitrendszerek megannyi jelentése, történelmi és új irányzatok számos keveredése találkozik, a kérdés nyitott marad: mennyire látunk ki ebből az útvesztőből?
Józsa Benedek megközelítésében egy olyan Bábel tornya-alternatívát ismerhetünk meg, amely bár magába foglalja a nyelvi zavart, annál többről szól. A technikailag is könnyen archaikusnak tekinthető hidegtű eljárással, viszont ezúttal már nem réz-, hanem műanyaglapba karcolt kép nyomata korstílusok és jelentések összemosódását villantja fel, láthatóvá téve azt a tartalmi kuszaságot, amit a jelenünk is tükröz. Ennek a sajátos Bábel toronynak a rétegei rezonálnak a kiállítás helyszínéül választott ház múltjának rétegezettségével. A Herepei-ház falfestéseinek részletei és egyéb bibliai, sőt, világi utalások köszönnek vissza benne: kezdve az özönvíz lepte Földtől, a falakon látható organikus oszlopfőkön, a tanítványoknak megfeleltethető pilléreken át az egymásra épülő, nem kronologikus rendben egymást követő szerkezetekig. Az egyrészt felfele, másrészt többre való törekvések közepette hamar lecsúszásra is van lehetőség közismert társasjáték szabályai mentén, ahogyan a szintén lemaradó természetet a magasban meghaladva mintha légüres térbe érkeznénk. Míg a virágzó, robosztus természet körülöleli a kaotikusan halmozódó, ember építette megalomániát, a zavar és döntésképtelenség helyzetét is magunk előtt láthatjuk, ahogyan a haladás a meglévők elhanyagolását vonja magával, jócskán alig befejezve a konstrukciót. Végül az angol nyelvből átvett, semmibe történő „leap of faith” nem pusztán a „fellegekbe”, hanem egy körvonalakká üresedett sziszifuszi alak társaságába vezet. A jelenetet alfaként és omegaként keretezik a jó és rossz tudás fájának megcsonkított vagy felnagyított elemei, melyek tekinthetőek az eredendő nagyravágyás és szakadás első nyomainak is.
Józsa Benedek Biblia = Biblia című diplomamunkája vizuális reflexió azokról a hatásokról, melyek az együttélést és az alkotás jelenkori kihívásait meghatározzák. A Szentírás több mint száz első oldalának két nyelven – magyarul és románul – való lemásolása a hidegtű eljárásával egyenes és pontos, már címében is artikulált állásfoglalás arról, hogy a nyelvi és kulturális különbségek ellenére egyazon tartalomról van szó. A művész olvasatában a Biblia egyszerre rendelkezik egyetemes érték- és közösségformáló erővel, de évszázadokig fennmaradó ellentétek kialakítására is használható. Tükrözi azt a kettős viszonyt, amelyben az eltérő nyelvek beszélői egymás mellett élnek. A Biblia = Biblia értelmezése nem lenne teljes az alkalmazott médium kibontása nélkül. Az alkotás termékcentrikus megközelítését a folyamat felőli értelmezés, a művészet munkaként való felfogása felé fordítja, amit erősít az összesen több mint kilencszáz órás tevékenység részleteiből álló, végtelenített 56 perces videófelvétel.
A kiállítás foszlányaiban ismert, de közös örökségünk maradványaiból, saját jelenünk ingertöbbletéből és polikríziséből indul ki – beismerve a szüntelen, látszólagos fejlődés robaját, ugyanakkor a komplex, érdekek által vezérelt és konstruált identitásaink miatt való széthúzást. A korokon átívelő környezet és mindennapi tapasztalataink egyaránt megerősítik: nem értjük egymást. Elődjeink és egymás romjaira építkezünk az ismeretlen felé, sokszor figyelmen kívül hagyva szomszédunk. A tárlat központi gesztusa a kettős távolítás feloldása. A 18. századi, latin nyelvű, tanácskozók számára tanácsként szolgáló szövegek világa a maguk klérikus elérhetőségéből, egyházi tartalmukból és textuális közegükből egy szimbolikus, hitbeli és világi vizuális regiszterbe kerülnek lefordításra. Az elérhetetlen ideák pedig megfordításra kerülnek, a mennyezetről a tulajdonképpeni munka terébe, az asztalnál szabadon helyet foglalók keze alá.
Kurátorok: Albert Eszter, Domokos Ferenc
Helyszín: Románia, Kolozsvár (Cluj), Farkas utca (Mihail Kogălniceanu) 23 sz., református óparókia
Szervezők: Erdélyi Református Egyházkerület, Diakónia Keresztyén Alapítvány, IKE, Erdélyi Református Sajtóközpont
Támogató: Natura Paper
[1] Attila, Weisz. “A Farkas Utcai Református Óparókia (a ‘Herepei-Ház’).” Kolozsvári Kincses Kalendárium, 2023, 439–43.
