Hardi Ágnes legújabb sorozatának középpontjában egy képzeletbeli szálloda elhagyatott, neonfényekkel átitatott terei állnak, ahol mintha megállt volna az idő. A művész korábbi munkáihoz képest szentimentálisabb hangulatú sorozat a magány és az ehhez társuló melankólia érzésében való alámerülésre hívja a nézőt. Mozaikszerű geometrikus mintázatokkal átszőtt vizuális világát most organikusabb elemekkel egészíti ki, mint a víz hullámzása vagy a Lynch világát idéző függönyök drapériája.

A szállodák sajátos, végtelennek ható terek: ugyanolyan folyosók ugyanolyan ajtókkal, mögöttük ugyanolyan helységek, mindenhol ugyanaz a tapéta, ugyanaz a világítás, ugyanaz az ágy. A mindent átható kék szín még jobban elmélyíti a végeláthatatlanság érzetét, amely a letargikus állapot sajátja is (angolul feeling blue).

Világunkat egyre inkább olyan helyek uralják, amelyekhez - a tér személytelensége, identitásnélkülisége miatt - az ember képtelen kötődni. A hotelek is tipikusan ilyenek: idegen környezet, amely mégis otthonosnak tetteti magát. Marc Augé francia antropológus kifejezése, a „nem-helyek” a kortárs vizuális kultúra egyik fontos alapfogalma. Azonos című könyvében a modern társadalom olyan „lélektelen” tereit elemzi, amelyek nem biztosítanak személyes identitást a bennük tartózkodóknak és nekik maguknak sincs valódi történetük. Az egyének itt csak átmeneti lakosok, és nem alakítanak ki szoros kötődést a térhez. Ilyenek a globalizált világban elterjedt, tömegesen használt terek, így például a repülőterek vagy a szállodák is.

Hardi művei ilyen átmeneti terekként, ugyanakkor a belső világunk kivetüléseként is értelmezhetőek. E kiüresedett, monoton helyiségekben való áthaladás során a művész a nézőt az önmagával való szembenézésre invitálja. Minimalista, mégis expresszív reliefjei az épített terek személytelenségét metaforaként használva tárják elénk a modern ember általános elidegenedettségét és magányát.

Hardi Ágnes (1989) a Magyar Képzőművészeti Egyetem szobrász szakán, Sass Valéria és Szabó Ádám osztályában diplomázott 2014-ben. 2015 és 2018 között Derkovits Gyula Képzőművészeti Ösztöndíjban részesült. 2019-ben az Artus Stúdióban, 2023-ban a Nagyházi Contemporary-ben, 2024-ben az East of Eden Galériában, 2025-ben pedig a Magyar Képzőművészeti Egyetem Parthenón-fríz Termében volt egyéni kiállítása.

Kurátor: Popper Viktória