A nyár lassan a végéhez ér, napról-napra előbb száll le az éjszaka, az esték hűvösödni kezdenek, és a kongó főváros apránként újra megtelik élettel. Egy utolsó állomás maradt, a 8-as úton, Balatonról Budapest felé visszautazva, ahol utoljára megáll az idő: Inota, ahol immár harmadik éve gyullad ki a fény a kolosszális erőmű-komplexum sötétjében.
Az INOTA Fesztivál idén mérföldkőhöz érkezett: a szervezők több héttel a zenei programok előtt megnyitják a hőerőmű kapuit a FÉNYERŐMŰ kiállítás apropóján, tizenhét látványos fényinstallációval, hét ország művészeinek részvételével, családi nappal kiegészülve. Augusztus 15. és 24. között a fesztivál teljes területe bejárhatóvá válik, ezzel létrehozva az ország legnagyobb ipari kiállítóterét, mely minden nap 18:00 és 23:00 között látogatható.
Az IPARTERV tervei alapján készült Inotai (korábbi nevén November 7.) hőerőmű az 50-es évek legnagyobb magyarországi ipari beruházása volt. 1951. november 29-én alapították, és bár a csúcsidőszakában termelt energiamennyiséggel egész Budapest közvilágítását és villamosforgalmát elláthatta volna, az előállítás minősége és volumene a kezdetektől fogva problémákba ütközött. A hatalmas, több százezer négyzetméteren elnyúló ipartelep mellett külön lakótelep is épült a erőmű munkásainak, szórakozásuk és szellemi feltöltődésük helyszínéül pedig a Szabó István által tervezett Béke Művelődési Ház szolgált. Ötven évnyi, döcögős üzemeltetése végül 2001-ben leállt. A turbinák mindennapos zakatolását egy-két filmforgatást és kisebb kezdeményezést leszámítva több mint húsz évnyi mély csend követte.
Így érkezünk el 2023-hoz, amikor is a Veszprém-Balaton Európa Kulturális Fővárosa program keretében megvalósuló első Inota Fesztivál végre áttörést hozott az indusztriális épületcsoport revitalizációjában. Azóta a vállalkozás töretlenül halad előre: az első négynapos, audiovizuális rendezvényt tavaly két háromnapos esemény követte, melyeknél felváltva volt hangsúlyosabb a zenei és a fényművészeti felhozatal. Idén pedig a fesztivált megelőző FÉNYERŐMŰ kiállítás gondoskodik arról, hogy az elektronikus zenét kevésbé kedvelők se érezzék magukat kizárva a fényinstallációk-adta élményből.
A kiállítás egy nem mindennapi audiovizuális utazás, melynek főszereplője a fény. A modernista épületeket fényár borítja, a nyers téglafalra vetített nyalábok pedig sokrétű módon idézik meg, hogy az indusztriális komplexum egykori rendeltetését, miközben az energia újra láthatóvá, tapinthatóvá, érzékelhetővé válik.
A Művházba belépve a francia Collectif Scale FLUX nevet viselő alkotása fogad. A kör alakú kompozícióban elrendezett függőleges fénycsíkok formai sokszorozása és a finom motorvezérlés lehetővé teszi, hogy az alkotócsoport apró fázis-, sebesség- és amplitúdóváltozásokkal formáljon egy organikus, élő objektumot. A FLUX úgy nyílik, akárcsak egy virág, úgy rebbenti sávjait mint a madár a szárnyát. Ritmikusan pulzáló egységekből épül fel, amelyek szimbiózisban léteznek a zenével - változására az installáció mozgása is átalakul.
A Kantin termében lett elhelyezve Vincent Rang Monolith-ja. A kísérleti projekt kémcsőbe lejátszódó kémiai folyamatok hatására a szemünk előtt ölt megannyi új testet. Alapját a vízüveg (nátrium-szilikát) és különféle fémsók, például réz-szulfát vagy kobalt(II)-klorid reakciói adják. Ezekből felfelé törekvő nyúlványok jönnek létre, melyek elmossák és megkérdőjelezik a határvonalat élő és élettelen között.
Dübörgő ritmus szűrődik ki a Színházterem falai mögül. Itt található Alberto Novello, a.k.a. JesterN BLACKLIGHT munkája. A lézerfények az üléssorok felett ívelnek át, hogy egy különleges, foszforral kezelt felületbe ütközzenek, majd formákat rajzoljanak. Az UV-sugarak repetitív mozgásai nyomot hagynak a vásznon, ezzel lassan kibontakozó struktúrákat létrehozva. A jelen itt szélesedni látszik, a pillanatnyi fény nyomai csak késleltetve tűnnek el, így egy újfajta időtapasztalásnak lehetünk szemtanúi.
A Raktár a hagyományokhoz híven csordultig van izgalmasabbnál izgalmasabb munkákkal. Ezek közül kiemelkedő Vigh Violetta meterológiával és az éghajlatváltozás kérdéseivel foglalkozó Észlelőkertje. Az installáció három klasszikus hőmérőházból áll, amelyek belsejében mérőműszerek helyett különböző fény- és hangforrások, valamint effektgépek foglalnak helyet, mesterséges vihart generálva – mintha a mérés eszköze idézné elő a vihar kitörését. Az installáció a kiszámíthatatlanságból fakadó szorongásunkat és kényszeres közbeavatkozásainkat állítja középpontba, miközben arra sarkall, hogy engedjük el a jövőbelátás illúzióját.
A Turbinacsarnok óriási, monumentális terébe tavaly Boris Acket Einder / Wind lebegő anyagát csodálhattuk meg. A finom fátyol lengése lenyűgöző párbeszédet alakított ki a csarnok durva, nyers belsejével. Szerencsére SpY MATRIZ idei műegyüttesének sikerült megugrania az Einder / Wind által felállított mércét: az alkotás fekete téglalapokból álló, háromdimenziós rácsszerkezetből épül fel, a levegőben felfüggesztve. A precízen elrendezett fekete formák rácsa mintha dacolna a gravitációval – építészeti pontossággal készült, a levegőben lebeg, és szigorú geometriával rendezi a teret.
Besnyő Dániel és Kálmán Mátyás, az INOTA Fesztivál fényművészeti kurátorai. Lélegző szív monumentális, fekete szobruk a hűtőtorony közepére költözött, megidézve az Inotai hőerőmű egykori lüktető erejét. A tüdő és szív határán egyensúlyozó hibrid, szervszerű forma lassan megtelik levegővel, majd összeesik, utalva az emberi test törékenységére és az ipari gépezet leálló és működő rendszereire. Egy lassan pulzáló mag, mely erőlködve, de élettel tölti meg az erőművet.
AZ ÖSSZES KÉP: Részletek a Fényerőmű kiállításból, Inotai Hőerőmű, Várpalota, 2025.
© a művészek és az Inota Fesztivál jóvoltából. Fotó: Barakonyi SzabolcsKálmán Mátyás a megnyitón elmondta, hogy az INOTA Fesztivál hosszú távú fenntarthatóságának kérdésére a következő évek fognak tudni csak ténylegesen válaszolni. Márpedig az egész régió kulturális fellendítéséhez az erőmű mint legkiemelkedőbb látványosság tudna hozzájárulni. Az INOTA Fesztivál legnagyobb teljesítményeként Kálmán azt az óriási összefogást emelte ki, amely a hőerőmű épített örökségének kulturális újrahasznosítását tűzte ki célul. Ha ez a lendület tovább kitart, akkor Inota nemcsak a múltjában, hanem jelenében is az energia közvetítője lehet, és egy jelentős művészeti központtá válhat.
Ingoványos talajon áll minden művészeti kezdeményezés, pláne akkor, ha ekkora léptékű. Állami támogatás nélkül a fesztivál jövője elsősorban a közönség részvételén múlik. Ezért is fontos, hogy mindazok, akik szívügyüknek érzik az alulról szerveződő kulturális projektek életben tartását, ellátogassanak Inotára. A fesztivált megelőző kiállítás erre ideális alkalom: nem igényel nagy elköteleződést, néhány óra alatt bejárható, cserébe azonban felejthetetlen élményt és egy közös ügyben való részvétel érzését nyújtja.
