Mostanában a művészeti világban felerősödött egy tendencia, ami a spiritualitás, az alternatív hitvilágok és kultúrák felől közelít a tárgyakhoz és a tárgyalkotáshoz, felértékelődnek azok a művészeti gyakorlatok, amelyek lehetővé teszik, hogy kiszakadjunk a valóságból, elmeneküljünk a realitásból. A művészet közeledik a varázsláshoz, a mágiához, a műtárgyak pedig spirituális olvasattal gazdagodnak, életjobbító, életjavító, harmóniateremtő szándékuk is van, valamint segítenek, hogy közelebb kerüljünk a belső énünkhöz, valamint az ősihez. A kiállítás művei a boszorkánysághoz, az okkult tudományokhoz, a sötét mágiához is szorosan kapcsolódnak, ugyanakkor a középkori boszorkányüldözések témájához, a spirituális női közösségekhez, a növényekben rejlő gyógyító dimenziókhoz, valamint az asztrológiához is viszonyulnak.

A tárlat Kormann Járay Katalin és Medreczky Karina Csillagokra és Holdra néző installációjával indul, amelyben a szürreális elemek egy liliputi világgá állnak össze, ahol a szabad bolyongás során különféle tárgyakat fedezhetünk fel, apró fragmentumokat, amelyekből aztán megszületik bennünk egy adott narratíva. Érzékeny anyagokból, archív fotókból felépülő művük a magyar boszorkányperek leirataiból inspirálódott, egy elítélt bűneit veszi sorra, miközben összekapcsolják a gyógyítás és a démonikusság fogalmait. Ana Likar az 1701-es ribnicai boszorkányperben elítélt nőknek állít emléket, miközben az orbáncfűben rejlő ellentmondásokra játszik rá: ezt a növényt a depresszió enyhítésére és gyógyításra használták (használják), ugyanakkor a boszorkányperek fontos kelléke is volt, hiszen vele próbálták kikényszeríteni a vallomásokat a boszorkányoknak kiáltott nőknek. Az orbáncfüvet ábrázoló rajzok törékenysége, finomsága az ártatlanul megvádolt nőknek állít emléket.

Jana Zatvarnická Elképzelt herbáriuma is a növényi részekkel operál, ő viszont korunk társadalmi problémáira reflektálva szólal fel és az ősihez, a természetihez való visszatérés fontosságára hívja fel a figyelmet. Nagyon érzékiek a festményei, transzparens layerekből és finom akvarelles foltokból építkező kompozíciók ezek, amelyek teli vannak metaforikus utalásokkal, amikkel a női test elnyomása és a természet kizsákmányolása között von párhuzamot. 

Szabó Nóra Honey bones munkája leletszerűnek hat, a 3D nyomtatóval készített elemek csontváznak tűnnek, a belső szerkezetre, a strukturális felépítésünkre koncentrálnak. A mű eredetileg a Boszorkányszigetre készült a Rianás kiállításra, a mű a bennünk rejlő spirituális nyitottságot és varázserőt kutatja. Simon Zsuzsi szintén a testtapasztalok felől közelít, az azokhoz kapcsolódó tabukat vizsgálja. Szécsi Noémi fotóin pedig “erős és független nőként jelennek meg a portréalanyok, lebontva a boszorkánysághoz kapcsolt évszázados előítéleteket vagy sztereotip ábrázolásmódokat”. 

A kiállításban vannak további olyan művek is, amelyek a nőiséghez kapcsolódó tapasztalatokon keresztül közelítenek a témához, például Chloé Macary-Carney, akinek a 2021-es Budapest Galéria rezidenciáján készült naplószerű könyve látható, amelyben egy magyarországi New Age-közösség rituláéiból, szeánszaiból és kellékeiből inspirálódott. Az emeleti munkái pedig „a klasszikusan női munkaként értett, a globalizmussal egyre inkább háttérbe szoruló tudásokra” fókuszál. A női közösségek és a sisterhood fogalmára fókuszál Nadine Bryne videója is, amelyben egy sétálő női csoportot követ a kamerájával, akik az erdő rejtekében tevékenykednek, különféle rítusokat hajtanak végre, amelyek lekövetik az évszakok változását.  

A tárlaton egyébként több videómunka is szerepel. Győri Andrea Éva Space for Becoming a Tiger műve a női testet érő társadalmi nyomások és prekoncepciók, valamint a testben rejlő felszabadító potenciálokat kutatja, Selma Selman Ne nézz a cigányok szemébe a marginalizáltság és a stigmatizáció felől vizsgálja a boszorkányságot. A cigány boszorka ideáját körüljárva a nőkre irányuló sztereotípiák mentén szintén az elnyomásról, a kirekesztésről, a diszkriminációról szól. Ginevra Petrozzi a tarotjóslás hagyományát veszi elő és azt vizsgálja, hogy ez a rituálé hogyan örökíthető át a digitális korunkba. 

A Borsos Lőrinc alkotópáros a boszorkányság sötét dimenzióját mutatja fel, Snakeface című tárgyegyüttesük jelszerű, megjelennek benne a boszorkány és a varázsló alakján túl a veszedelmet jelentő kígyó, a fegyverek, a karmok… Ugyanebben a térben Shani Leeseman Talizmágia kerámiasorozata a mindennapokban rejlő varázslatot mutatja fel, olyan tárgyakat gyárt, amelyek segítségével el lehet érni egy intuitív, spirituális lelkiállapotot. Talizmánok ezek, amelyek mind saját jelentéssel bírnak, szerencsét hoznak, gyógyítanak, védenek a gonosztól stb.

Lucia Sekerková a roma közösség hitvilágát és a kuruzslás fogalmát kutatva alkotta meg a művét, K. Takács Márton és Kázmér Soma Boszorkánytáblája pedig a kollektív emlékezet és az emlékmű állítás gesztusán keresztül kapcsolódik a témához.


A kiállítás szeptember 8-ig látogatható.