A fotódokumentációk korát éljük

A kortárs képzőművészeti újságok világában fogy a levegő a szövegek körül, miközben sosem látott mennyiségben készülnek a fényképek. A fotódokumentációk korát éljük. Nem volt még korszak a művészettörténetben, amikor ilyen mennyiségben készültek fotók az egyes kiállításokról, ráadásul úgy, hogy mindenki számára elérhetőek legyenek. Ebből a vizuális televényből nőtt ki az online művészeti magazinok új típusa. Illetve inkább fordítva: a megjelenési lehetőség miatt minden kiállítóhely rá van szorulva, hogy szorgosan kattogtassa a fényképezőgépét. A képeket pedig az online trendszetter szájtok végtelen étvággyal közlik le egymás után.

Az iskolát a tíz évvel ezelőtt indított Contemporary Art Daily teremtette meg, de ma már rengeteg követője van, az európaiasabb Art Viewertől kezdve, a kelet-európai és az orosz mutációig, vagy akár a frissen indult magyar változatig.

A séma egyszerű: nagy méretű fotók a kiállításról, egymás alatt, alaposan dokumentálva a galériás környezetet, az installálás finomságait. Nem egyszerű műtárgyreprók, annál sokkal többről van szó: érezzük a galériás teret, a levegőt, ami körülveszi a műtárgyakat. (Ráadásul mindez a gondosan fotosoppolt, kifehérített falú, egyenesre húzott sarkú white cube esztétika „virtuális” dimenziójában.) A szöveg csak a sajtóanyag lelketlen copy&paste-je. Nem is számít. A lényeg a vizuális orgia, a lehetőség, hogy tíz perc alatt befalhatunk több tucat menő kortárs művészeti galériát a világ legkülönfélébb tájairól. A kép itt nem illusztráció, ami a kritikus precíz szavai mellé kerül; nem: itt a kép a lényeg. A szerkesztés pedig a válogatás szigorú szempontjaiban ölt testet. Csak szupertrendi cuccok! A bevett trendszetter helyekről és a senki által nem ismert kisgalériákból. (Jellemzően kereskedelmi galériákból!)

Az Artkartell behódol a művészetfogyasztás új szokása előtt, és elindítja BIGPICTURE rovatát, ahol magyar-illetőségű kiállítások képanyaga jelenik meg, a hivatalos sajtóanyag kíséretében. Jó nézegetést!