Puha kézzel
kemény falakat
nem lehet átütni.
Nem volt
vesztenivalója.
MA, 1924
© a Petőfi Irodalmi Múzeum jóvoltából
Kassák Lajos a magyar történelmi avantgárd legnagyobb hatású figurája. Ahogy a huszadik század eleji avantgárd, ő is az új művészet lehetőségeit kereste. A magyar avantgárd centrumában az általa szerkesztett folyóiratok álltak. A Petőfi Irodalmi Múzeum és tagintézményei, a Kassák Múzeum és a Bajor Gizi Színészmúzeum három kiállítással mutatja be Kassák 1920-as évekbeli munkásságát. Sasvári Edittel, a Kassák Múzeum vezetőjével és Szeredi Merse Pál művészettörténésszel beszélgettünk.
Sasvári Edit: A három helyszínen megrendezett kiállítás-sorozat nem vállalkozik az életmű teljes bemutatására, csupán egyetlen markáns korszakot, Kassák 1920-as évekbeli tevékenységét, ennek az intenzív periódusnak a szegmenseit domborítja ki. A PIM-ben Kassák és a MA folyóirat nemzetközi kapcsolatai, a Kassák Múzeumban A ló meghal, a madarak kirepülnek, Kassák önéletrajzi hosszúverse, a Bajor Gizi Színészmúzeumban pedig Kassák és az avantgárd színház áll a középpontban. A kiállítások helyszínéül szolgáló három múzeum a PIM vezetése alatt összetartozik, így lehetőségünk nyílt megmutatni az intézményi gyűjtemények gazdagságát és összetartozó szálait is.
Kassák tematikában több kiállítás is volt az elmúlt években, ezekben is egy-egy korszak, probléma állt a középpontban. Nehéz ezt a nagyon sok irányba ágazó munkásságot a maga komplexitásában bemutatni?
S. E.: A mostani kiállítások egy metszetet vágnak ki az életműből, a '20-as éveket, amely periódus azonban Kassák munkásságának nemzetközileg talán legintenzívebb korszaka volt. Ezen belül is Kassák emblematikus folyóirata, a bécsi MA áll a fókuszban. Jelenlegi kutatásaink – amely a kiállítások háttérbázisát adja – a '10-es, '20-as évekre irányulnak. Egy éve működik az NKFI támogatásával létrehozott kutatócsoportunk, mely Kassák avantgárd folyóiratait vizsgálja. Ezt a tematikát állítottuk egyébként a 2010 után megújuló Kassák Múzeum állandó kiállításának középpontjába is. A Kádár-kor főleg a képzőművészeti és irodalmi munkásságát hangsúlyozta, a mi kutatásunk teljesen más, ez a kassáki network a magyar és a nemzetközi avantgárd művészet kontextusában.
A ló meghal, a madarak kirepülnek a témája a Kassák Múzeum kiállításának, ami azért is izgalmas, mert Kassákot a Kádár-korban többek között ezzel a művével azonosították. A „nikkelszamovár-sort” mindenki fújta, Kassák alig volt ennél több. Mennyiben kellett új alapokra helyeznetek a kutatást, újragondolni a kassáki életművet?
S. E.: Kassák személyének megítélése évtizedekig ambivalensen alakult. A Kádár-korszakban szelektív módon egy bizonyos részét, Kassák írói munkásságát emelték ki az életműnek. De érdekes módon e korai poémájának kanonizálásáért – viták kereszttüzében – a '70-es évek első felében fiatal irodalmár-generációjának kellett megküzdenie. A kiállítás azt a folyamatot mutatja be, hogy Kassák halála után hogyan vált elfogadottá, sőt népszerűvé ez a bonyolult avantgárd vers. Milyen közvetítéssel került a köztudatba.
A „kassákizmus” fogalma
az 1910-es években keletkezett,
és elsősorban annak a hiánynak
az áthidalására szolgált,
amelyet Kassák és mozgalmának
„izmusnélkülisége” okozott.
MA, 1919
© a Petőfi Irodalmi Múzeum jóvoltábólKét évvel ezelőtt A Tett, tavaly a budapesti MA, míg a mostani kiállításon a MA folyóirat bécsi évei állnak a középpontban. A két folyóirat közti különbség, a MA Budapest–Bécs váltása volt az izgalmas?
Szeredi Merse Pál: A kutatás kezdetekor abból indultunk ki, hogy a folyóiratokon keresztül nem csak az adott lapra vagy Kassák személyére, hanem a teljes közegre, azaz egy szélesebb politikai, társadalmi, kultúrtörténeti összefüggéseire tudunk reflektálni. Kassák egyes folyóiratai jelentősen eltérő történeti, politikai kontextusban jelentek meg, így az elemzéseink is más-más fókuszt kaptak. A Tett esetében az első világháborús politikai diskurzus és az avantgárd kapcsolatát vizsgáltuk, a budapesti MA történetének egyik szegmensét, az avantgárd intézményesülését helyeztük a középpontba. A bécsi MA esetében pedig főként a nemzetközi hálózatépítésre koncentráltunk.
A folyóirat is erősen megváltozik, miután emigrál Magyarországról. Bécs Kassák számára egy új kapcsolati hálózatot is jelentett?
Sz. M. P.: Kassák „mozgalmának” összetétele a bécsi emigráció idején megváltozott, a korábban Budapesten mellészegődött, erősen baloldali expresszionisták közül többen elpártoltak tőle. Köztük a folyóirat társszerkesztői, Kassák sógorai, Uitz Béla és Barta Sándor. Ennek elsődleges oka Kassáknak az avantgárd nemzetközi kapcsolatrendszer melletti elköteleződése volt. Ez a kapcsolatrendszer vezetett Kassák művészetfogalmának átalakulásához is.
S. E.: Kassák szinte egyedülálló nemzetközi tapasztalattal, óriási kapcsolatrendszerrel tért haza Bécsből. Hazajövetele után ez lett az ő kulturális tőkéje, ami különleges pozíciót teremtett számára a magyar szellemi életben. Nagy kérdés, hogy a '20-as évek végén mit tudott ezzel kezdeni a korabeli közegben.
Nagyon sokan, akik ’19 után elmentek Magyarországról, hasonló közegben, hasonló módon építették „új művészetüket”.
S. E.: Ezek nagy többségében egyéni karrierek voltak. Kassáké speciális volt abban az értelemben, hogy a mozgalomszerű működésben, a másokkal való együttműködésben hitt. Nem pusztán a saját karrierjét építette. Missziójának tekintette, hogy egyedi helyzetét közösségi célok érdekében is kiaknázza. A korabeli kortárs nemzetközi művészettel kapcsolatos információkat „szállította” Budapestre a lapján keresztül. Egyfajta kulturális transzferként működött.
Mit jelent számára a mozgalom, amiből, amikor túlnő, hátrább lép? Mikor vált számára az „ügy” utópiává?
Sz. M. P.: A Tanácsköztársaság traumatikus eseményeit követően Kassák elfordult a direkt politikai akciót támogató agitatív művészettől, így a korábban létrehozott mozgalom sem volt már olyan központi kérdés számára. 1920-tól a dada és a konstruktivizmus határán egyensúlyozó absztrakt művészete, a „Képarchitektúra” azt hirdette, a kulturális átalakulással létrejövő utópikus szocialista társadalom képét vetíti előre. Ez a program nagyon közel állt az orosz és nyugat-európai konstruktivisták programjaihoz is, akik ekkor egy egyesült nemzetközi konstruktivista unióról beszéltek, amelynek segítségével az új művészek megreformálják a társadalmat. Részben ennek az utópikus gondolkodásnak volt köszönhető, hogy azok, akik a politikai ügy érdekében csatlakoztak Kassákhoz, a '20-as években elfordultak tőle.
MA, 1925
© a Petőfi Irodalmi Múzeum jóvoltábólS. E.: A történeti avantgárdnak eleve volt egy utópikus töltete, ami lényegében a motorja volt ennek a működésnek. Ez adta az erejét, a karakterét.
A '60-as évek avantgárdja mennyiben táplálkozott a '20-as évekéből?
S. E.: Kérdés, hogy a '60-as évek avantgárdjának volt-e ilyen utópisztikus jellege? A kelet-európai blokkban az avantgárd folytonossága történelmileg megtört. Nyugaton, bár voltak törések, folytonosságról, egy folyamatról beszélhetünk.
A kiállítás címe a „kassákizmus” fogalmával játszik. Ez jelöli azt is, milyen nehéz őt izmusokhoz kötni, besorolni bárhová. Miben válik el Kassák művészete a korabeli izmusoktól? Mitől válik ő külön univerzummá?
Sz. M. P.: A „kassákizmus” fogalma az 1910-es években keletkezett, és elsősorban annak a hiánynak az áthidalására szolgált, amelyet Kassák és mozgalmának „izmusnélkülisége” okozott. Kassák ugyanis soha nem csatlakozott egyik nemzetközi „izmushoz” sem, saját művészetének sem adott egyértelmű nevet. A sajtó, a közvélemény így a magyar avantgárd mozgalmát egyenesen az azt vezető, nagyon látványos imidzset felépítő Kassákkal azonosította. Fontos hangsúlyozni, hogy ez nem Kassák fogalma, ő soha nem használta. Számára fontosabb volt az „izmusok” felettiségének kifejezése, azzal például, hogy a folyóirataiban rendszeresen egymással ellentétes mozgalmakhoz kapcsolódó művészektől jelentetett meg műalkotásokat, manifesztumokat, nagyon egyedi fórumot teremtve ezzel.
A kiállítások azt is megmutatják, milyen sok műfajban alkotott Kassák. Bár ő nem definiálta magát, kell-e, hogy az utókor definiálja alkotói létét?
S. E.: Az utókor még mindig egy hagyományos, 19. századi kategória-rendszerben próbálja elhelyezni őt, amiben Kassák rettenetesen feszeng. Ennek megfelelően beszélnek az író Kassákról, vagy a képzőművész Kassákról. Pedig Kassáknak rengeteg arca van, amit ezek a merev kategóriák nem mutatnak meg.
Sz. M. P.: Az összművészeti alkotás, a Gesamkunstwerk elképzelése a '20-as évek elején ismét központi kérdéssé vált, az avantgárd művészek közül sokan foglalkoztak megvalósítási lehetőségeivel. Kassák ebben az időben a folyóiratát egyfajta összművészeti alkotásként kezelte, saját műalkotásait – verseit, kiáltványait, képzőművészeti alkotásait – is szinte kizárólag a MA lapjain közölte, amely így a legfontosabb megnyilatkozási fóruma volt.
Ahol a saját szabályrendszere szerint működhetett.
S. E.: Hihetetlenül szuverén egyéniség volt, kemény, talán sokszor kellemetlen, autoriter figura. De egy ilyen programot másképp nem lehetett volna végigvinni. Puha kézzel kemény falakat nem lehet átütni. Nem volt vesztenivalója. Vagyona, családja nem volt. Kompromisszumok nélkül tudta programját megvalósítani.
