Artkartell - Találkozások és ütközések

A kortárs művészek gyakran utalnak előképekre, inspiráló művekre vagy kollégákra, de szakmai féltésből vagy kifürkészhetetlen okokból mégsem annyira gyakori a hivatkozások tételes és nagy számú leleplezése.

William Pope.L: Bőr rajz sorozat: A fehér emberek meggyújtott szögek (Skin Set Drawing: White People Are Angles On Fire), 2004

Erre reflektál a Tate Liverpool jelenlegi időszaki kiállításainak egyike, amelynek kurátori feladatait az amerikai sztárművész Glenn Ligon készítette elő. A művész által válogatott anyag a Notthingham Comtemporaryból érkezett Liverpoolba. (A brit intézmény kurátori csapata Ligon válogatását párbeszédhelyzetbe is hozta a párhuzamosan futó két időszaki kiállítással, a Jackson Pollock: Vakfoltok című és a DLA Piper Sorozat: Együttállások című bemutatóval.)

Glenn Ligon: Malcolm X #1 (kisebb változat 2.), 2003

A Találkozások és ütközések címre keresztelt anyaghoz leginkább úgy közelíthetünk, mint Ligon ideális múzeumához, amiben a háború utáni amerikai irányzatok egy szélesebb és szubjektívebb politikai, művészeti és kulturális térben dialogizálnak egymással – és a művész saját életművével.

A referenciák

szinte kivétel nélkül

szoros kapcsolatban állnak

az időszak polgárjogi küzdelmeivel,

fekete felszabadítási demonstrációkkal

Az „ideális múzeum” alkalmilag összeállt gyűjteményébe bekerültek azok a reprezentatív absztrakt expresszionista művek (Willem de Kooning, Jackson Pollock vagy Jasper Johns) is, amikre az afroamerikai alkotó művésszé válásának alappilléreiként tekint. Illetve amelyekkel a kezdetektől fogva mély lelki rokonságot érez. A legtöbb hivatkozás azonban a konceptuális művészet, a minimal art és a performansz irányzataiból került terítékre, Ligon ugyanis a ’80-as évek óta készülő munkáinak alapjaként leggyakrabban ezeknek az irányzatoknak a főműveit idézi képi és szöveges forrásműként.

Charles Moore: Az Alabamai Tűzoltóság magasnyomású tömlőből lövi a polgárjogi tüntetőket, 1963 májusa, Birmingham

A referenciák szinte kivétel nélkül szoros kapcsolatban állnak az időszak polgárjogi küzdelmeivel, fekete felszabadítási demonstrációkkal és aktuálpolitikai mozgalmakkal, észrevétlenül épülve be a művész kihívóan analizáló társadalomkritikus munkáiba. Lingon több mint három évtizede tartó kritikai hangvétele – időről időre aktualizált cizelláltsággal – közelít a folyékony halmazállapotú amerikai identitásélményhez.

William Eggleston: Cím nélkül (a Zavaros vizek című sorozatból), 1980

A klasszikus referenciák mellett nagy teret kaptak a saját generációhoz tartozó kortársak is. Így a hivatkozásgyűjteményben jelen van Felix Gonzales-Torres, Lorna Simpson vagy Zoe Leonard mellett számtalan olyan mű és művész is, akik Ligonhoz hasonlóan a faji, nemi és szexuális reprezentációk bonyolult kérdéseit feszegetik az AIDS-krízis és a Regan-éra társadalmi sztereotípiái közepette.

Lingon szubjektív válogatása egy eddig ismeretlen perspektívából nyit ablakot a tengerentúl klasszikusoktól a kortársig ívelő kánonjára.

Alighiero Boetti: Térkép, 1990–1991

Glenn Ligon: Encounters and Collisions
TATE Liverpool
2015. június 30–október 18.

Találkozások és ütközések

Juhász Éva: Iron Lady