Salföld kicsinyke településén szépséges parasztházak között sétálok végig. Rövid utam célállomása a Salföldi Major és a Káli Fecske Étterem és Kulturális Központ. Ehetnék, ihatnék kedvemre, ha nem az itt látható Hollóházi porcelán x Szmrecsányi Bolda: Törékeny horizontok kiállítás foglalkoztatna. Az étkezés, a falucska felfedezése ráér utána – gondolom magamban, majd belépek az étterem szomszédságában lévő kiállítótérbe.
Középütt posztamenseken álló porcelánvázák fogadnak, a falakon tájat megörökítő festmények, falitányérok függenek. Mielőtt szétnéznék, Bán Blanka kurátori szövegére leszek figyelmes: „Mi a horizont? Egy megfoghatatlan, folyamatosan távoldó vonal, ahol a szilárd, kézzelfogható föld és a végeláthatatlan égbolt egymásba olvad. Egy illúzió, amely egyszerre jelent határt és végtelen lehetőséget”. Bánk Blanka szerint a kiállításon a nagy múltú Hollóházi Porcelánmanufaktúra tradíciója és Szmrecsányi Bolda kortárs, éteri festészetének szerencsés találkozásának lehetnk tanúi.
Az alkotóról és pályájáról weboldalán olvashatunk. Szmrecsányi Bolda egyetemi stúdiumait meglőzően a Budai Rajziskola, majd a NaN-art Rajztanoda és Grafikai Műhely falai között gazdagodott képzőművészeti tapasztalatokkal, formálta rajzkészségét. Fiktív és realisztikus tájképi elemek és impulzusok vegyítette kompozíciói különleges bensőséges hangulatúak. Finom ecsetvonásokkal készült, légies festményei nyugalomról, meditatív természeti állapotról vallanak. „Sajátosan egyedi, sejtelmesen személyes világ lenyomatai ezek a művek, amelyek ugyanakkor mindig reflektálnak a környező valóság természetközeli témáira is”.
A tárlatra ellátogatónak bizonyára a vázákon akad majd meg először a szeme, hiszen a tér origójában vannak, formaviláguk, megfestésük álomszép. A manufaktúrában készült többrétegű porcelán tárgyakat Szmrecsányi saját kezűleg festi meg és szignálja. Így minden egyes darab esetében egyedi műtárgyról beszélhetünk. A Marokkói délután (2026) indaként tekergő, örvénylő foltjai, vonalai szinte teljesen „befonják” a porcelánt. A Tavaszi eső (2026) már visszafogottabb elemekkel és kolorittal operál. A kékes foltok esőcseppekre, a zölddel, sárgával festettek óhatatlanul is a tavaszt idézik. A Balaton (2026) már a kéket helyezi előtérbe. Szmrecsányi Bolda talán a vízen felcsillanó fénnyel, a hullámokkal játszik. Az Újraéledés (2026) fülke szerű kitüremkedései miatt emelkedik ki a porcelán vázák közül, a szín- és formavilág ezen a darabon a legerőteljesebb.
De nézzünk meg pár olajjal, olajpasztellel vászonra festett kompozíciót. A Káli medence (2026) lágy tónusú, pasztell színű, impresszionisztikus képe hűen tükrözi a címbeli tájegységet, amely mediterrán hangulatával vonzza az embereket. A Tájhangok sorozathoz tartozó Tájhangok I (2026) is a természetbe „kalauzol”. A finom átmenetekkel, elmosódott foltokkal készült mű a flóra szépségét dícséri.
A Búzamező (2026) és a Toscana (2026) már a falitányérok sorába illeszkedik, amelyeken a felsejlő dimbek-dombok és fák sora időtlenséget áraszt. A légiesen könnyed táj hívogató, arra késztet, hogy magunk is mihamarabb közelségükben legyünk.
A természeti szépségben gazdag Salföldet felkeresőknek érdemes tehát ellátogatniuk a Káli Fecskébe. A Törékeny horizontok művei felelevenítik az 1777-es alapítású hollóházi porcelán hagyományát, és egyben kortárs iparművészeti alkotások. A nagyhírű manufaktúra és Szmrecsányi Bolda együttműködésének fantasztikus eredményét tárja a látogatók elé. A kiállításon a nemes anyag találkozik az éteri festészettel, „új csillag születik az égen”. Egy ilyen csillagra pedig vigyázni kell, pláne, hogy törékeny, és nem mindennapi.
Hollóházi porcelán x Szmrecsányi Bolda: Törékeny horizontok // Káli Fecske Étterem és Kulturális Központ
