A Living Gallery Drowning in the Sea, Rising with the Sun cím alatt futó kiállításán a női princípium értelmezési mezejének csodálatos gazdagságát tárja elénk három fiatal kortárs képzőművész: Gáspár Annamária, Koleszár Kata és Kun Fruzsina.
Mindig van abban valami felszabadító, amikor nőként egymás között tudunk a nőiséggel kapcsolatos megéléseinkről beszélni, és éppen ez a fajta fesztelenség sugárzik magából a tárlatból is. Név és cím nélkül szerepelnek az egyes kiállító művészek alkotásai, ezzel is hangsúlyozva az esemény demokratikus jellegét: egymás között vagyunk, nincs jelentősége a ránk ragasztott címkéknek. Ez persze nem jelent uniformizálást is egyben: az alkotók saját stílusának, egyéniségének ismeretében jól megkülönböztethetőek a művek, amelyek kihasználva a galéria térbeli adottságait felépítenek egy sajátos értelmezésnek teret adó vizuális világot. A térbeliségnek azért is van különleges jelentősége, mert így a cím által sugallt erős érzelmi amplitúdót is beleláthatjuk az elrendezésbe.
A női léttel gyakran együtt jár a végletek megélése: a megsemmisülés és a felemelkedés, vagyis a kiállítás címének kulcsszavai egyfajta természet által vezérelt ciklikusságra is utalnak, ami egyáltalán nem idegen Gáspár Annamária művészetétől, hiszen ő mindig szívesen és sokoldalúan használja a saját női tapasztalataiból illetve a természetből vett motívumokat. Anyaghasználat szempontjából is rendkívül nyitott, kíváncsi alkotó, aki rendszerint túllép az olaj-vászon adta kereteken, és a textilmunkák felé is ki-kikacsint. Művei mondhatni multiszenzoriálisak olyan értelemben, hogy a sok pihe-puha, tollas vagy éppen redőzött felület gyönyörködteti a szemet és tapintásra csábít. A tárlaton látható sorozatának címe Underwater, így képzeletbeli utazásunk a tenger mélyéről indul. A tenger a legtöbb újlatin nyelvben nőnemű szó, ami lehetne akár véletlen is, azonban ne felejtsük el, hogy az antikvitásban még szoros összefüggést láttak a Hold gravitációs ereje által vezérelt apály-dagály ingadozás és a női test ciklusa között. Mai modern korunkban nem kevésbé vonzó egyfajta kozmikus egységet belelátni különböző természeti jelenségek és az emberek viszonyába: Gáspár Annamária munkáiban ez a látásmód nagyon finoman és organikusan van jelen, az Underwater sorozatban például a víz alatti korallok szerkezetének és a női testet behálózó vér- és nyirok erek mintázatának hasonlósága mentén von párhuzamot a kétféle minőség között.
Kun Fruzsina képein a női lét sokszor nem éppen kellemes fizikai valóságában merítkezhet meg a néző. Hiszen egy női testen sok minden nyomot hagy: fizikai valónk kívül-belül rezonál a legkülönfélébb környezeti és fizikai behatásokra, erre emlékeztetnek bennünket a sebeket, szülés utáni varratokat vagy éppen mikroszkopikus mintákat, vérlemezkéket megidéző alkotások. Hiszen nem csupán lelki, hanem fizikai értelemben is jellemző ránk, nőkre a végletek közötti ingadozás, az egyensúly megteremtéséhez éppen ezért fontos, hogy jó barátságban legyünk a testünkkel. Akár a számunkra szabad szemmel láthatatlan részeivel is. Ezt a pozitív hozzáállást erősítik a képek meleg, pirosas-narancsos-rózsás színei, amelyek bátran virítanak a fehér falon. Kissé provokatív képek ezek, vállalják, hogy az átlyuggatott felületek, az emberi bőrre emlékeztető tónus sokakban viszolygást kelthet, ugyanakkor magabiztosságot, erőt is sugároznak magukból: annak a felismerésnek az erejét, hogy nem kell szégyellnünk mások előtt női mivoltunkat. A női testet kendőzetlenül megidéző sorozat mellett látható további alkotások a felkelő nap motívumával játszanak, amely motívum a kiállítás címében is visszaköszön. A galéria térbeli adottságait figyelembe véve Kun Fruzsina munkái egyfajta átmenetet képeznek a fent és a lent között, illetve a galéria legfelső szintjén egy érdekes installációval kapcsolódnak Koleszár Kata festményeihez.
A kiállítás legfelső terét illetve az egyik oldalsó falat Koleszár Kata képei foglalják el, aki egy bájosan profán, urbánus mennyországot teremt magának és nekünk, nippekkel, szobanövényekkel, kacskaringós századvégi ornamentikával. A nőt és a nőiséget már a történelem hajnalán összekapcsolták az életet adó kerttel, ahol az élet kicsírázik, majd ciklikusan újra és újra szárba szökken. De vajon milyennek képzeljük el a 21. századi nő kertjét? Koleszár Kata képein a színek, formák és mintázatok kavalkádja, valamint a felszín alól időnként ránk kacsintó brutális tubusrózsaszín mindenképpen életigenlő hatást kelt, azonban a síkból már-már fenyegetően előburjánzó növények látványa vagy a jellegzetes, hideg csillogás a porcelánfigurák mesterkélten glazúros felületén akár nyugtalanítólag is hathat a befogadóra.
Amiért végül mégis inkább pozitívan ítéljük meg a képeivel való találkozást, az valószínűleg összefügg a covid óta különösen felkapott “urban jungle” koncepcióval. Vagyis a jelszó: abból alkoss, amid van! A mai kor emberének többnyire nem áll rendelkezésére több hektárnyi terület, így saját kertjét kreatív megoldásokkal hozza létre az otthon falain belül. A limitált tér nem akadály, hiszen a növény horizontálisan is terjeszkedhet, ahogy azt jelen esetben maguk a képek is teszik a galéria falain belül. Koleszár Kata a konvenciókra fittyet hányva teremti meg saját eszközeivel a saját kertjét, amelyben az élő és élettelen dolgok, a természet és a nagyvárosi dzsungel békésen összeférnek egymással. Ezen a ponton lép be az értelmezésbe Kun Fruzsina kiállítást lezáró installációja, ami arra hívja fel a figyelmünket, hogy a nőiség (akárcsak egy jó képzőművészeti alkotás) sosem teljesen megfejthető. Mindig marad mögötte egy cseppnyi titok.
AZ ÖSSZES KÉP: Részletek a kiállításból, Living Gallery, Budapeest, 2025.
© a művészek és a Living Gallery jóvoltából. Fotó: Jan StachowskiSzép egybeesés, hogy a kiállításnak az idén 10 éves Living Gallery ad otthont: a kiállítótér nevéhez hűen kiadó lakásként is funkcionál otthonkereső művészek számára, illetve nevében is hangsúlyozza a kortárs, az élő művészethez való tudatos odafordulást.
Egyszerre élettér és alkotóműhely, a hétköznapi élet és a művészet tere. A Drowning in the Sea, Rising with the Sun kiállítás pedig éppen azt mutatja meg nekünk, hogy ideálok kergetése és elvont szólamok hangoztatása helyett hogyan tudjuk kényelmesen, organikusan belakni saját női valónkat.
