Lulu Loveland Spread Love megnyitó beszéde

Sziasztok kedves emberek!

Azt a megtisztelő és egyben nehéz feladatot kaptam Lulutól, hogy nyissam meg ezt a kiállítás ma este.

Rendesen megizzasztott, hogy összeszedjem azokat a gondolataimat, amelyeket Lulu munkája, barátsága és a ma megnyíló kiállítása inspirálnak bennem, aztán sikerült három különböző, nyilván összefüggő réteget identifikálnom és így talán picit követhetőbb lesz a mondandóm.

1.  - a személyes dimenzió

Először is kezdjük egy kis személyes kontextussal:

Fülöp Luca 1995-ben született Székesfehérváron és bár nem mondom végig a teljes élettörténetét, azt fontosnak tartom elmondani, hogy 2019-ben Textiltervezőként végzett a Metropolitan Egyetemen, majd ezt a képzést 21-ben egy Formatervező mesterrel fejelte meg. 

Úgy gondolta akkor még, hogy talán az alkalmazott és iparművészet egy biztosabb megélhetést adhat majd, a festészetet pedig egy privilegizált dolognak, kvázi úri hóbortnak tartotta akkor még. Tehát innen indulunk és ez nem is volt olyan nagyon rég. 

Persze készített grafikákat, de főleg digitálisan és textil formában. 

Mi is így találkoztunk először: egy elmebeteg mellékprojektemhez kerestem minél különlegesebb kimonókat. 

Hát Lulunak voltak is ilyenjei: mintásak, színesek, vagányok, meg készített pólókat is és így elkezdtünk együtt dolgozni a Mr. Zenes grafikákon.

Logót is készített nekem, amit azóta is imádok valamint egy későbbi, heti rendszerességű koncertsorozat minden egyes alkalmához külön, elmebeteg grafikát rajzolt nekem. 

Legkésőbb itt derült ki számomra, hogy mi lelki társak vagyunk, mert nem volt olyan ötletem, ami ne fért volna bele neki. 

Mekkora szabadság! Óriási öröm volt számomra, hogy találtam valakit, akivel így lehet közösen alkotni, tabuk nélkül!

Aztán történt rengeteg minden és Lulu elkezdte először akvarelleken, majd nagyobb festményeken is kipróbálni az ötleteit. 

Választott témája ekkora már jó ideje a szexualitás és az ezzel kapcsolatos érzékenyítés volt, csak a médium változott. 

Ennek a kiállításnak mondhatni a közvetlen előzménye az, hogy még tavaly októberében Lulu jó néhány képét beválogatta Kocsis Katica kurátor egy “I like the smell of it” című csoportos kiállítás anyagába, Kun Fruzsina, Miss KK és Nagy Kriszta “Tereskova” festményei mellett. 

Ez a mostani, első önálló kiállítása itt a DinDin galériában szerintem egy csodálatos mérföldkő nem csak Lulunak, hanem nekünk is, akik élvezhetjük a művészetét, szóval én szeretném, ha ezt az óriási előrelépést ma rendesen megünnepelnénk együtt! 

Nagyon büszkék vagyunk rád, Lulu!

2. Téma - spirituális mélység 

Hozier, az ír énekes-dalszerző így fogalmaz a “Take me to church” című dalában:

My church offers no absolutes

She tells me “Worship in the bedroom”

The only heaven I’ll be sent to

Is when I’m alone with you…

Aztán később pedig úgy, hogy:

No masters, no kings, when the ritual begins

There is no sweeter innocence than our gentle sin

In the madness and soil of that sad earthly scene

Only then I am human, only then I am clean

Amen

Tehát a szex egy szent rituálé, lehetőség az őszinte, leplezetlen kapcsolódásra magunkkal és másokkal. 

Sőt, a szexualitás, az intimitás valójában egy elképesztő lehetőség a transzcendenssel való érintkezésre, saját lényünk esszenciájának, Önvalónk megismerésére IS.

És ebben mint mondjuk a meditáció végtelenül demokratikus. 

Mindenki számára ott van a lehetőség, hogy akár a testi gyönyör, akár a lelki elmélyülés útjára lépve levetkőzzön bizonyos valótlanságokat vagy éppen felfedezzen mélyebb igazságokat magáról. 

Nyilván nem feltétlenül kell ilyen mélységekbe menni, csodás dolog a szex akkor is, ha egyszerűen örömszerzésre, saját magunkkal és másokkal való kapcsolódásra, játékos felfedezésre, kikapcsolódásra “használjuk”, de ahogy Hozier is kifejezi itt, sok-sok ember számára ennél még sokkal többet is jelent az intimitás, van akinek ez az egyetlen kapcsolódási felülete a transzcendenssel, saját emberségével vagy az “egyetlen mennyország”, ahová valaha kerülhet.

Persze sokunk számára a meglévő tabuk, a szégyen, az elnyomás, a félreértések és a valós, megélt traumák miatt mély fájdalmakat is hozhat magával az intimitás és ezért is ennyire fontos, hogy nyíltan beszélhessünk az emberi megélés ezen dimenziójáról, hogy ahogy Lulu is mondja “ne tabuk között kelljen tapogatózni”.

Szóval ahogy látszik én mélyen egyetértek Hozierrel, akinek a dalát főként emiatt énekeltem el már nagyon sokszor, mert ennek fényében kiváltképp hihetetlen, hogy rengeteg történelmi harc és fejlődés után ma ismét ott tartunk, hogy mint ahogy az autoriter hatalmak világszerte, a mi kormányunk is abból kovácsol politikai tökét többek között, hogy szítja a társadalmi ellentéteket és meghatározza, mi fér bele és mi nem a szexualitásban, ebben a szent szférában, amihez egy államnak SEMMI KÖZE NEM SZABADNA HOGY LEGYEN. 

Így érkezünk meg a

3. témámhoz - a társadalmi felelősségvállaláshoz.

Nekem Lulu művészete egy erőteljes és inspiráló működés és gondolkodás manifesztációja egy olyan korban, amikor erre óriási szükség van. 

Mindnyájunk életének fontos része a szexualitás, mégis alig beszélünk róla őszintén, nyíltan. 

Hogy lehet, hogy egyszerre élünk egy látszólag túlszexualizált világban, ahol a női test sajnos még mindig (vagy egyre inkább? Nem is tudom) árucikk és a felügyelet nélkül elérhető pornó már kiskortól kezdve meghatározó tényező, de ahol valós, hús-vér emberi történetekről alíg beszélünk, pláne nem a gyerekeinkkel, ahol alig történik felvilágosítás és felnőtt párbeszéd, mert annyi a tabu, a félinformáció, a feszültségkeltés, a félelem és szorongás, a transzgenerációs nyomás és tudatlanság, a bizonytalanság, az elnyomás és agresszió?

Lulu a képeivel a fájóan hiányzó párbeszédeinket szeretné inspirálni, hogy merjünk magunkkal, a családunkkal, a párunkkal, a barátainkkal beszélni a szexualitásról, ezzel feloldva a szorongásokat és edukálva egymást és én ebben amennyire csak lehet támogatom!

Azt mondta nekem Lulu, hogy a “Spread Love” szlogen tulajdonképpen az ars poeticája is egyben.

Idézném és ezzel be is fejezem a nyitóbeszédemet:

“A nagy orgiás kép, aminek ez a címe, felfogható egy orgia jelenetként is, de én jobban szeretem képletesen értelmezni: ha szeretettel kapcsolódunk egymáshoz, adunk mikor együtt vagyunk, együtt fedezünk fel és tanulunk, akkor többek leszünk mikor elválunk. 

Legyen ez egy kaland vagy egy több éves kapcsolat, ha odaadást és szeretetet adunk és tanítunk a másiknak, akkor ő is ezt viszi tovább a következő kapcsolódásba.”

Köszönjük Lulu, hogy ilyen bátran vállalod az érzéseidet és gondolataidat, hogy ekkora szeretettel állsz hozzá a környezetedhez és remélem egyre több embert fognak megérinteni és inspirálni az alkotásaid! 

Köszönöm a figyelmet, a lehetőséget és ezennel megnyitom a kiállítást!

BULI!

ZENTAI MÁRK