Bernáth Dániel fiatal festőművész alkotásaiban az egyszerű, tiszta absztrakció és a személyes narratíva fúziója testesül meg. Alkotásai sokkal inkább tárgyak, mint festmények, amennyiben a tiszta vonalak, a kontrasztos színek formázott, térbe kiterjesztett, vászon és fa ráillesztésekkel kiegészített fatáblákon jelennek meg. A különböző műfajok állandó párbeszédben és egységben vannak művészetében egymással. Bár festészettörténeti szemszögből nézve művészete a festészet utáni absztrakció colorfield és hard edge irányzataihoz lennének köthetőek, tartalmi szempontból mégis inkább önálló utat járnak, amennyiben azok nem csak tiszta geometrikus formák és élénk színek határozott kontúrú, személytelen és érzelmektől mentes egymásmellé helyezéséből állnak. Bernáth formáinak és színeinek kölcsönhatása narratív értelmet ad képeinek. Képtárgyai inkább természeti formák geometrikus jelekké dekonstruálódott formái, amelyekben növényi motívumok és állati részletek ismerhetőek fel, amelyek fokozatosan, sorozatról-sorozatra váltak egyre felismerhetőbbé és konkrétabbá művészetében. Bernáth Personal Pangaea című sorozata személyes perspektívából az ember természetben elfoglalt helyét vizsgálja. Önazonos művészetében saját pozíciójából indul ki: szemléletmódjában a természettel való közvetlen és harmonikus kapcsolatot, a vidéki életet, a természetest és a természetet idealizálja. Inspirációját a városi élettől távol találta meg egy egyszerűbb környezetben, tradicionális tevékenységekben. A kertészkedés, a növényekkel való foglalatoskodás központi helyet foglal el életformájában. Amatőr botanikus és lepidopterológus (lepkész), aki a növényekre, mint szobrokra tekint, a kertre, mint szoborparkra, a geometrikus, organikus mintázatú pillangókra, mint a természet kinetikus műalkotásaira. Már pályája elején készült festményeinek is rendhagyó formát választott. A képek girbegurba szélei visszautaltak a hordozó, a fa származására, tisztelettel adózva annak eredeti formája és természete előtt. Már ezekben a korai műveiben is kilépett a kép számára történetileg rendelt négyzetes formátum sematikus világából, de legutolsó, Personal Pangaea sorozatában már teljesen megszabadul a kép feleslegesnek tűnő részeitől, radikálisan új fejezetet nyitva művészetében. Kiterjesztve a formázott vászon koncepcióját, bevezette a reliefet művészetébe.Festményei teljes metamorfózison estek át. Szobrászati tulajdonságokkal felruházott alkotásai Stanislav Lem Éden nevű bolygójának furcsa növényeivé váltak: pókszerű indák kusza szövedékeivé, szürreális színekben pompázó óriási virágkelyhekké. A sorozatban a természeti referenciákra a maszk motívumának megjelenése erősít rá. Az ősi társadalmakban a maszkok típusának és funkciójának számtalan formája létezett, amelyeket szertartásokhoz, ünnepi alkalmakkor vagy drámai előadások szereplőinek ábrázolására, illetve mitológiai események újrajátszására használtak. A maszk az identitás megváltoztatásának és elrejtésének eszköze. Mimikri, amely az állatvilágban is fontos szerepet tölt be. A Bernáth számára oly fontos pillangók is használják szárnyaikon: a ragadozók szemét utánzó mintákkal éppen azok elriasztására törekednek. A szárnyak szimmetrikus mintája a három nagy táblakép (Personal Pangaea I., II., III.) szimmetriájában is visszaköszön. A kompozíciókban egymásba fonódó, élénk színekből álló sávok, ívek, körök egy jelekre redukálódott kertet idéznek, Bernáth személyes ősföldjét, a félelmetes, emberi világgal szembeállított védett és szent helyet. „A kert a mi saját világunk, egy általunk teremtett és ellenőrzött világ. Rendezett és harmonikus univerzum, szemben a rendezetlen és diszharmonikus külső világgal” (In.: Hankiss Elemér, Félelmek és szimbólumok, Osiris Kiadó 2006, Budapest, pp.: 142. // Sárvári Zita
Bernát Dániel: Personal Pangaea // Apollo Gallery