Artkartell - KristofLab: Still Life Turbina Galéria

AZ ÖSSZES KÉP: Részletek KristofLab Still life kiállításából, Turbina Galéria, 2024.

A háború az emberiség történelmének állandó, visszatérő eseménye. Különféle kifogások mindig alátámasztották elkerülhetetlenségét és magyarázták a vele járó hatalmas veszteségeket és fájdalmakat. A háború lehetett szent, lehetett kötelesség, megtorlás, szövetségek erősítése, nemzetek védelme, asszonyok visszaszerzése, ideák beteljesítése… A kifogás változó, a cél többnyire ugyanaz: erőforrások, hatalom.
A háború fogalmával általában hamar találkozunk, gyerekként megismerjük nagyszüleink és szüleink borzalmas élményeit, az iskolában betéve megtanuljuk a legfontosabb háborúk dátumát (dátumot ismerjük, a veszteséget számokban nem fontos megjegyezni…), eljátsszuk botokkal, fából készült fegyverekkel, a számítógép előtt ülve, lerajzoljuk, elképzeljük, később halljuk, hogy a világban valahol történik, de azt sosem gondoljuk, hogy mi is elszenvedhetjük. A háború, ha szerencsések vagyunk, csak egy távoli mítosz, ami tömegeket mozgat, erőt, hatalmat ad, képes felborítani társadalmakat, megrendíteni rendszereket; egy aspektusával találkozunk a legkevésbé: az egyén veszteségével. A történelemkönyvek nem tesznek említést a Trójai háborúban elhunyt fiúk családjainak fájdalmáról, a keresztes háborúkat nem legyilkolt civilek szempontjából elemezzük. Pedig mi a háború, ha nem az egyének személyes tapasztalata egy kifordított világról? Minél közelebb van az időben egy háború, annál több az információnk az egyének tapasztalatairól, de minél kevesebben emlékeznek, annál inkább kiüresedett történelemmé válnak a haszontalan gyötrelmek.
De hogyan emlékezhetünk valamire, amit nem éltünk át? Meddig fontos számunkra? Miért kanonizálunk egy háborút, és mire akarunk emlékezni belőle? Az életterünk tele van háborús emlékekkel, a győztes hatalmasok dicső szobraival, utcanevekkel és terekkel, míg az ezrével elvesztett áldozatoknak egy örökmécses marad – egy sír a többtucatnak. Az egyén veszteségeit lehetetlen megjeleníteni. Sokszor a hiány és a csend a legerősebb jelképe a kifejezhetetlennek. Nem véletlen, hogy a legelső aktusok, amelyek, néma csenddel emlékeznek, a háborúban elhunytakért születtek. A kényszerített csend elviselhetetlen, megtöri a hétköznapokat, megtöri az állandó cselekvést, az élet folyamát, akárcsak a háború…
A háború egy élettelen élet. Élet még, de felborult, nem az addigi normák szabályrendszerek irányítják. Minden, ami az életre jellemző, megtörik és tönkremegy. A háború egy kényszerített csend, aminek a pusztítása elviselhetetlen.
A Still life/Csend Élet című kiállításon bemutatott munkák gondolatok, megfagyott élettelen életképek a háborúról aspektusairól. A normát megtöri egy váratlan kifogás. A bomba a háború elviselhetetlen csendjében hullik alá, az erejéből kitörő pusztítás már elviselhetetlen zajjal jár. Az élet élettelenné, az abnormális normává válik.
Kurátor: Boros Lilla, Muzeológus, történész
Megtekinthető 2024.04.25-05.23
Hétfő-Szombat 16:00-24:00
A Turbina emeletén a kiállítótérben.

KristofLab: Still Life Turbina Galéria

Dominancia-központ újratöltve: 16 válasz Reigl gesztusára