Azt mondja a fülszöveg, hogy "nyugtalanító történetek", amelyek "provokálják az olvasót". Nos, ha ez a könyv provokálni akart, hát nem jöttem rá, mire - hacsak nem arra, hogy olvassak inkább mást. És amit éreztem, az nem nyugtalanság, hanem valami renyhe érdektelenség. Fogalmam sincs, Bogyó Noémi történeteinek hősei mit akarnak kiváltani belőlem - annyi bizonyos, hogy annyit utaznak, mint James Bond jobb napjain, és életszerűtlen párbeszédekbe bonyolódnak. Amely párbeszédek vélhetően azért életszerűtlenek, mert a szerző a központi figurán kívül igazából nem törekszik a szereplők kidolgozására, ettől aztán mindegyik dialógus olyan, mintha azokat az elbeszélő saját mentális kivetüléseivel folytatná. (A vicc az, hogy némelyiket azzal is folytatja.) Szóval üresen kopognak a mondatok, nincs bennük érzelmi töltés. Néha történik valami misztikus, valami megmagyarázhatatlan, de még abban sincs semmi érdekes. A "látszólagos egyszerűség mögött súlyos történetek állnak", mondja még a fülszöveg, de ez se stimmel - szerintem olyan egyszerűséget látunk, ami bonyolult pózokba hajtogatja magát, hátha ettől összetettnek látszik. De szerintem nincs itt összetettség. Csak pózok.
A kötet címadó írása és egyben gerince a #házibuli című kisregény, ami nagy vonalakban ugyanazokat az érzéseket keltette fel bennem, mint a megelőző elbeszélések. A különbség annyi, hogy itt a szereplők nem utazgatnak, ellenben fancy állásuk van. És misztikum sincs, csak valami házibuli, meg egy szexuális ragadozó - valószínűleg az ő szerepeltetése teszi indokolttá, hogy a szöveget "odacsapós reality"-nek címkézzük. Én viszont nem odacsapást érzek, csak pózokat, megint csak pózokat. A központi motívum (a szexuális erőszak) pedig így aztán hiába van megfelelő nyelvi erővel megjelenítve, ha Bogyó nem tud mit kezdeni vele. Aminek köszönhetően az egész eseménysor - a kisregénnyel együtt - az utolsó oldalakon hamvába hal.
Pesti Kalligram, 278 oldal, Kiadás éve:2023
A kiadó ismertetője:
"Ez a Házibuli nem az a Házibuli. Nem romantikus love story, hanem reality, az odacsapós fajtából. Pedig látszólag olyan könnyedén indul minden: középosztálybeli fiatalok összejönnek egy bulira a főszereplő Zsúnál. Csakhogy ezen az éjszakán mindenkinek megváltozik az élete.
A regény mellett több novella is olvasható a kötetben. Furcsa, nyugtalanító történetek ezek, melyek egyrészt provokálják az olvasót, másrészt olyan furcsa világokat mutatnak meg neki, ahová kedve támadhat belépni. A férfi-női kapcsolatok sokoldalúsága, olykor konvenciókat sértő jellege ezekben is jelen van, de a fantasztikum, a humor, a mágikus realizmus, a néha kicsit gunyoros hangnem ezek új dimenzióit mutatja meg.
Új hang ez a kortárs magyar irodalomban, de máris érett. Nyelve egyszerű, közvetlen, az élőbeszéd elevenségét és fordulatait adja vissza, imádnivaló tájszólással, de a látszólagos egyszerűség mögött súlyos történetek állnak."
Deczki Sarolta