Viseld a körmödön!

Szarulemez mint tömegmédium? / PAZUR nail art show, 2021. november 27. / Varsó, Aleja Pazurów manikűr szalon

A lezárások első hulláma elképesztő tenni akarást és kreativitást szabadított fel azok körében, akik megtehették, hogy otthon maradnak. A bezártság és szociális elszigeteltség következtében mindennapos gyakorlattá vált a korábban sosem próbált kenyérsütés vagy a beltéri kertészkedés, de a saját testünkkel ápolt viszony is megváltozott. A járvány egyik nem várt mellékhatásaként robbant be a köztudatba a DIY manikűrözés, amelyet egyrészt a kényszerűség szült, másrészt viszont nagyon hamar az önkifejezés egyik népszerű formájaként nőtte ki magát. Az időszak egyik legtöbbet használt hashtag-e, a #quarantinenails több százezer ember mindennapos hobbi művészetét és testképét dokumentálta a közösségi médiában. 

 

A köröm mint médium iránti tömeges és nem várt érdeklődés indította a lengyel építészt, Aleksandra Wasilkowskát (Shadow Architecture) a negyedik hullám kellős közepén a nail art műfaja felé. Projektjében kortárs képzőművészeket, építészeket és aktivistákat kért fel olyan munkák tervezésére, amelyeket majd az érdeklődők – a műtárgyakkal való érintkezés valóban újszerű modelljeként – rugalmas szarulemezükre applikálva vihetnek haza. Az eseményre Varsó ázsiai negyedében (Bakalarska) került sor vietnámi manikűrösök közreműködésével, amely egyszerre hozta helyzetbe a helyi munkaerőt, valamint adott lehetőséget az alulról jövő művészeti és urbanisztikai igények együttes kifejezésére. A kiállítás helyszíneként választott bazársort – ami Varsó egyik legnagyobb piactere és multikulturális olvasztótégelye –, ugyanis több hullámban próbáltak már eltüntetni a szem elől azóta, hogy a nyugati tőke elkezdett beáramlani az országba. Az utcai árusítás kiszorítása elleni küzdelmében pedig a kurátor-építész Wasilkowska a bevett megoldáshoz folyamodott: egy magasabb presztízsű művészeti akcióval (hiszen olyan nevek is szerepelnek a kiállítók között mint a Slavs és Tatars) célozza meg a terület kulturális felértékelését. "Rendületlenül küzdök azért, hogy megváltoztassam a bazársorhoz fűződő beidegződéseket és ne csak az jusson eszébe az embereknek, hogy ez egy olcsó és trash hely, hanem igenis meglássák és elismerjék kultúraformáló jelentőségét" – nyilatkozta Wasilkowska a lengyel Vogue-nak. Majd hozzátette, minden olyan akció érdekli, amely során a kortárs képzőművészet radikálisan képes meghaladni saját intézményi kereteit és az újraelosztást legalábbis megreszkírozza. És valóban, egy egészen más világba léphet az, aki meglátogatja Aleja Pazurów manikűr szalonját, benne a helyspecifikus nail art alkotásokkal. Ez egy másik Lengyelország!

Nail art revival

A Z generáció tehet róla, állítja a Vice magazin, hogy a kora 2000-es évek trendjei sorra visszaköszönnek: már épp elfelejtettünk mi az a “baguette” táska, a nail art vagy, hogy miért is szerettük a csípőnadrágokat, amikor bang, ismét divatba jönnek. Az ezredforduló öltözködési trendjeiről egyöntetűen lesújtó a véleménye mindenkinek: ez az ugliness, a csúnyaság korszaka, amikor el lehetett képzelni, hogy az ember egy csipkés egyberuhát vesz egy farmer fölé vagy minden körmét másmilyenre színezi be. Számos tényező tehet arról, hogy az Y2K “ugly fashionje”  mégis kúúllá vált 2021-re. Az egyik ok például a másodkézből értékesített, viszonteladott vintage boltok és turkálók megjelenése, ami a legfiatalabb generáció számára nosztalgikus menedéket és kevesebb anyagi ráfordítást is jelent. A nosztalgiafaktorban közrejátszanak a gyermekkorunkból ismerős dolgokhoz fűzött pozitív képzettársítások, amelyek a nyomasztó, stresszes és bizonytalan állapotokban kiváltképp felértékelődnek. Másrészt a visszafordulás egyszerre kiállás is a fenntarthatóság mellett azzal, hogy az ember tudatosan lép ki az egyre gyorsuló divatciklusokból, hiszen nem vesz új terméket. A nail art újbóli felfutása annak is sokat köszönhet, hogy mint trend túlnőtt a női fogyasztási cikkeken és általánosan elterjedt, amelytől ma már a férfiak sem zárkóznak el feltétlenül. A köröm mint fejleszthető protézis, mint a technikai médiumokkal érintkező testrészünk vagy mint a veszélyes, ragadozó ösztönök szimbóluma a különböző (online és offline) szubkultúrák számára más és más tulajdonsága miatt került előtérbe. 

 
Agnieszka Kurant, "Emergencja / Emergence", 2021

 
Dominika Olszowy, "Beton i śnieg / Concrete and snow", 2021 (foto: Maciej Landsberg)


Maryna Tomaszewska: Italia Finger Beauty Scrabble, 2021, fot. Maciej Landsberg 

 
Post-Noviki, “Dzikie węże / The Wild Snakes”, 2021, fot. Maciej Landsberg

 
Jan Eustachy Wolski, “Ostatnie dziesięć dni P. Tilckenburry / The Final Ten Days of P. Tilckenburry”, 2021 (foto: Maciej Landsberg)


Dominika Olszowy, „Beton i śnieg / Concrete and snow”, 2021, fot. Maciej Landsberg 

— Német Szilvi

2021. november 29., hétfő 13:25
ajánló

Felpimpeli álmainkat a Velencei Biennále

Alakváltás, karakterfejlődés és a párhuzamos világok gyűjteménye. Szürreális elbeszélés.

támogatók