Artkartell - A mindennapiság formái

Részlet A mindennapiság formái című lengyel–magyar csoportos kiállításból, 2017, Latarka Galéria

Erős és titokzatos atmoszférát sugároz a kiállítás. Egyes részletei hol futurisztikus, hol utópisztikus benyomást keltenek. Mintha egy marsbéli kolónián járnánk, ahol az előőrs tagjai új létformákkal kísérleteznek. Felderítik és előkészítik a helyet lakhatásra az utánuk érkező emberek számára. A kiállított műveken a visszatérő természeti utalások és anyagok egyfajta laboratóriumi közegbe helyeződnek át, amire a tér bunkerszerűsége csak ráerősít.

Részlet A mindennapiság formái című lengyel–magyar csoportos kiállításból, 2017, Latarka Galéria

Az építész-képzőművész Michał Sroka installációja nyitja a kiállítást. Az egymás mellé, fölé helyezett pácolt vagy nyersen hagyott falapok, fiókok, szürke és fekete papírok együttese olyan látványt nyújt, mintha a mű leltárjegyzékét látnánk. Az elemek kiterítése egyrészt analitikus szemléletet tükröz, másrészt erős térszervező funkcióval bír. Az installáció bizonyos részein összerendezett tárgycsoportok pedig a kollázs logikáját idézik.

Részlet A mindennapiság formái című lengyel–magyar csoportos kiállításból, 2017, Latarka Galéria

Sroka szándéka szerint a modern formák dekonstrukciójára, a fragmentált szerkezetre, a különbségek, különbözőségek és ellentmondások megmutatására törekszik. Saját munkásságát valahol az építészet és a képzőművészet határára helyezi. Bartłomiej Węgrzyn viszont a robotika és a szobrászat közé lőhetné be plasztikáit. Plexit, kartont, fát, fémet és lágy hullámokba hajlított műanyaglapokat épít össze. Szemet gyönyörködtető asszamblázsai az avantgárd konstrukciók, a reciklált posztmodern és a gyerekkori űrhajó-makettek összerobbantásának termékei.

Részlet A mindennapiság formái című lengyel–magyar csoportos kiállításból, 2017, Latarka Galéria

Baráth Áron műtermi környezetéből emelt ki két egyszerű tárgyat, egy műanyag lavórt és egy vászoncsíkot. Egyrészt az alkotófolyamat technikai oldalára utalnak, másrészt – a festékszóróval fújt motívum és a szövetdarab keskeny, hosszúkás alakja révén – önreflexív módon visszautalnak Baráth kalligrafikus, gesztusalapú festészetére.

Részlet A mindennapiság formái című lengyel–magyar csoportos kiállításból, 2017, Latarka Galéria

Forgó Árpád titokobjekjei az áttetszőséggel, az átsejléssel, illetve a nyitottság-zártság kettősségével játszanak el kifinomult módon. Például a Tubular Bipolar (2017) című művén több réteget is megfigyelhetünk: üveglap, sűrű szemű fémháló, hengerek, érintkezéseiknél festékpöttyök, a hengerek alján színes körök. Azzal kecsegtet, hogy lépésről-lépésről, szintről-szintre beljebb jutunk a műben, aminek a végén majd átláthatunk rajta. Ám hamar konstatálhatjuk, hogy nem jutunk tovább: a titok megmarad.

Részlet A mindennapiság formái című lengyel–magyar csoportos kiállításból, 2017, Latarka Galéria

Adrian Kolerski munkájáról messziről azt hihetnénk, hogy fekete márványlap. Közelebb lépve azonban kiderül, hogy festménnyel van dolgunk. Másik festménye is csalafintasággal él: a jobb felső sarkánál harmonikaszerűen kinyílik. Kolerskit bevallottan a képek („images”) érdeklik. Belőlük kiindulva, a képsíkok érzékelésével, tárgyiasításával, térbehozásával foglalkozik. Balázs Máté fotósorozatánál szintén a különféle mesterséges vagy természetes mintázatok (pl. rács, kőlapok, fénycsík, árnyék) kutatása és megragadása kerül előtérbe. Michalina Bigaj pedig a természet iránti emberi vonzódást vizsgálja. Untitled (2017) című munkájánál mohaszerű növénytelepek türemkednek ki a térbe, a Disingenuous nature (2017) viszont a fotótapéta és a műnövények „háziasításából” született.

Részlet A mindennapiság formái című lengyel–magyar csoportos kiállításból, 2017, Latarka Galéria

A kiállításban vissza-visszatérnek a tapintásra ingerlő, illuzionisztikus felületek, a különféle mintázatok, a finom optikai játékok. Az összképet uraló feketék, szürkék, fehérek közül pedig kiragyognak a pirosak, a zöldek és a kékek. A kiber-jellegű asszociációk mellett sajátos módon adódik a kiállításhoz valami a rokokó szellemiségéből, a játékosság, a választékos kifejezésmód, a filozófiai tartalmak, a tudatosság, az esztétikum és az elveszett ártatlanság iránti vágy révén.

Részlet A mindennapiság formái című lengyel–magyar csoportos kiállításból, 2017, Latarka Galéria

A mindennapiság formái. Lengyel–magyar kortárs művészeti kiállítás
2017. április 26. – május 25.
Latarka Galéria

A mindennapiság formái

Ekrem Yalcindag: Feels Like Home. Again