Artkartell - Hippik a balkonon

„Hippies use side door” – figyelmeztetett a tiltó tábla az Egyesült Államokban még a hatvanas években. Amikor a nonkonformista, torzonborz virággyerekeket még a kevéssé feltűnő oldalsó ajtóhoz irányították az aggódó bártulajdonosok. A német, de kenyai születésű Cosima von Bonin ezt a feliratot választotta címül a bécsi MUMOK-ban megrendezett kiállításához. Nem véletlenül, a szivárványosan gyerekes, mégis kegyetlenül emberi életmű közel áll a hippiesztétikához. (A művésznő a sajtótájékoztatót mezítláb csinálta végig.)

A rezignált plüssállat von Bonin
egyik fő kézjegye. Persze ő semmiből
se űz szívesebben gúnyt,
mint a műtárgypiac kedvenc
fogalmából, a kézjegyből.

De oldalsó ajtóról már végképp nem beszélhetünk: a különösen monumentális életművet felépítő, kissé bogaras von Bonin ma őrült aktuális. Textilbe és plüssbe bújtatott objektjei turnéznak is körbe a világon.

Cosima von Bonin tolószékben installálja a Lila renyhe nyúl című művét a MUMOK-ban

fotó: Rudolf Sagmeister

Szó sincs oldalsó ajtóról! Von Bonin három hatalmas szintet is belakott a bécsi MUMOK-ban. Plusz egy külön erkélyt is építettek neki a múzeum fekete kockáján kívülre: a Pinocchio-szerű, öklendező baba számára.

A bejáratnál unatkozó óriási állatfigurák fogadják a látogatót. Piedesztálra helyezett műtárgyak – amik gyanúsan gyerekjátékoknak tűnnek. Pedig a művésznőnek saját karakterei vannak, amiket profi varrónőkkel gyártat le. Az egyéni kézjegy nem érdekli, ahogy gyakran mondogatja: „Többen vagyok”.

Részlet a kiállításból

fotó: MUMOK / Laurent Ziegler

Drága anyagokból kézzel varrt fekete homár terpeszkedik egy különös nyugszékben. A hatalmas plüssfigura egy nagy állategyüttes része (Fáradság birodalma, 2010), aminek tagjai szanaszét hevernek, mint egy szétbulizott társaság, ünnepelve a semmittevést és fricskázva a szorgoskodó kapitalizmust.

Cosima von Bonin: A Bonin / Oswald Semmi Birodalma #02 (CVB remeterákja egy hamis Royère-n & MVO remeterákja [hamis Royère]), 2010, acél, pamut, mohair, filc (185×115×95 cm) és lakkozott fa pódium (21×90×100)

fotó: Markus Tretter

A rezignált plüssállat von Bonin egyik fő kézjegye. Persze ő semmiből se űz szívesebben gúnyt, mint a műtárgypiac kedvenc fogalmából, a kézjegyből.

Részlet a kiállításból

fotó: MUMOK / Laurent Ziegler

Von Bonin rendesen fogyaszt a csodaországbeli Alice varázsgombáiból. Majd egy körsétára invitálja a nézőt a hatalmasra növesztett hétköznapi tárgyak óriási installációi között.

Cosima von Bonin: Mesterség és akadémia, 2010, lóden, pamut, filc, gumihab, fa, 270×230×120 cm

fotó: Lothar Schnepf

Részlet a kiállításból

fotó: MUMOK / Laurent Ziegler

Von Bonin alkot és újraalkot. Például a Toyota pick upokat textilből. Illetve ez esetben – halálosan unva az eredeti darabokat – újrakreálja a saját rózsaszínű textil Toyotáját, amin pár évvel ezelőtt táncoló transzfesztiták üzentek hadat a terepjárók férfias formáinak.

Részlet a kiállításból

fotó: MUMOK / Laurent Ziegler

Bármennyire is rajonganak a kurátorok von Bonin társadalomkritikájáért, a művésznő őket is kiosztja egy fanyar odaszúrással: „Nincs titkos mondanivaló a művészetemben. Nem politizálok, nincs átadandó üzenetem, és számomra a 'nőművészet' se létezik, mint olyan.”

A Cosima von Bonin. Hippies use side door. The year 2014 has lost the plot. (Cosima von Bonin. Hippik használják az oldalsó ajtót! A 2014-es év elvétette a lényeget) című kiállítás 2014. október 4. és 2015. január 18. között látható a bécsi MUMOK-ban.

Hippik a balkonon

Juhász Éva: Iron Lady