Az új absztrakció hulláma elérte a magyar művészképzést is. Ígéretes fiatal festők bújnak elő a semmiből. Például egy zöldülő absztrakt, Bernáth Dániel. Portré.
az absztrahálás lépcsőit
megmászó természetközeli punk
Gyerekkorában állítólag ügyes volt a keze, aztán „erőltették a rajzszakkört”. Addig-addig, amíg bemenetelt az Essl Art Award hazai döntőjébe, ahonnan felhajtott gallérú absztrakt fenegyerekként, győztesen távozott. Szabad péntek estéin gitárral óbégat, amúgy „reggel héttől estig nyomja a festészetet”.
A Képzőre Szabados Árpád vette fel, de évkezdéskor már Bukta Imre indította osztályát. Kezdetektől fogva az ábrázolás és képiség kérdései érdekelték. Nagy szerencsénkre, mestereivel sosem alakult ki nézeteltérés festészetének formai tartalmát illetően. Állítása szerint még az is előfordulhat, hogy ő lenne a legjobb irodista a földön, de őszintén reménykedünk benne, hogy erre sosem derül fény...
Bernáth Dániel: Last touches, 2015, akril, spray, olaj, vászon, 130×100 cm
Bernáth Dániel az absztrahálás lépcsőit megmászó természetközeli punk, akit valójában „nem is az absztrakt művészet, hanem maga az absztrakció folyamata érdekel”. A Képzőről Gruber Béla-díjjal távozott, majd megtapasztalta, hogy mennyiben más a napi szintű visszajelzések nélküli munka és ez milyen hatással bír az alkotói morálra. A biztonság kedvéért néha elvonul a Mátrába, de úgy tűnik, jól működik a taktika: „addig csinálom, amíg meg tudom lepni magamat”.
A képlet igen egyszerű: Bernáth nem akarja megunni a játékot, mi pedig nem szeretnénk, hogy túl korán irodai boxba meneküljön. Amennyiben – állítja – absztraktnak az elvonatkoztatás képességét tekintjük, a figurális festészet is illúzióvá válik. Attól függetlenül, hogy ábrázol.
Bernáth Dániel: Au naturel, 2015, akril, spray, vászon, 160×130 cm
Szerencsénkre az absztrakt gondolkodás képességének kérdése megnyugtatóan széles játékteret ad, ezért Bernáth még sokáig élhet a körülötte lévő világ elemeire bontásának, majd újraértelmezésének lehetőségével. A világban látottakat és az életteret betöltő tárgyakat eszközzé avató hozzáállása már tetten érhető volt az egyetemi évek alatt megvalósított tér-újrarendezős, három dimenziós kollázsaiban is (Sketch in Space, Collections). A világ a keze alá dolgozik, még a festék is megfelelően csepeg, hogy a kész diplomamunka aztán példaként szolgálhasson Bernáth éles szemű installációs érzékét illetően (&).
Bernáth vizuális jelekkel, fizikai tulajdonságokkal és azok lehetséges értelmezési pólusaival játszik. „Jól ismerve a tárgyat – mondja – eszközzé alakíthatjuk át.” Rendet tehetünk egy fehér négyzettel, a káoszból képi szinten kiegyensúlyozott, megnyugtató szabályosságot alkothatunk (Aufräumen).
Hanyag eleganciával kezelt, komoly kérdésfelvetés lappang Bernáth fehér négyzete mögött: a képet másképpen kezeljük mint a világ bármely más szeletét. Mert a kép ikonikus. Mert a képektől várunk valamit.
Bernáth Dániel: IMG_03, 2015, akril, spray, vászon, 50×40 cm
Bernáth képciklusokban gondolkodó szisztematikus punk. A Képzőről nem tudott semmit, csak azt, hogy ott lehet igazán festeni meg rajzolni, aztán elsőre felvették. Így került Debrecenből Budapestre, hogy aztán szépen lassan a Mátrába menekülhessen. Érdemes megbecsülni a lehetőséget, amíg a benzingőzös nagyvárosi utcákon találkozhatunk vele, hiszen dédelgetett vágya a festő-nomád lét. Első asszisztense valószínűleg white cube meetingek helyett vályogházat fog építeni a hegyekben. Commuter-képciklusa a város és vidék közötti ingázás szüleménye. A száldeszkából metszett, organikus feszítőkeretek és a rave színek szerelemgyerekeként született képek nemes vadságot tükröznek.
Bernáth Dániel: Sense of Common, 2011, installáció (vas, fa, termés)
Bernáth mestere az elegáns lázadásnak. Darabol, passzint, legózik. Átgondol, kiforgat és új kontextusba helyez. Város és vidék, elegancia és nyersség, organikus és rideg (Sense of Common), bioecsetek (Au Naturel) és természetellenes színek szembenállása jellemzik művészetét. A kép-mint-értelmezendő helyett művészpraxisában a képet az értelmezés eszközének tekinti. Ő áll szemben a képpel, mi csak figyelünk. Ahogyan az ESSL-díjra benyújtott munkák egyikén: Bernáth az ESSL-raktár radiátoraival néz farkasszemet az elégedett műélvező testnyelvi jeleinek maradéktalan felvonultatásával.
Bernáth Dániel: Images exist only in your mind (ESSL Warehouse), 2014, fotódokumentáció
The images exist only in your mind – mondja a cím. A fotográfia két peremén rejtőző, a kortárs művészet kánonának részét képező alkotások helyett mi a radiátort nézzük vele együtt. Ő zsebre tett kézzel áll, mi pedig reménykedünk, hogy ha hazamegy, elkezd festeni.
Bernáth Dániel: Mask no.5, 2015, spray, print, keret, 50×40 cm
A kiállított művészek ugyan mind más háttérből jönnek, mégis a férfitekintettel szemben ünneplik a női test szabadságát és feloldják annak tárgyiasítását.
