Artkartell - Contemporary után

A belépőt ismerős látvány fogadja, minden olyan elemet megtalál, amit kortárs kiállításokon megszokhatott: dokumentáció, digitális technológiák, irónia, puritán tér, kulturált légkör. Az avantgárd hevületű manifesztum változást hirdet, de annak az ellenkezőjét sem tagadja, ellenállást fogalmaz meg az elmélettel szemben, miközben elvont fogalmakkal dolgozik, esetlegességet ígér, de a tálalás profi és precíz.

Kupcsik Adrián: Tízezres, 2015

Beke tizenhárom alkotót,

illetve alkotópárost hívott meg,

hogy reagáljanak

a manifesztumszerűen megfogalmazott

felvetéseire.

Az ellentmondások azonban beindítják az ember fantáziáját, és serkentően hatnak az agysejtekre, mert felfoghatjuk a kiáltványt olyan kérdés-helyzetként, amely mer nyitni a káosz felé, amit jobb híján úgy nevezünk: jelen. Sőt, ha széttekintünk, akkor azt látjuk, hogy máshol is elindult, több területen a kortárs címkéről való gondolkodás. A házigazda Chimera-Project profiljától sem idegen ez a kritikai vonulat, illeszkedik korábbi kiállításaikhoz, amelyek napjaink művészetét mint rendszert vették szemügyre. Vállalásaikból kiérződik az intellektuális bátorság, amely révén a hazai kulturális színtér markáns szereplőjévé váltak.

Persze felmerülhetnek kétségek az intézményen belüli önreflexió hatékonyságáról: mennyiben bolygatja meg az alapokat? Nem olyan-e, mint a vonatfütty, amely csupán a kötött pályára figyelmeztet?

Kerekes Péter János: Das digitale Diktatur, 2015

Beke László munkásságában az elmúlt évben többször felbukkant a post-contemporary kifejezés, előadásokat tartott róla, most kiállítást rendezett, feltehetőleg, előbb-utóbb szöveg is megjelenik. Bevallottan a folyamat kezdeti szakaszában tart: tapogatózás, kíváncsiság és többirányú figyelem a művészekre, az időre, hogy milyen jelentések rétegződnek egymásra. Beke tizenhárom alkotót, illetve alkotópárost hívott meg, hogy reagáljanak a manifesztumszerűen megfogalmazott felvetéseire. Jól csengő nevekkel, nemzedékeket – a pályája elején állótól a régi motorosig – átfogó, ütőképes összeállítás született.

Az alapsztori hasonló Soderbergh Ocean’s-trilógiájához: a nagy dobáshoz összegyűjtik a szakma nagyágyúit. Ez itt: Budapest’s Thirteen.

Kerezsi Nemere: Kettős Tagadás - Mérlegelésben, 2014

Különösen ajánlom a helyszínen olvasható résztvevők statementjeit, mert rendkívül szórakoztató, ugyanakkor elevenbe vágó módon vitatkoznak, polemizálnak a helyzetükkel, a művészeti élet működésével vagy éppen a kiállítás kulcsszavaival. Szemezgetve az egyes szövegek és művek között Szolnoki József munkája a teóriamániát és a kurátoralapú rendszert bírálja, mivel „rákos daganatként falja fel az élő gondolatot”. A művésznek nem marad más választása, ha nem akar egy elmélet illusztrációjává válni, mint hogy nyárson megsüti a kanonizáló szakembert.

Gróf Ferenc (ex-Société Réaliste) irodalmilag is figyelemreméltó kísérleti szövege az úgynevezett kortárs szcéna fellengzős sznobériáját és álságosságát maró szatírával mutatja be. Borsos Lőrinc művészduó pedig arra mutat rá írásában, hogy az alkotó inkább választja a két szék közül a pad alá esés izgalmas lehetőségét, mint, hogy valamifajta kategóriába zárják. Véleményüket el is mondják dalban: mondhatni poszt-karaoke show-t készítettek Zámbó Jimmy egyik örökzöldjére.

Loránt Anikó és Kaszás Tamás (ex-artist’s collective) pedig a művészetet olyan vállalkozásként fogják fel, amely álmuk megvalósítását, saját, önfenntartó gazdálkodásuk beindítását szolgálja. Ezért tudatosan úgy alakítják alkotói eljárásaikat, technikáikat (videójuk ezekből mutat példát), hogy azok zökkenőmentesen adaptálhatók legyenek az új földművelői életre, amikor végre elszabadulnak a művészet kötött pályáról.

De a többi műről sem szabad elfeledkezni, hiszen friss, a felkéréshez kapcsolódó kiállítási anyagról van szó, amely a neoavantgárd szellemi alapállásából és az egyéni művészeti törekvésekből kiindulva kínál releváns válaszokat – vagy éppen újabb, gondolatébresztő kérdéseket.

Részlet a PostContemporary című kiállításból (balra: Stano Masár: Post Dialogue; jobbra: Kupcsik Adrián: Cut Out, 2014 és Kupcsik Adrián: Tízezres, 2015), 2015, Chimera-Project

A képre kattintva megnyílik a fotógaléria!

PostContemporary
2015. augusztus 27–szeptember 25.
Chimera-Project

Contemporary után

Ekrem Yalcindag: Feels Like Home. Again