Pető István Double Visage | Kettős arckép című kiállítása a több mint negyven éve Párizsban élő és alkotó művész második egyéni tárlata a Várfok Galériában.

A most megrendezett kiállításon megtekinthető a művész két legújabb sorozata. Korai műveit a figuratív kiindulópont, vonalalapú, ugyanakkor expresszív és részben absztraháló képi világ jellemzi. Az ezredfordulóhoz közeledve műveiben egy természetszerűen elburjánzó formavilág bontakozott ki. A közel egy évtizeden át művelt Garden, Now című sorozatban – anélkül, hogy bárminemű ábrázolással élt volna – átvitt értelemben vett, belső kerteket ragadott meg légies vásznakon, valamint egyedi és sokszorosított papírmunkákon, melyek közül néhány, itthon még nem bemutatott alkotás jelen kiállításon is szerepel. Ezt a hosszú időn át következetesen épített sorozatot gondolja tovább a Lehetséges kertek című ciklusában. Ennek darabjain az organikus és érzéki, hol törékeny vonalvezetésből, hol intenzív foltokból összeálló vizualitás egy kevésbé lágy, kevésbé pasztellszerű színvilágban jelenik meg. Az előző sorozat természetközelibb, kékes és zöldes kompozícióit felváltva ezúttal egy-egy lágyabb színű vörös vagy kék hangsúly mellett főként erőteljes, sárga képekkel találkozunk. A vibráló, szinte radiáló festmények könnyen emlékeztethetnek aratásra váró búzamezőre vagy szikkadt talajra, felidézve az egyre fokozódó hőség okozta aszályokat, ugyanakkor kertek gyanánt bizonyítva az élet fennmaradásának lehetőségét. Míg a korábbi munkákon a jellemző nyers vászon gyakran jelentős térhez és szerephez jutott, de legalább fel-felsejlett a pigment és kötőanyag alól, addig a legújabb munkák többségét a festék rendszerint teljesen elfedi, sőt úgy eltérő, mint hasonló színekből is több, egymásra helyezett és újrafestett réteget találunk.

Mindezek mellett a művész egy, franciaországi letelepedésének első éveiből származó munkájából kiindulva, az idő előtt elhunyt Vajda Lajosra reflektáló új sorozatot is bemutat. Ahogyan korai műveiben többször is monotípia vászonra illesztésével kezdte el festményeit, most a szentendrei mester munkáiból készült monotípiákat használja kiindulópontként. Vajda vizuális idézeteire festményeken és papírmunkákon egyaránt reagál, miközben saját képi és motívumvilágával egészíti ki azokat. Tovább erősítik a két alkotó munkái közti párbeszédet a kiállítás idejére kölcsönzött, eredeti Vajda Lajos rajzok. Pető István nem pusztán tiszteletét fejezi ki a 20. századi művész előtt, hanem több értelemben is egy kettős arcképet hoz létre.