Metszéspontok // Godot Labor

Immár hagyomány, hogy a Godot Labor fiatal tagjai évről évre csoportos nagykiállítás formájában mutatkoznak be, prezentálva az elmúlt egy év termését, de az alkotói attitűdökben és folyamatokban végbement változásokat is.

Művészi kifejezésmódjukat, attitűdjüket, ábrázolásmódjukat illetően a látott élmények hatásainak és az egyéni, álomszerű vagy jövőt vizionáló látomásoknak egészséges, kiegyenlített elegye a kiállítás. A figura és a természetábrázolás jelenléte legalább annyire erőteljes, mint az elvont, absztrakt gondolkodás.


A környezethez való viszony is hangsúlyosan jelen van a kiállítók munkásságában, legyen az természetes vagy épített. Plank Antal geometrikusan absztrakt plasztikái az utcák alulról szerveződő művészete, a graffitik nyomán inspirálódnak. Szabó Kristóf az ember és környezetének viszonyait vizsgálja a természeti és a városi környezet határainak feszegetésével és kiterjesztésével, miközben súlyos ökológiai krízisproblémákra irányítja a figyelmet. Művein fel-felvillan egy városrészlet is indusztriális ismertetőjegyeivel. Gulyás Andrea Katalin viszont az idilli vidék mellett, annak értékei mentésének szükségességére hívja fel a figyelmet évek óta munkásságában. Olyan tendenciának vizsgálatára fókuszál, melynek elburjánzása struktúrák megbomlásához és kifordulásához vezethet. A külső környezet, az ökológiai krízisért kifejezett aggodalom mellett helyet kap a kiállításban a belső tér, a lélek belső rezgéseinek képmezőre kivetülő finom fülledtségében Gallai Judit Ágnes víziói nyomán. 

A hagyományos tematikai műfajok metamorfózisa is tetten érhető a tárlaton, különösen két alkotó esetében. Gulyás Andrea Katalin tájképeinek értelmezését kezdhetnénk akár úgy is, hogy a tájképfestészet tradícióit követve ment át értékeket, és erősíti a posztalföldi festészet pozícióját. Azonban a látszat csal, több értelemben is. A realista felfogásban megfestett képmezők 90 fokkal elfordított felhői jóval többek, mint a művész játékos gondolkodásának rögzítői. Valójában – kibillentve hagyományos kereteiből a tájfelfogást, annak metamorfózisa mentén a bizonytalanságra, baljós jövendő közelségére hívja fel a figyelmet, ahol már semmi nem a régi – s tapasztaljuk mindezt úgy, hogy még érzékeljük a múlt stabil struktúráinak jelenlétét. Tétényi Gabriella a hagyományos csendéleti keretbe foglalja a női szerepek változásait a képtémáivá választott tárgyak nyelvezetén keresztül – ütköztetve a tradicionális és napjainkbeli női értékeket, és felhívva a figyelmet a nemi szerepek hazánkban máig létező egyenlőtlenségére.

A hagyományok tisztelete és az új, kísérletező anyagok, médiumok használata egyaránt szervesül a kiállításban. A tradicionális matériák iránti elköteleződés mutatkozik meg Gallai Judit Ágnes, Gulyás Andrea Katalin és Tétényi Gabriella képein. Gáspár Annamáriának nemcsak gondolatiságában figyelhető meg a feminim és a maszkulin minőségek szembeállítása, hanem anyaghasználatában is. A kontrasztot, az ellenpólusok hangsúlyát szolgálják a nagy léptékű, installatív textilmunkáiban a finom, púderrózsaszín textilek, valamint a szőrmék használata – melyek a nőiességre, a lágyságra utalnak, és ezt a hatást fokozzák a burjánzó növényi szimbólumok is. Mindezekkel ellenpólusként állítja szembe az alkotó a rideg fémek használatát, mint maszkulin minőségeket. Kis-Prumik Zoltán korábbi, festői eszközeit, tubusait újabb sorozatában ipari anyagokra váltotta: a ház- és lakásépítési, felújítási munkálatok során használt anyagokkal dolgozik: habarccsal, csemperagasztóval, nemesvakolattal, cementtel, glettel, de akár bitumennel is. Szabó Kristóf a vizsgált problémát táblakép, térbeli és videóinstalláció formájában is prezentálja, melyek egymás hatását is erősítik. Vegyesen alkalmaz hagyományos és új anyagokat egy-egy képmezőn Balogh Kristóf József és Hermann Zsófia.

Korunk fragmentáltsága és a digitális bennszülöttség velejárói és figyelmeztető jelei mind fizikai valóságban, mind gondolatiságban érzkelhetők a kiállított műveken. Balogh Kristóf József a digitális eszközök, képernyők fényhatását, fénytörését és utófény-érzeteit is rögzítő alkotásainak időtlenséget sugárzó alakjairól nem derül ki, és nem is fontos, hogy kiderüljön, hogy régi családi fotótárból, esetleg azok inspirációjára készültek, vagy korunk trendeken kívüli szereplői. A fragmentáltság erős gondolatiságban van jelen Gulyás Andrea Katalin kurrens ökológiai problémákra és a társadalmi töredezettségre reflektáló alkotásain. Az ember és környezetének a kapcsolata a központi témája Szabó Kristóf műveinek is, melyeken a digitális roncsolás eszközeit és hatásait vizualizálja az ember által okozott töredezettségek mentén. Kis-Prumik Zoltán ipari anyagokkal kialakított képmezőin a farkasvakság során a gyenge fényviszonyok között redukálódó, fragmentumaiban érzékelhető látványt fogalmazza meg. Képtémái erősen felidézik az emlékezés elhalványulással járó folyamatát is. 

Talán a legerősebben érzékelhető közös halmaza a kiállításnak az átjárás – mely tekinthető kollektív metszéspontnak. Az ébrenlét és az álom között, azaz a nappal és az éjszaka között lavíroz Gallai Judit Ágnes. A világ látható és láthatatlan, transzcendens struktúrái között tesz utazásokat ugyancsak Gallai Judit és Gáspár Annamária is, csatlakozik hozzájuk látott és belülről érzékelt valóságok közötti határok feszegetésében Kis-Prumik Zoltán. A múlt bizonyossága, stabilnak tűnő értékrendje, és a jövő bizonytalansága között keres átjárásokat Gulyás Andrea Katalin. Tétényi Gabriella a hagyományos és a jelenkori női szerepek között teremt kapcsolatrendszert nagyanyáink korának hímzett falvédői, és a korunk női szerepeit szimbolizáló tárgyak között. A figuratív és nonfiguratív között teremti meg a kapcsolódási pontokat Balogh Kristóf József, a természetes és épített környezet között pedig Szabó Kristóf. A test és lélek között, a sérülések nyomainak élessége és elhalványulása, de soha ki nem törölhetősége mentén tesz nagy utazásokat Hermann Zsófia, és a geometrikus absztrakció szigora, valamint a befogadó szabad asszociációinak nyitottsága között mutatja meg az átvezető kaput Plank Antal művészete.

A Godot Labor fiatal alkotóinak törekvései a művészi identitáskeresés és környezetünk problémái mentén hívják fel a figyelmet arra, amit a művészet válsághelyzetekben is képes megadni: a mankót, a gondolatébresztést, de akár a megoldások lángjának a gyújtószikráját is. Műveik egyénenként és együttesen megtekintve is rendkívül változatosak, stilárisan, technikailag és műfajilag sokszínűek és izgalmasak, el- és továbbgondolkodtatóak. 

AZ ÖSSZES KÉP: Részlet a Kol-Labor '23 kiállításból, Godot Labor, Budapest, 2023.

© a művészek és a Godot Labor jóvoltából.

— Képíró Ágnes

2023. november 01., szerda 07:47
kapcsolódó cikkek
ajánló

Gresa Márton: Painting ®

Festészeti gesztus, print, festészeti pátosz

támogatók