RECENZIÓ / BENDL VERA / MAJDNEM NEGYVEN

Irodalom / Recenzió / Járvás Péter




Alapvetően minden regény két dologból áll: abból, amit az író el akar mesélni, és az eszközökből, amivel el tudja mesélni azokat. Ha utóbbiak rendben vannak, valószínűleg az előbbin se fogunk fennakadni, mert nehéz annyira rossz témaválasztást elképzelni, amit nem tesz emészthetővé egy nagyívű megvalósítás. No most Bendl könyve a "majdnem negyvenes" nőkről szól, ami elég általános és egyben személyes téma ahhoz, hogy akár jól, akár rosszul is meg lehessen csinálni. Viszont az van, hogy az írói eszköztár nekem kifejezetten szegényesnek tűnik. Sem a nyelv, sem a szöveg rejtett belső struktúrái nem okoznak revelációt. Tulajdonképpen logikus, hogy ilyen körülmények között Bendl a tudatáram-módszerhez nyúl - hagyja, hogy olvasóként az elbeszélő belső gondolatcunamijával kerüljek kontaktusba, és reméli, hogy abban lesz elég lendület magával sodorni. Szerintem viszont a tudatáram-próza nem pótolja a nyelvi erőt, sőt: csakis a kiemelkedő nyelvi erő teszi elviselhetővé - nyelvi erő nélkül csak egy kellemetlen módja annak, hogy 190 oldalra tudjunk kihúzni valamit, ami takarékos minimalizmussal 18 oldalban is elmondható lenne.

Az írói eszközök már csak azért is fontosak, mert azok nyitják meg a szöveget azoknak is, akiknek különben nincs közvetlen tapasztalatuk az adott témában. Bendl esetében látványos a különbség a szöveg különböző szintjei között. Amikor például az elbeszélő kamasz lányával kapcsolatos problémák kerülnek terítékre, akkor a szöveg felkelti az érdeklődésemet, mert nekem is van egy kiskamasz lányom, tehát a közös tapasztalat megteremti a hidat a szöveghez. Viszont legjobb igyekezetem ellenére sem vagyok negyvenes nő, így aztán a regény többi drámája lanyhán csorog végig rajtam, még csak össze sem piszkol. Én ezt az eszközhasználat hiányosságainak tudom be - nem érzem, hogy a szerző megtalálná a módszereket, amivel saját tapasztalatát az olvasó személyes tapasztalásává tudná változtatni. Nyilván nem zárhatjuk ki, hogy mindez az én olvasói hiányosságaimra vezethető vissza, valóban. Nehéz meghúzni a határvonalat, hogy mikor olvas az olvasó rosszul (felületesen, előítélettel, stb.), és mikor kéne inkább az írónak jobban írnia. 

 

Járvás Péter

 

Pesti Kalligram Kft., 192 oldal, Kiadás éve: 2022

 

A kiadó ismertetője: 

Hol a határa a szerelemnek, és hol kezdődik a sötétség? Meddig lehet várni valakire, akinek az ingét egy másik nő mossa, és mi van, ha az élet hirtelen elmúlni látszik, csak nem tudjuk, mikor választottuk azt, hogy éppen így alakuljon? Hány férfi a sok, és hány a kevés, főleg pedig: hány gyerek? Jó lenne megkeresni a válaszokat, ha valaki már majdnem negyven. A harmincas évei végén járó nő belső monológjában sajátosan keveredik a dolgok hétköznapisága a beszéd néhol költői ritmusával, így kerül egy helyre az Énekek éneke a Combino villamossal, az emésztő szerelem a felnőtt filmekkel és a lencsefőzelékkel.


"...körútnak gyermekei, ismeritek-e, láttátok-e az én szerelmemet, azt, aki szép, mint az almafa az erdőnek fái között, okos, mint a fény villanása téli délelőtt, tökéletes, mint a felújított pályán sikló Combino villamos, amely időben érkezik, és nem csukja be az ajtaját előtted?"

— Artkartell

2023. máj. 23., kedd 10:39
kapcsolódó cikkek
ajánló

Ki az úr a háznál?

House of Mine – Echoes Within // Virág Benedek Ház

támogatók