A Vasarely Kapszula

Ráncfelvarrás volt az óbudai Vasarely Múzeumban. Megnéztük a végeredményt.

A közösségi tereket
kicsit átfogalmazták,
de a kiállítótér őrzi
a különös esztétikai koktél
sajátos erejét.

A Vasarely Múzeum buszmegálló felüli főbejárata őrzi a '80-as évekbeli beavatkozások nyomait a felújítás után is

© a Vasarely Múzeum jóvoltából

Középkoriasan vastag, fehérre festett falak, sötétbarnára pácolt, takaros spalettákkal, terrakotta-csempékkel és barokk ívű árkádokkal. Ha ötletelni kéne egy Vasarely-múzeum építészeti környezetéről, biztos nem ez jutna az eszünkbe. Inkább valami dögös retró gyár: széles loft terek, a zsaluzástól csíkos hasú betonoszlopok, szegecselt fémtraverzek és kongó ipari liftek.

Csakhogy ez nem kívánságműsor!

A boltívek és hidegburkolatok a ráncfelvarrás után is élénk kontrasztban állnak az op art remekművekkel

© a Vasarely Múzeum jóvoltából

Az öreg szupersztár, Victor Vasarely, érzékelve megkopott vonzerejét odakint, Franciaországban, de kitapintva a Kádár-rendszer izgatott fogadókészségét emitt, a létező szocializmusban, életműve jelentős részét hazahozta szülőhazájába. Először a későmodern absztrakcióra nyitott Pécsre, szülővárosába (1976), majd pedig Budapestre, az óbudai Zichy-kastély 18. században emelt raktárszárnyába (1987).

A fogadócsarnok új pultot és köralakú világítást kapott

© a Vasarely Múzeum jóvoltából

Egyik hazai Vasarely-múzeumot se lehet loft-hangulattal vádolni. Mindkettő szűkös, barokk boltívek között kapott helyet – totális stílusellentétben a hi-tech op arttal. De ezért nem a főúri építészeti örökséget muzeális célokra újrahasznosító Kádár-rendszert kell okolni. Vasarely aix-en-provence-i főhadiszállása se egy purista modern kocka, még ha kívülről úgy is néz ki. A mester művelt ízlésű, gazdag francia értelmiségi volt, aki széles körű alkalmazott grafikusi szaktudással rendelkezett – ma úgy mondanánk, mindenevő dizájner volt. Finom esztétikai ellentétpárokban gondolkodott: a csillogó-villogó, fémes-ízű, sci-fi tarkaságú művekhez szürke márványpadlót választott, paravánokkal, takarólemezekkel és felülvilágítókkal. Semmi puritanizmus! Nincs okunk azt gondolni, hogy ne lett volna megelégedve az óbudai múzeum nagyon nyolcvanasévekbeli megoldásaival, legyen az középkori bajorsöröző-romantika, masszív terrakotta járólap, a fűtést takaró mészkőpanel, az ég felé kinyitott sátortető vagy a barokk kőboltív alá állított menő sakk-készlet.

Vasarely korai művei az alagsorban láthatók (balra az ikonikus zebra egyik első variációja, szemben egy gyönyörű korai absztrakt festmény)

© a Vasarely Múzeum jóvoltából

Az '50-es évek brutalista caracasi egyeteménél Vasarely tudott nyers és kőkemény lenni. A '80-as években már kifinomult öregember volt: érzékeny a történeti miliőre. Az óbudai múzeum pedig ennek a különleges együttállásnak ritka időkapszulája, páratlanul értékes lelet. Amit most úgy rekonstruáltak, hogy nem dózerolták el, hanem csak minimális ráncfelvarrásnak vetették alá. A közösségi tereket kicsit átfogalmazták, de a kiállítótér őrzi a különös esztétikai koktél sajátos erejét.

Korai főművek az absztrakt útkeresés korszakából

© a Vasarely Múzeum jóvoltából

A földszinten az előzményekkel ismerkedünk meg. Az elmúlt egy-két évtized művészettörténeti kutatása alaposan feltárta a magyar Bauhaust, a Bortnyik Sándor által alapított Műhelyt, ahol a fiatal és fogékony Vasarely (akkor még Vásárhelyi Győző) egy életre eljegyezte magát a modernista dizájnnal. Itt készültek első grafikusi tervei, amiket kamatoztatott majd – mint látjuk – Franciaországba kiköltözve. A retuspisztolyt magabiztosan forgatta, a blikkfangos modern plakátnyelvet folyékonyan beszélte. De ez nem volt elég, 1944-től kezdve nekilátott festeni, méghozzá decens párizsi absztrakt stílusban, abban, ami fájóan hiányzik a korabeli magyar művészetből, csinált tekeredő csövecskéket, lebegő idomokat, majd geometrikus formákat. Talált formákat absztrahált, a csemperepedéstől a kövezetig, közben pedig rátalált kedvenc galériására, Denise Renére. Nála robbant be a élvonalban az '50-es évek derekán kinetikus művészeti kiáltványával.

A zavarbaejtő posztmodern lépcsősor lámpában végződő csövei és a VR-látványért felelős szemüvegek a kanapé mellett az emeleten

© a Vasarely Múzeum jóvoltából

Főművek a '60–70-es évekből az emeleti nagy kiállítócsarnokban

© a Vasarely Múzeum jóvoltából

Igazi optimista társadalommérnök volt, javíthatatlan futurista, aki az egyetemes vizuális ábécé alapelvein törte a fejét. Eddig tart a kiállítás első emeleti része, a történeti bevezető, itt kell felsétálni a meghökkentően posztmodern fémlépcsőn az emeletre, ahol a sátortető és a boltíves választófal alatt megindul a szemkápráztatás. Op art minden mennyiségben, hatalmas vásznakon, kollázsokon és szőnyegeken. Itt-ott egy kis értő magyarázat (például az aktuális optikai trükkről), egy legendás op art katalógus vagy az építészeti törekvések felvázolása. Még egy virtuális valóság szemüveg is kölcsönözhető, amiben a grafikusok végtelen burokká szőtték körülöttünk a Vasarely-féle valóságot. De a művek ezek nélkül is ütnek! Ne felejtsük, az op art nemzetközi pápája több mint 400 művet ajándékozott a múzeumnak! Pazar anyag, nem véletlenül van tele folyton turistákkal.

Az egyes optikai ötletekhez magyarázat is olvasható

© a Vasarely Múzeum jóvoltából

Egy szó mint száz, bűbájos kis múzeumként született újjá Vasarely otthona Óbudán. Látványos kiállítással, hangulatos kerttel.

A kastély-, illetve múzeumpark még mindig varázslatos hangulatot kínál

© a Vasarely Múzeum jóvoltából

 

— Rieder Gábor

2017. július 26., szerda 18:45
kapcsolódó cikkek
  • Kell ezt erőltetni? – A bolgár geometrikus absztrakt a Vasarelyben

    Az Export: Bulgaria 3 kiállítás tizenkét, 1933 és 1989 között született bolgár művész alkotását mutatja be, egy olyan csoportot, akik próbálnak hagyományt teremteni és megszilárdítani a geometrikus művészetet Bulgáriában is.

  • Hullámok hátán

    Beszélgetés Bullás Józseffel. Hullámtaréjról, bárányfelhőről és retinagyilkosságról.

  • Űrséta

    Kortárs képzőművészeti és kultúrtörténeti csavargás a Holdra szállás eseménye körül. Az emberiség félévszázados nagy lépése, mindenféle nézőpontból.

ajánló

Kevés vagy sok, csendes vagy zajos

Emlékezni végül mindegyikre jólesik. Turi Lilla Amire emlékszem című képeskönyve által inspirált tárlat nyílt a KÉPEZŐ Galériában. 

támogatók