A purhab súlya

Ütős párosítás! A hazai posztinternetes szcéna legeredetibb objektgyárosa és egy friss absztrakt tehetség a kolozsvári festőkeltetőből. Keresztes Zsófia és Tivadar Andrea a Deák Erika Galériában.

A virtuális létnek
is van
egzisztencialista
súlya

Részlet A virtualitás egzisztenciális tere című kiállításból (balra: Keresztes Zsófia: Könnyes Búcsú, 2016, textil, textilfesték, karton, vízüveg, gyurma, akrilfesték, műbőr, cérna, habkarton, plexi; középen: Tivadar Andrea: Network V., 2015, olaj, vászon; jobbra: Keresztes Zsófia: Verejtékháló, 2016, purhab, akrilfesték), 2016, Deák Erika Galéria

© a Deák Erika Galéria jóvoltából, fotó: Zana Krisztián

Amennyiben a posztinternetes új korszakot úgy fogjuk fel, mint az arra való rádöbbenést, hogy a körénk varázsolt digitális valóságot és az okos-kütyükkel összekapcsolt érintőképernyős élményfürdőt nagy-nagy masinákból álló, indusztriális gépparkok teremtik meg, különleges fémekkel, marketinggel, műanyagokkal, vezetékekkel, kézikönyvekkel, piktogramokkal és zártláncú televíziókkal, akkor kevés kiállítás lehet találóbb Zeitgeist-analizátor, mint A virtualitás egzisztenciális tere című show Deák Erikánál.

Tivadar Andrea: Network V., 2015, olaj, vászon, 100×120 cm

© a Deák Erika Galéria jóvoltából

A falakon a fiatal kolozsvári üdvöske, Tivadar Andrea festményei, mint a bedrótozott világ reklámtáblái, sima, tapogatnivalóan vonzó, műanyagos pigmentekkel előadva. Görbülő ívek, háromdimenziós csövek, értelmetlen rendszer szerint kígyózva és tekeregve. Illetve, hát van nekik értelmük, csak nem metaforikus: a vezetékek az absztrakt festői gesztusok képi logikáját követik. A látványos, erőtől duzzadó csőrendszerekben mindig marad egy kis esetlegesség, egy cseppnyi kiszámíthatatlan szeszély, egy-egy elkent, szétporladó vezetékvég, egy-egy keresztbekenő széles spaklicsík.

Tivadar Andrea: Virtual Playground, 2016, olaj, vászon, 90×80 cm

© a Deák Erika Galéria jóvoltából

Műanyagosan csillogó, üde és szexi képi világ. Mintha Tivadar Andrea a kályhacső-kubista („tubista”) Fernand Léger trendi fiatal unokahúga lenne. Már első pesti felbukkanásakor, tavaly ősszel is megcsodáltuk szaftos erejét – most már csak gratulálni tudunk a bővebb merítéshez. Illő festészeti körítés Keresztes Zsófi önmagában is megálló műtárgyegyütteséhez.

Részlet A virtualitás egzisztenciális tere című kiállításból (balra: Keresztes Zsófia: Megkönnyebbülés Maradvány, 2016, textil, textilfesték, cérna, purhab, akrilfesték, vízüveg, plexi; középen lent: Keresztes Zsófa: Az Átkelés Tragédiája, 2016, purhab, papír, akrilfesték, gyurma, fólia, iMac doboz; balra fent: Tivadar Andrea: Abstract Space I–II., 2015, olaj, vászon; jobbra lent: Tivadar Andrea: Network V., 2015, olaj, vászon; jobbra fent: Tivadar Andrea: Shapes and structures, 2016, olaj, vászon), 2016, Deák Erika Galéria

© a Deák Erika Galéria jóvoltából, fotó: Zana Krisztián

Keresztes Zsófia: Resurrection Update, 2016, Tv doboz, plexi, filctoll

© a Deák Erika Galéria jóvoltából, fotó: Zana Krisztián

Keresztes nemcsak érti a posztdigitális új esztétikum nyelvét, de tökéletesen is beszéli. Jellegzetes egyéni stílusban. Középen Az átkelés tragédiája című kidőlt „pálmafa” fekszik: egy iMac képernyő kartondobozából kibújik a göcsörtös, purhab fatörzs. Egyes szelvényeit gyorskötözők fogják össze, testét szappanszínekben pompázó lilás-kékes árnyalatok borítják. Lombozata papírból kivágott, ragasztgatott pálmalevél-ágakból áll, mellette a földön kézzel fabrikált napszemüvegek. Hasonlókat hordanak a Sztüxy Babes névre keresztelt, kikeményített „festőrongyból” formált szellem-lények is. Nincs testük, csak üres köpenyük. (És napszemüvegük.) A görög alvilág folyójának árnyék-asszonyaiként ülnek egy szabadidős vízi játékszer dobozán. Kicsit fenyegetőek, de szórakoztatók.

Keresztes virtuóz módon köti csokorba a metaforákat és a tárgyakat: a konzumtermékek eladására szánt, vízfelületekről készített fotókat a csomagolódobozokról, a képernyők hullámzó digitális kékségét, a felnagyított könnycseppeket, a porhüvely maszkokat, a szemfedő szemüvegeket, az elmúlás igézetét, a mindent felfaló kukacokat és a kék halált.

Strand és sírhant. Monitor és féreg. Vicces nyári kiállítás, de csöppet se könnyed. A virtuális létnek is van egzisztencialista súlya: a purhab ilyenkor elviselhetetlenül nehéz.

Részlet A virtualitás egzisztenciális tere című kiállításból (balra fent: Keresztes Zsófia: Resurrection Update, 2016, Tv doboz, plexi, filctoll; középen: Keresztes Zsófia: Sztüxy Babes, 2016, felfújható kajak doboz, angin, vízüveg, gyurma, fólia, akrilfesték; jobbra: Tivadar Andrea: Untitled 24, 2015, olaj, vászon; balra fent: Tivadar Andrea: Untitled 23, 2015, olaj, vászon), 2016, Deák Erika Galéria

© a Deák Erika Galéria jóvoltából, fotó: Zana Krisztián

Keresztes Zsófia: Könnyes Búcsú, 2016, textil, textilfesték, karton, vízüveg, gyurma, akrilfesték, műbőr, cérna, habkarton, plexi

© a Deák Erika Galéria jóvoltából, fotó: Zana Krisztián

A virtualitás egzisztenciális tere – Keresztes Zsófia és Tivadar Andrea
2016. június 16–július 31.
Deák Erika Galéria

— Rieder Gábor

Megosztás
2016. június 30., csütörtök 09:08
kapcsolódó cikkek
ajánló

Ekrem Yalcindag: Feels Like Home. Again

BigPicture

Ekrem Yalcindag: Feels Like Home. Again c. // Molnár Ani Galéria

támogatók

© Artkartell 2014