Artkartell - Öt kötelező kiállítás

Részlet a Műcsarnok Nicolas Schöffer-kiállításából, 2015/2016

HIPSZTEREK A KARANTÉNBAN

Mindenek előtt, álljon itt a kinetikus szobrászat magyar származású pionírja, Nicolas Schöffer, aki ugyan még most is ugyanazt a szerepet (magyar származású modern világsztárral való politikai legitimációszerzés) tölti be a Műcsarnokban, mint legutóbbi kiállításakor, 1982-ben, de azóta jótékonyan fordult előre a trendek kereke.

Részlet a Műcsarnok Nicolas Schöffer-kiállításából, 2015/2016

Az ötvenes-hatvanas évek őrületes retro-futurizmusa ma már nem tudományos-esztétikai televény, hanem szórakoztatóan idejétmúlt furcsasággyűjtemény. Nem kell kalaplevéve állni a Párizsban növesztett kinetikus robotszobrok előtt, a krómacél lelketlen és kissé unalmas. Ha viszont bepörögnek a diszkóégők, az maga a vizuális hipsztercsemege! És akkor még nem beszéltünk a '80-as évekből ittfelejtett szemléltető tablók megejtő szépségéről, a pazar fekete-fehér balettfotókról, a szexuális élményközpont terveiről vagy a kalocsai Schöffer-tornyon gúnyolódó korabeli karikatúrákról.

Akárhogy is, a Műcsarnok-karantént igazán érdemes felfüggeszteni, és tisztelettel adózni a cyber art előfutára előtt!

Nicolas Schöffer retrospektív
2015. október 30–2016. január 31.
Műcsarnok

RADIKÁLIS DIZÁJN

De aki ennél nagyobb kulturkampfos, az menjen el a Kassák Múzeumban, ahol a techno art pár generációval fiatalabb képviselője, Kokesch Ádám ad leckét radikális dizájnból. A kis óbudai múzeum ma amúgy is szellemi elízium Budapesten, a legjobbfajta konceptuális programmal. Kokesch a rá jellemző módon építkezik most is a pszeudó retróból, a modernizmus néma csonkjaiból, a festett üveglapokból, tripodokból, fogókarokból és a hi-technek tűnő barkácsolásból (Kokesch kézzel festi a plexik hátára a geometrikus mintákat).

Részlet Kokesch Ádám Backup – Biztonsági mentés című kiállításából, 2015/2016, Kassák Múzeum

Megnyitó Kokesch Ádám Backup – Biztonsági mentés című kiállításán, 2015/2016, Kassák Múzeum

Most nem egy-két néma objektet cuppantott fel az ablaküvegre, hanem összerakott egy kvázi-dizájnos lakásenteriőrt, ahol a látogató a kanapéra huppanva nézheti – a fapados sci-fibe illő képernyőpótlékon – egy lőgyakorlat képeit, miközben andalítja a jazz. Vele szemben egy nappaliba illő, furnérozott szekrénysorból lepárolt digitális jelgyűjtemény.

Erős élmény, erős ingerek.

Kokesch Ádám: Backup – Biztonsági mentés
2015. november 20–2016. február 14.
Kassák Múzeum

KÉP A KÉPRŐL

Overcoloured – mondja Nemes Márton új kiállításának címe. Magyarítsuk így: agyonszínezve. És igen, Nemes nem tagadja meg palettarobbantó papagáj mivoltát: rikító pinkek, szégyentelen sárgák, mélyen zengő kékek és villantós narancsok. Másnak ez totális színbőség lenne, de számára már a lecsendesülés. A virgonc kolorista Nemes korábbi lipcsés hatású festményeit előbb átfolyatta egy újabsztrakt képtömegbe, majd kissé lecsavarta a színerőt.

Nemes Márton Overcoloured című kiállítása a Deák Erika Galériában, 2015/2016

De azóta is lubickol a látvány nélküli képalkotás lehetőségei között, csurgatja, fújja, megfolyatja, rétegzi és szétteregeti a festékfoltokat, folyamatosan körözve a Mi a festmény? lecsupaszított kérdése körül.

Nemes a Deák Erika Galéria impozáns üvegablakait tükröződő ezüst fóliasávokkal vonta be. A zebracsíkok ünnepi aurát kölcsönöznek a képekkel teli fehér kockának, miközben a térben ismétlik meg a festékpászmák vászonra kitalált gesztusait. A sarokban egy – színesre fújkált – vászongöngyölítő kartonhenger szigorúan esztétizál, miközben a képek organikus mintázata egyszerre irizál és lüktet.

Nemes lerakta újabsztrakt névjegyét a pesti színtér asztalára.

Nemes Márton Overcoloured című kiállítása a Deák Erika Galériában, 2015/2016

Nemes Márton: Overcoloured
2015. december 10–2016. január 30.
Deák Erika Galéria

LASSÚ MÚZEUM

Akit Nemes szemtelenül fiatalos absztrakciója túlságosan felpörgetett, az mehet lecsendesülni a közeli Capa Központ rendhagyó múzeumos kiállítására. A Capa amúgy is egyre inkább felnő a régi Ernst Múzeum színvonalához (épp most fut egy remek Esterházy Marcell–Forgách Péter–Gerhes Gábor mélylélektani show is), de ez a Lassú múzeum egész különleges élmény.

Múzeum: a lassú műfaj (Andrássy pálmák a Rozsnyói vasútállomáson), 2015/2016, Capa Központ

Egyrészről van egy kellemes, kurátori teoretikus alap az úgynevezett „lassú múzeumról”. Ami végül is egy hasonló intellektuális lázadás, mint a slow food vagy a slow fashion: néha ki kell szállni a folyamatosan pörgő mókuskerékből. A múzeum pedig pont alkalmas erre, hiszen az ideálképét száz-kétszáz éve teremtették meg, az akkori élettempóra optimalizálva. Ami azt jelenti, hogy ma már kétségbeejtően lassan telik a múzeumi idő – gondoljunk csak egy megyei intézmény sárguló leírócetlije mögött szomorkodó habán kiöntőkancsóra!

Múzeum: a lassú műfaj (Szombathelyi Képtár, lépcsőfeljáró), 2015/2016, Capa Központ

A kiállítás a MúzeumCafé folyóirat földöntúlian jó minőségű múzeumi fotóit használja, amik Villányi Csaba kezét dicsérik. És az enteriőr mélyére néző, a falakat szélesre tágító lencsét, a photoshopal kiegyenesített délceg derékszögekkel. Az eredmény az összes sarokba beleső zseniális dokumentarizmus, ami megörökít mindent: ahogy a neogótikus folyosóra állított téli diorámában a riadt őzek a szemben kiakasztott trófeákat nézik, ahogy a Warhol-szitanyomatok rózsaszíneskednek a szlovákiai kismúzeum radiátorbordái felett, vagy ahogy a '70-es évekbeli szocialista enteriőrbe beleáll a múlt szaga. Lambéria, felpöndörödő szőnyegvég, kitartóan zöldellő fikusz és kortárs konceptbeton.

Múzeum: a lassú műfaj (Mezőgazdasági Múzeum, állandó kiállítás), 2015/2016, Capa Központ

A múzeumokat minden kor igyekezett a legjobb kvalitású építészeti környezetben elhelyezni. Ez a mindenkori fenntartási nehézségekkel együtt olyan vizuális koktélokat kevert országszerte (és a határon túl), amihez már csak egy jó fotós kell. És a MúzeumCafénál ez megvan.

Múzeum: a lassú műfaj
2015. december 15–2016. január 25.
Capa Központ

HANGOS GALÉRIA

Ijesztő hangzavar: turmixgép, elektromos gitár, zenegép. A Trafó Galéria új kiállítása a kortárs japán hangművészetnek ad otthont. Egész elvadult művészeti élmény, ősz hajú performerrel, aki öreg alzheimeres anyjának a fejét masszírozva dudorászik, varázsütésre beinduló robotgépekkel, vincseszterventilátoron repkedő mini hangszórókkal és bakelit nosztalgiával.

Részlet a Hangjaink című kiállításból UNIJO installációjával, 2015/2016, Trafó Galéria

Részlet a Hangjaink című kiállításból, 2015/2016, Trafó Galéria

Az újrahasznosítás miatt mákos fehér műanyagkuka tetején ugrál a felhúzható zenedoboz, amott kábelrengeteg, a lemezjátszón forgó villanykörték, az elektromos gitáron hajszárító. A japán hangkiállításon tényleg bármilyen bizarr dolog megtörténhet. Nem árt résen lenni!

Hangjaink – Fujimoto Yukio, Yagi Lyota, Orimoto Tatsumi, Umeda Tetsuya, UJINO
2015. december 17–2016. január 31.
Trafó Galéria

Öt kötelező kiállítás

Ekrem Yalcindag: Feels Like Home. Again