Poroszlai Eszter I Hold the Line by the Hand című The Space-beli tárlatának rajzmeditáció és fotó alapú munkái nem szokványosak. Már a technikájuk miatt sem: cianotípia vásznak hímzéssel és filctollrajzok. Ez utóbbiakon a finom vonalak kettős kúpot alkotnak, átfedéseik további geometrikus alakzatokat formálnak, térbeli hatást keltenek. AZ ÖSSZES KÉP: Részletek a kiállításból, The Space Contemporary, 2024.
A virtuális és valóságos tér kapcsolata foglalkoztatja Poroszlait, és ez még látványosabban jelenik meg ragyogó ciánkék képein, amelyeket a természet inspirált. Különleges faóriások, az égen vonuló felhők, egy fasor összehajló ágai. Az Insta(nt)llation (350 year-old oaktree, Tiszakürt) vagy az Insta(nt)llation (Sacred Baoab) című képek középpontjában magasodó fák törzséből narancsfelé hajló neonrózsaszín színű fonalak vezetnek sugárban a fák koronáihoz. Hímzésének vékony szálai legyezőként terülnek szét. A sűrűn szedett fonál mintegy rátelepszik a síkban ábrázolt fákra, felerősíti formájukat és egyben kiemeli a képmezőből. Szoros köteléket alkot a központi motívummal, olyannyira, hogy a perspektivikus háttérből kiemelve a színkontraszt hatására mintegy lebegővé teszi azokat. 
A fonalkötegek mögötti hol szavannás, máskor erdős, füves háttér pedig önmagában is harmonikus látvány. És nem pusztán természet adta szépségük miatt, hanem a kompozíció kiegyensúlyozottságától. Amitől az alkotásokról nehezen vesszük le szemünket, az a cianotípia alkalmazásával együtt járó jellegzetes kékség. A kéknyomatként ismert technika varázsa abban rejlik, hogy a létrejövő munka nem csupán egy statikus fotográfia, hanem művészi alkotás, fény és árnyék zseniális játéka. Poroszlai Esztert rabul ejtette a finoman áttetsző eljárás, amit kiválóan alkalmaz.
Ezt bizonyítják a felhőket ábrázoló sorozatának darabjai is. Az égen vonuló felhők láthatók az Insta(nt)llation (HHH Clouds 2.) és Insta(nt)llation (HHH Clouds 3.) című műalkotásokon. A kúpszerű formában hímzett fonalak a földről indulnak, hasonlóan a felszálló légballonhoz. A magasba emelkednek, ki tudja meddig, végük eltűnik a felhők közt. A természeti és a geometriai formák összekötése mögött a metafizika, a matematika és a természet tudományos vizsgálata iránti érdeklődés húzódik meg, amely meghatározza az alkotó művészi gondolkodásmódját. Poroszlai Eszter absztrakt művei a hagyományos határokon túllépve engednek bepillantást a tér és a perspektíva végtelen lehetőségeibe – olvashatjuk a tárlathoz tartozó leírásban. 
A kiállítás csúcspontjaként fonalakból kifeszített kúpinstallációt látunk, amelynek fonalai a talajról indulva egy falon függő karikába futnak. A kifeszített szálakat megpengethetjük, a kirajzolódó forma különös teret hoz létre a kiállítótéren belül. A Traverse a fizikai tér és a kirajzolódó absztrakt fogalom megtestesülésének ütköztetése.
Poroszlai a geometria és a természetben található formák mély összefüggéseire világít rá tárlatával. Érzékien geometrikus alkotásaival mintegy invitálja a látogatókat, hogy fedezzék fel a természet szépségeit.
Mi kék / Az ég! / Mi zöld / A föld! (Petőfi Sándor: Mi kék az ég! 1845 április, részlet)
